Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés 19ih Julius 23-án, csütörtökön. 95 készpénzben legyen fizetendő. Amint a bélyegben fizetendő illetékre nézve eddig is ugy volt, az egyedüli helyes eljárás a jövőre nézve is az volna, ka mindkét esetben a bíróság döntene e kérdésben és azért az 55. §. első bekezdését ő csak mint szubszidiárius intézkedést gondolja fentartandónak. Magam részéről ezt egész helyes propozicziónak tartom és ennek az elfogadását szintén melegen ajánlom a t. háznak. Van azonban ennek az 55. §-nak második és harmadik bekezdésében oly intézkedés, amely nagyon súlyos a perben álló felekre nézve. Az az érv hozatik fel a javaslat indokolsában a t. minister ur részéről, hogy hiszen eddig is igy volt. Hisz ha mindenre azt mondjuk, hogy eddig is igy volt, akkor az egész reform felesleges. Ha egyszer reformot csinálunk, ha az eddigi pénzügyi törvényünk helyébe uj törvényt létesítünk, akkor egyúttal feladata a jóravaló, helyes, egészséges reformnak, hogy az eddigi visszásságok, kinövések, amelyek a régi törvényben voltak, igenis elimináltassanak. Ha a minister ur tudott változtatni javaslatában a felek rovására és szigorítani, meg felemelni a felek terhére az illetéket, (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) akkor ott, hol az eddigi törvények szerint a felek méltánytalanul és indokolatlanul súlyosan voltak megterhelve, tessék azokon könnyíteni is. Az 55. §-ban, amennyiben az csak kisegítőül tartatnék fel Preszly barátom indítványához képest, magában az arány helyesen van megállapítva és nekem sem volna kifogásom az ellen, hogy mint szubszidiárius intézkedés, mint második bekezdés Preszly Elemér módosítása mellett bentmaradjon — mert akkor Preszly módosítása első bekezdésként szerepelne ezen szakaszban. De már az, ami a második és harmadik bekezdésben van, különösen a harmadik bekezdésben foglalt intézkedés feltétlenül újítás és súlyosbítás, mert kiterjeszti az eddigi igazságtalanságot az egyességekre is. Hogy jutok én ahhoz, hogy ha mint perlekedő fél a reám eső részt megfizettem, de esetleg egyik pertársam fizetésképtelen és az állam rajta semmit nem hajthat be, helyette én rajtam hajtsák be a reá eső részt is ? (Igaz I Ugy van ! baljelől.) Ha ez nem égbekiáltó igazságtalanság, akkor a földön nincs igazságtalanság egyáltalában, pedig azt hiszem, hogy nagyon sok van. Hogy eddig igy volt, az abszolúte nem lehet indok arra, hogy a második és harmadik bekezdés meghagyassák, sőt az eddigi igazságtalanság még azzal is fokoztassék, hogy, ami eddig az egyességre nem állt, most arra is kiterjesztessék. Ennek folytán én is beterjesztek egy módositást, amely mellett megmaradhat Preszly Elemér indítványa is, sőt azt bizonyos mértékig kiegészíti, s amely szerint javaslom, hogy az 55. §. második és harmadik bekezdése kihagyassék. Ha módosításom el nem fogadtatnék, ha ez a két intézkedés bennhagyatik, akkor ne mondják többé, hogy mi alaptalanul hangoztatjuk erről az oldalról, hogy itt tisztán egyoldalú fiskálisérdek az irányadó, sőt még az igazságszolgáltatásnak formális kizsarolása és kiszivattyuzása is foglaltatik a javaslatban, lévén ez már olyan intézkedés, mely jogi szempontból meg nem állhat, tehát csak a jogi szempontok teljes háttérbe szorításával, a jogérzet teljes megsértésével tartható fenn továbbra is ez a rendelkezés az uj törvényben. Mindezek alapján indítványom elfogadását aljánlom a t. háznak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! Engem anynyira megcsapott a világtörténelemnek az a lehellete . . . Huszár Károly (sárvári) : Bagaria-szag ! Bakonyi Samu : . . . mely itt a t. kormány sajtójának ujjongása szerint hatalmába ejtette a kedélyeket, hogy igazán nagyon vigyáznom kell magamra, nehogy valahogyan magával ne ragadjon ez az isteni békehangulat engem is. Igyekszem, hogy mérsékeljem magamat és amennyire lehet, tárgyilagosan szóljak ezen javaslathoz, melyet a ministerelnök ur tegnap olyan nagyon lekicsinyelt. Ha lehet mondani, ez az 55. §. az, melyben az egész javaslat a foga fehérét vicsorítja a jogkereső közönségre. Az az álláspontja ennek az 55. §-nak. hogy pusztuljon el minden vagyoni és jogérdek, melynek védelméért fordul a jogkereső közönség az állam bíróságaihoz, csak ő kapja meg azt a keresményt, amit a jogvita okozott és a jogvitában a maga igazát kereső félnek elhatározása, melylyel az állam bíróságához fordul. Ha odaveszett az egész követelése, az teljesen mindegy, neki meg kell fizetnie, hacsak hosszadalmas és bonyodalmas eljárás utján, amelynek végét nem lehet bevárni, mert Matuzsálem koráig tart, amig a kincstárral szemben a jogkereső ember a maga igazát megtalálja, nem képes sikerrel érvényesíteni mindenféle furfangos fogások révén a követelést. De ennek a javaslatnak rendelkezése más szempontból is különös figyelmet érdemel, mert élénk világot vet arra, hogy mikép kezeli az államkincstár a maga hűséges és leghasznavehetőbb finánczközegeit, az ügyvédi kar szerencsétlen tagjait. Nagyon jól tudjuk, hogy az ügyvéd éveken át dolgozik egy perben, e javaslat áldásai folytán pláne vagyonokat érő befizetéseket kénytelen tenni a maga nincsetlenségéből, és mikor azután eredményt ér el, a per véget ér, a hűségesen képviselt fél javára behajtja a követelést, ki van szolgáltatva a rosszhiszemű félnek. Mert tessék elhinni* az az ügyvédellenes hangulat és az az averzió, amelynek nyomait sajnálatomra megtaláljuk ebben a vitában is, egyik-másik nyilatkozatban, nagyon kétféle mértékkel mér, amikor csak az ügyvéd ellen táplál averziót; hiszen rosszhiszemű fél is akárhány van, ki az ügyvéd nobilitásával, kötelességtudásával, önfeláldozásával, hűséges odaadásával visszaél a legnagyobb mértékben.