Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
78 551. országos ülés VJl'i Julius 8-án, szerdán. bennünket, akkor mi a kő helyett zsákszámra és J kosárszámra adjuk nekik a kenyeret ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház ! En mélyen át vagyok hatva attól a kötelességérzettől, melyet ez a javaslat reám, mint szakértőre hárit, ki ezekhez a dolgokhoz értek, (Éljenzés a baloldalon.) ezekkel foglalkozom és ezért iparkodtam ezeknek az aggályok- j nak kifejezést adni. Tudom, hogy az én aggályaim csak pusztában hangzó szók, de becsületem és lelkiismeretem szerint el kellett mondanom ezeket. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra hövetkezik ? Almássy László jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Azzal kell kezdenem, amivel igen t. barátom végezte, hogy az ő szavai igazán pusztában hangzó szók. Igaz, az ellenzéknek nincs oka, hogy követeljen koncziliánsságot a túloldaltól bármely irányban, ettől mi már régen elszoktunk. Justh János: Nem is kérünk tőlük ! Ábrahám Dezső: De azt látom, hogy a jó magaviselet prezenczmárkáit nem fogják az igen t. urak kiérdemelni, mert igen kevés gondot fordítanak arra, hogy ilyen fontos javaslatnál, ha már nem aktiv, de passzív részvétet tanúsítsanak. Egy hang (balfelől) : Huszonketten vannak! Ábrahám Dezső: Ugy tudom, hogy bizonyos animáló leveleket küldtek az igen t. túloldali uraknak a tárgyalásokban való részvételre. Eitner Zsigmond: Ebédelnek, ne bántsd őket!, Ábrahám Dezső: ... és ugy tudom, hogy mindegyik úriember kész örömmel hajlandó volt résztvenni a bekövetkezendő munkában. Justh János: Próbált volna nem örülni! Elnök: Justh János képviselő urat kérem, ne szóljon közbe! Ábrahám Dezső: Az események megismétlik egymást. Sajátságos, hogy ilyen életbevágó javaslatnál mint a mostani, ugyanaz a helyzet áll elő, amely előállott az 1894: XXVI. t.-cz. tárgyalása alkalmával. Csakhogy milyen mások a viszonyok ma és milyen mások voltak a 94-es időkben! A nemzet, a monarchia a napokban esett túl egy igazi nemzeti szerencsétlenségen. Nem méltóztatik-e gondolni, hogy a kegyeletsértés bizonyos benyomását teszi az, hogy önök az őszinte bánat fölött — melynek őszinteségében nekünk sincs jogunk kételkedni — ilyen hamar napirendre térnek? Nem méltóztatik gondolni, hogy ennek a nagy fájdalomnak enyhítésére az a pár napi határidő, amelyet méltóztattak a javaslat tárgyalásáig engedélyezni, igen rövid volt ? Nem gondolják az urak, hogyha mi el is hiszszük az önök bánatának őszinteségét, esetleg lehetnek olyanok is, akik rosszhiszeműen kételkednek abban? I A t. túloldal és a t. kormány tagjai állandóan forszíroznak bizonyos javaslatokat. így volt az esküdtbirósági javaslatnál, igy történt a sajtójavaslatnál, sohasem czélzat nélkül. Most is többrendbeli javaslatot forszíroznak; igy a tárgyalás alatt lévő javaslatot, a szeszjavaslatot, a közigazgatás reformjáról szóló javaslatokat is egymással kontrakarirozzák. Mind a három rendbeli javaslat oly fontos, hogy nem tudjuk, miért vették elő az egyiket és miért fogják elővenni a másikat, abban az időpontban, amikor a képviselők túlnyomó részének más fontos elfoglaltsága van ? (Ugy van! balfelől.) Bakonyi Samu: Az ember egészségére utaznak ! Brutálisan járnak el! Ábrahám Dezső: Vájjon azért hozták-e szőnyegre ezt a javaslatot is, mert el akarják terelni vele a figyelmet a közigazgatási javaslatokról, vagy pedig a közigazgatási reform óriási fontosságú javaslatait is azért terjesztették be, hogy elvonják a figyelmet a mostani javaslatokról ? En ugy látom, hogy önöknek talán akaratuk, de — bocsánat a kifejezésért — kellő tapasztalatuk sincs annak megbirálására, hogy milyen fontosak a most tárgyalás alatt levő javaslatok. Justh János: El sem olvasták! Ábrahám Dezső: Ezt fájdalmasan kellett tapasztalnunk az előadó ur beszédéből. 0 az egész javaslattal öt perez alatt végzett. Jogosan vethetem fel a kérdést, hogy miért végzett vele öt perez alatt: azért-e, mert nagyon jó ez a javaslat és bővebb dicséretre nem szorul, vagy pedig azért, mert olyan rossz, hogyha bővebb méltatására tért volna ki, akkor talán a resszortminister úrtól kapott volna szemrehányást? Hogy mennyivel lelkiismeretesebb munkát teljesített — talán nem fog érte megharagudni az előadó ur — Springer Eerenc és Csermák Ernő képviselő ur; hogy mennyire ellentétben áll az ő beszédjük az előadó ur megnyilatkozásával: ennek a konzekvencziának levonására ő lesz a legilletékesebb. Igaz, hogy ami jót erről a javaslatról mondani lehet, azt két szóban el % lehet mondani. Talán ezért is volt olyan rövid a t. előadó ur. Ami rosszat lehetne róla elmondani, ahhoz a mai nyolezórás ülés is igen rövidnek bizonyulna. Azt mondja t. előadó ur, hogy ez a javaslat az 1894: XXVI. t.-czikkel szemben nagy előhaladást mutat, mert hiszen az 1894 : XXVI. t.-cz.-nek és általában az illetékre vonatkozó előző törvényezikkeknek intézkedései mind kuszáltak. Ezekre a kuszált intézkedésekre nézve legyen szabad egy meglehetősen nagy pénzügyi kapaczitásnak, — még pedig azt hiszem, nem kisebb embernek, mint a mostani pénzügyminister ur — Wekerle Sándornak megnyilatkozását felolvasnom. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Wekerle Sándor ugyanis, daczára annak, hogy ő is forszírozta az 1894: XXVI. t.-cz.*nek
