Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

74 551. országos ülés 191í Julius 8-án, szerdán. 'állítják oda az ügyeket, hogy először intézze el a makacsságokat, azután az egyezségeket és csak azután fogjon hozzá, lia van rá ideje, a rendes birói mérlegelés és döntés alá kerülő ügyekhez, akkor nagyon természetesnek kellett találni, hogy igen nagy százalék volt. különösen a nagyforgalmu járásbíróságoknál, a budapestieknél és a vidéki nagy városok járásbiróságainál, azoknak a tárgyalásoknak a száma, amelyeket elhalasztani voltak kénytelenek. Ha ezeket mind fontolóra veszem, akkor keresem, hogy voltaképen micsoda antipátia ez és miért akarják ezeket a halasztásokat különösen birsággal sújtani. Hiszen csak a levegőből vett jelszó, hogy az ügyvédek halasztják cl ezeket a szóbeli tárgyalásokat. Az ügyvéd abból a perből a pénzét akarja látni, az előlegek kora már régen lejárt, az ügyvédnek be kell fejezni az ügyet, a féllel leszámolni, az ügyvéd költ arra a perre és mikor befejezte, akkor látja munkájának eredményét, addig, ha talán kap annyit, amelyből kiadásainak egy részét fedezheti, ez a rész pedig csak nagyon kis rész. És, t. képviselőház, hiszen ez a halasztás sokszor a biróságnak egyáltalán nem okoz nagyobb munkát, sőt a munkától szabaditja meg. Hiszen az alatt az idő alatt, amely a halasztás közben eltelik, sokszor meghiggadnak a kedélyek, a felek az ügyek bölcsebb belátására jutnak, egyezséget kötnek, a jaert megszüntetik. Ha már gondoskodott a magas pénzügyi kormány arról, hogy a felek a pert abbanhagyják, megszüntetik, leteszik, akkor is határozati illetéket fizessenek, akkor miért sújtja a halasztást olyan különösen ? Hiszen a kincstár előbb-utóbb hozzájut a maga sóvárgott követeléséhez ! Most megkapja a halasztási bélyeget egyszeresen, de azután megkaj)ja a határozati bélyeget. Ennek a rendelkezésnek sem magasságát, sem mélységét nem tudom belátni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: Csak magassága van ! Csermák Ernő: Most foglalkozni kivánok az 50. §. rendelkezéseivel. Az indokolás, a levegő mind tele van azzal, hogy az alaptalan pereket meg kell akadályozni, hogy alaptalan perek ne legyenek, szóval, fel kell a bárdot ott állítani, hogy lecsapjon a fejére az alaptalan perlekedőnek, aki a birósághoz merészel jönni, hogy az igazát keresse. Hát akkor nézzük meg, ha ezt az elvet keresztülvezetjük, vájjon hogy van ez keresztülvezetve ? Azt hiszem, hogy ez kissé finánczészszel van megcsinálva, igazság, méltányosság egyáltalában nincs benne. Ha azt keressük, hogy ki tartozik pl. a bélyegjegyeket leróni, itt van az 50. §-nak a rendelkezése, amely azt mondja, hogy a jiolgári perrendtartás által szabályozott eljárásokban a tárgyalásról és a bizonyitásf el vételről készült jegyzőkön yvek illetékét a felperes vagy az köteles leróni, akinek kérelme folytán az eljárás megindul. Hát, t. képviselőház, foglalkozik ez a javaslat külön egy másik jegyzőkönyvvel, ahol pl. a szakértők véleményét csatolják a jegyzőkönyvhöz és ott megmondja, hogy akinek a kérelmére a szakértői vélemény készül, az tartozik leróni. De ennek a pontnak az esszencziája abban van, hogy minden jegyzőkönyv után a felperes tartozik leróni a bélyegilletéket. Hogy ez a bélyegilleték a jegyzőkönyvek után nem kicsi, azt tudjuk abból, ha méltóztatnak visszaemlékezni azon, általunk többször hangoztatott körülményre, hogy az 1 korona helyett a bélyegilleték felemelkedik 52 koronáig. Már most gondoskodtunk arról az alaptalan felperesről, de van ám alaptalan alperes is, akiknek czéljuk a perek húzása, akik alaptalan kifogásokkal állanak elő. Most jön egy nagy per és ott nem tudom, hány járásbirósághoz intézendő megkeresés utján az alperes kihallgattat egy csomó tanút, kit itt, kit amott. Most a bizonyitásfelvételről szóló jegyzőkönyvét, amely alá kell a tanúvallomást besorozni, felperes tartozik felbélyegezni, 26, esetleg 52 koronáig neki kell leróni. Ha az alperesnek tetszik, hogy ő X járásbiróság területén mindenütt külön kihallgatandó tanura hivatkozik, annak felperes issza meg a levét. Mondjuk, hogy az alperest elmarasztalják a perköltségekben. Mikor kapja ezt meg a felperes ? Ennek illusztrálására hivatkozom arra az állapotra, amely ma biróságainknál fennáll. Tessék csak megnézni egy rendes pernek ügymenetét a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszéken. Nézzük, hogy hány esztendeig él ? De nézzük meg a vidéken. En ismerek kir. törvényszéket, amelynél olyan csekély a birák száma, hogy amikor a per végigment minden periratváltáson, amikor be van csomózva, — igy nevezik azt, amikor a felek már mindent elvégeztek — akkor az a per ott fekszik két esztendeig a biró szekrényében, nem hozhat benne Ítéletet, mert nincs reá ideje, arra még nem került a sor. Nézzük azután azt az igen gyors váltó-eljárást. Nekünk rendkívül szép váltóelj árasunk van a jelenben, hogy a jövő mit hoz, azt nem tudjuk, de ami van, avval tökéletesen meg vagyunk elégedve. Justh János: Majd gyorstalpaluak valami ujat! Csermák Ernő: Hogy a jövő mit hoz, nem tudjuk. Csak egyre akarok rámutatni. Ha az alperes halasztást akar, megcsinálhatja ; biztosítási végrehajtást kap, az igaz, de kielégítést, azt nem. Beadja az elleniratot képező kifogást, rendkívül rövid terminust tüz ki arra a bíróság, három nap alatt kell beadni, és, mondjuk, beadja három nap alatt, de mikor az ügy érdemleges tárgyalása következik, egyetlenegy bíróságnál sem intéződik az el 3 hónaj)on belül. (Igaz! ügy van! baljelől.) Megjegyzem, hogy ez is nagyon kedvező feltevés, ha 3 hónapot mondok, mert én még nem láttam olyat, amely ennyi idő alatt elintéződött volna. Most már tessék csak megpróbálni, mi történik azután. Ha van az igen tisztelt minister urnak egy váltókvötelése és azt be akarja hajtani (Közbeszólások balfelól: Melyiknek ?), hát talán a pénzügyminister urnak, mert az szokott a leggazdagabb lenni, (Derültség balfelöl.) akkor látni fogja, hogy