Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
551. országos ülés 19H Julius 8-án, szerdán. 71 zett panasznak úgyszólván semmi esetben sincs halasztó hatálya, hogy tehát fizetni kell. Én azt hiszem, hogy a m. kir. bírói karral a t. igazságügyi kormány már eléggé elbánt. Behelyezte abba az átmeneti időbe, épen a választások idejére, adott neki mindenféle olyan fogós kérdéseket és feladatokat, melyek következtében hátrányban részesül és most a nyakába teszi még ezeket a rendelkezéseket is. Teleszky János pénzügyminister: Eddig is igy volt! Csermák Ernő: Szívesen honorálnám a t. pénzügyminister ur közbeszólását, de méltóztassék megengedni, nem hallottam. Teleszky János pénzügyminister: Ez nem uj rendelkezés, megvolt eddig is. Csermák Ernő: Épen ebből a szempontból hivatkoztam arra, nem méltóztatott talán beszédemet figyelemmel kisérni és ha az elnök ur megengedi, megismétlem ezt a részt — bogy ezt a rendelkezést sohasem tartottam helyesnek és jogosnak és ebből az alajntételből indultam ki. Sőt, mivel ugy látom, hogy ezekben a rendelkezésekben a régiekkel szemben még szigorítás is foglaltatik, amit a t. pénzügyminister urnak is meg kell engednie, akkor konstatálhatom, hogy a bírósággal szemben egyáltalában nincs méltányos eljárás. Ezek után áttérek egy másik kérdésre, nevezetesen arra, hogy az ügyvédség szempontjából milyen hatásai vannak ennek a javaslatnak. Hogy ezt a tételt kifejthessem, szükséges nagy általánosságban is, de részleteiben is rámutatnom e javaslatoknak azokra a redelkezéseire, amelyek különösen nagymérvű bélyeg- és illetékemeléssel járnak. Ezt azután össze kell kapcsolnom azzal a helyzettel, amelybe az ügyvédi kar a javaslat törvényerőre válása után kerül e rendelkezések végrehajtása szempontjából a királyi kincstárral és a törvénynyel szemben. Springer Ferencz t. képviselőtársam igen részletesen kifejtette, alapjától a csúcsáig felépítve, azokat a rendelkezéseket, amelyek az 1. §. 1. a) és b) ^pontjában, valamint 2. pontjában foglaltatnak. Én ezekbe a részletezésekbe belemenni most nem kívánok; lehet, hogy a részletes tárgyalás alkalmával lesz erre szükség, most csak nagy általánosságban akarok rámutatni egy dologra. Azokat az átlagokat, amelyeket Springer Ferencz t. képviselőtársam ismertetett, ő csak az 1—10.000 koronáig terjedő perekre nézve állította fel. Nézzük azonban közönséges polgári észjárással ezt a javaslatot; nézzük, mit kontemplál. Látjuk, hogy a beadvány! bélyegeket a mai negyven fillérről felemeli ötven fillérre, a mai 1 koronáról felemeli egészen 52 koronáig, a közönséges beadványi bélyegilletéket 26 koronáig, a felebbezési eljárásban a javaslat 2. §-ában megállapított esetekben 52 koronáig, vagyis annak az illetékösszegnek dupláiára, amely a közönséges beadványok után és jegyzőkönyvek után ma jár. Nem szorul magyarázatra, hogy rendkívül súlyos rendelkezés az, amelynek értelmében az, aki eddig 1 koronát tartozott leróni, 1 korona helyett kénytelen elmenni egész 52 koronáig. A régi szabály, mint Springer Ferencz t. képviselőtársam is kifejtette, eredetileg az volt, hogy bélyeges papirost kellett használni, a bélyeges papir helyett jöttek divatba a bélyegek, azoknál az ügyeknél pedig, amelyek döntést nem igényeltek, ahol csak egyszerű beadványokról volt szó, mindössze a közönséges beadványi állandó illetéket kellett leróni. Ezek helyett jön a fokozatos beadványi bélyegilleték, amely mindig többszörösét kivan, amely felmegy most egészen 52 K-ig. Méltóztassék csak elmenni egy törvényszék iktatóhivatalába s megnézni, hány beadványt hoznak a polgári bírósághoz egyetlenegy napon. Meggyőződhet ott róla a t. képviselőház tagjai közül bárki, hogy milyen óriási hatása lesz ennek a javaslatnak, ha a beadványokat egyenként megnézi és tekintetbe veszi, hogy azoknak első ive után mindenütt mennyivel többet kell leróni, mint eddig. Ez a magasabb összegű pereknél úgyszólván az elviselhetetlenségig emelkedik. Hiszen ha az illetékeket nézzük, én azt hiszem, hogy J"l°/o bélyegilleték is nagyon elég volt a bíróság működéséért és az ítélethozatalért. Mikor például egy 200.000 koronán fölüli ügyről volt szó,' ott 2200 K-t kellett az illető félnek fizetnie, ez ugyan nem tartozik szorosan ehhez a kérdéshez, mert itt a készpénzben lerovandó illetékről van sző; de megvilágítás kedvért mutatok rá erre s ezzel szemben már most 3200 K lesz az az összeg, amelyet egy 200.000 koronán fölüli ügynél készpénzben ítéleti illeték fejében, tehát azért a munkáért kell fizetni, amelyet a bíróság az Ítélet hozatalával kifejt. Megjegyzem, hogy még külön le kell róni a felebbezési bélyegeket is, amelyek az ilyen ügyekben 192 K-ig emelkednek, a közönséges iv- ós beadványi bélyegeken fölül, tehát már ezzel kellőleg megfizetik a bíróság munkáját. Ha ezekhez hozzáveszem azt, hogy milyen magas összegre emelkedik az a beadványi bélyegilleték, amelyet a felektől követelnek, akkor már megmutattam egy nagy terhet, amelyet az ügyvédség vállaira raknak, de amelyet az ügyvédségen keresztül ráraktak a félnek vállaira is. Ha már most ezt a tételt összehasonlítom azzal, amire az előbb hivatkoztam, hogy t. i. a bíróság minden egyes határozatáért, úgyszólván minden lépéséért a beadványi bélyegilletóken fölül a 11. §. és egyéb szakaszok rendelkezéseinek megfelelően külön határozati bélyegilletéket követel, akkor halvány fogalmat nyerünk arról az óriási emelésről, amelyet ez a törvényjavaslat behoz. Még az esetben is, ha ón attól a pertől szabadulni akarok, ha a peremet megbántam, amikor tehát a. bíróságnak munkát
