Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 1914 Julius 8-án, szerdán. 69 Szokatlan helyzet az, hogy amikor elmegyek ahhoz a választott bírósághoz, és ott előtárom a magam ügyleteit, amelyeknek esetleg egész tömege kerülhet a választott bírósági eljárás alá, hogy én akkor minden egyes ügyletre vonatkozólag azon törjem a fejemet, hogy beigazoljam, miként az után a jogügylet után az illeték kirovatott-e. Ha nem igazolom be, akkor már ott áll mögöttem az a finánczczá avanzsirozott birósági tisztviselő, aki a magas leleti jutalékra való tekintettel lesi azt, hogy mikor foghasson meg engem. (Ugy van ! halfelől.) És ez nemcsak a választott birósági eljárásban van igy. Itt van a 86. §. is, amely azt mondja (olvassa): »Ha illetékköteles jogügylet szolgál valamely per alapjául s nem igazolják, hogy a törvényszerű illetéket lerótták, a birósági iroda hivatalos lelet alakjában köteles az illeték megszabásához szükséges adatokat az illeték kiszabására jogosult hivatallal közölni.« Ha tehát elfelejtettem ott valamit igazolni, ami a perben egyáltalában nem lényeges, ami a pernek tárgyára nem tartozik, akkor ellenem leletet vesznek fel. És meg akarom ezt világítani (Halljuk ! Halljuk !) a dolognak gyakorlati alkalmazásával is. Itt meg kell említenem, (Halljuk ! Halljuk I) hogy a fináncztörvény pl. egészen más, mint a telekkönyvi. A telekkönyvhez hiába megyek azzal, hogy én szóbeli szerződést kötöttem ezzel vagy azzal, hogy megvettem egy ingatlanságot, hogy tehát az én jogomat ott vegyék figyelembe, jegyezzék elő és annak idején kebelezzék be. Azt mondják nekem : »Az úrral szóba sem állunk, itt írás kell.« (ügy van! Ugy van! halfelől.) De a fináncznál nem ugy van ám! A fináncztörvény szerint amint szóbeli szerződés létesült, akkor azonnal be kell jelenteni illetékezés végett a jogügyletet ; (Ugy van! halfelől.) meg kell fizetni azt az illetéket, amelyre vonatkozólag irást esetleg csak hosszú idő múlva tudok kapni. Ennek igen hátrányos következménye lehet abból a szempontból, hogy a finánczközegek máris alkalmazásba vették azt a nyomozati eljárást, hogy keresik, hogy voltaképen mikor is köttetett az az ügylet, amelyről az az irás mutatja, hogy X vagy Y megvette azt a százezer forintos házat és ha megállapítják, hogy azt az okiratot későn foglalták írásba, hogy az nem akkor köttetett, hogy közöttük a szóbeli szerződés már két héttel vagy egy hónappal azelőtt létrejött, hogy szóval, nyolez napon belül az illetékezés végetti bejelentés* nem történt meg, akkor már odaáll a fináncz és megveszi rajta azt a bírságot, amely sokszor igen súlyos, (Igaz ! Ugy van! halfelől.) százakba és ezrekbe kerül. Különös esetekben igen szépen, méltányosan, a 72. §. rendelkezéseinek megfelelőleg elengedi a jövedéki büntető eljárást, amely azzal jár, hogy ha az a fél nem adja oda a kabátját és nem engedi magáról a bőrt egészen leszedni, egyszerűen be is csukják jövedéki kihágási eljárás czimén. Sümegi Vilmos : Neumannékat nem zárták be ! (Zaj a hal- és a szélsőbaloldalon.) Sópénz ! (Mozgás jobbról.) Elnök (csenget): Sümegi Vilmos képviselő urat rendreutasítom. (Zaj a baloldalon.) Csermák Ernő: De a legtöbb estben a kincstár méltányos és megengedi, hogy egyszerű bírság lefizetése által szabaduljon az illető. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Már most kérdem, hogyha odaállítjuk azt a birósági hivatalnokot, azt a szegény családos embert, aki, mondjuk, írnok vagy díjnok és meg van bízva annak a dolognak a kezelésével, aki nem is szakértő ember, akit izgat az a magas leletjutalék, amely reá nézve sokszor egész vagyont jelent, vájjon micsoda inkvizicziót fog az gyakorolni abban a perezben, hogy fogja az keresni, hogy fog turkálni-furkálni, hogy nincs-e olyan jogügylet, amelyből magas lelet jutalékokat lehetne kikaparni. (ügy van! halfelől.) Ez a legnagyobb mértékben megcsinált spiczlirendszer, (Igaz ! ügy van ! a balés szélsőbaloldalon) amelynek példáját igazán a Bach-korszakban is hiába keressük. Haller István : Az jobb volt, nagyon becsületes volt! Csermák Ernő': Hiszen ha abban a választott birósági eljárásban vagy rendes polgári eljárásban én, aki, mondjuk, vettem egy ingatlanságot, egy birtokot és abból kifolyólag nem adtak át nekem egy ökröt vagy egy kazal szénát, oda fordulok a bírósághoz és a bíróság elébe állitom összes dolgaimat, írásaimat, levelezéseimet, amelyek igazolják azt, hogy nekem ahhoz az ökörhez vagy kazal szénához jogezimem van, hogy azt jogosan követelhetem, akkor azokból a levelekből és írásokból mit fog kikutatni a kezelőszemélyzet ? Azt, hogy nini, azt a szerződést, amely ekkor és ekkor állíttatott ki voltaképen már megelőzte egy szóbeli megállajjodás, amelyet illetékezés végett be kellett volna jelenteni, amelyből tehát leletjutalék fog kikerülni, amely után magas bírságok fognak megállapittatni, amelylyel azt a felet, aki odafordult egy ökörért vagy egy kazal szénáért ahhoz a bírósághoz egész bizalommal, be lehet húzni egy csapdába, amelyben ezreket fog veszíteni. En sohasem találtam méltányosnak azt a rendelkezést, amely a 85. §-ban foglaltatik, amely a birósági hivatalnokokon kívül magukat az eljáró bírákat is felelőssé tette azokért a bélyegilletékekért, amelyek az előttünk folyó eljárásba lerovandók. Ez nem annak az érdemleges bíró működésnek a tere, amelyre voltaképen azt a bírót kineveztük, (Ugy van! a baloldalon.) akinek a felek között felmerült jogvitát kell eldöntenie. Ez egy fináncz-intézkedés, amelyet lehet egy számtiszttel ellenőriztetni, vagy nem tudom micsoda kiküldöttjével a pénzügyigazgatóságnak, aki amúgy is odajár minden esztendőben, darabról-darabra megnézi a birósági aktákat és kutatja, hogy nem foglaltatik-e azokban valami hibás bélyegezés, és .aki talán jobban is ért a dologhoz, mint a bíró. Ennek daczára fentartja ezt a régi rendelkezést az előttünk fekvő törvényjavaslat a 85. §-ban, amelyet méltányosnak és igazságosnak egyáltalában nem tarthatok.