Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

550. országos ülés í'Jlí Julius 7-én, kedden. 51 ben az illeték ekképen kirovatott, következik az •a bizonyos inkvizitórius eljárás, amely mellett a félnek azt mondják, hogy igazolja az értéket és tessék annak az értéknek megfelelőleg az illetéket esetleg pótolni. Ebben a tekintetben én a régi törvény intézkedését sokkal helyesebbnek tartom, amennyiben 13. §-ában ezekre az esetekre egyszeren megállapította azt, hogy amennyiben magában a perben nincs megállapitva az érték a megbecsülhető igény tekintetében, akkor a régi sommás eljárás szerint megállapított értékek az irányadók. Miért ne lehetett volna ugyanezt az eljárást követni a jelen esetben is és belevenni azt, hogy, amennyiben megbecsülhető, de a perben meg nem állapitott értékek iránt folyik a per, a polgári perrendtartás 5., 6. és 7. §-ai az irányadók, melyek épen arcról intézkednek, hogyan állapítandó meg a perben az érték és milyen érték veendő alapul a pe összegének szempontjából, másrészt pedig az illeték összegének megállapítása szempontjából. Ha ezt az eljárást alkalmazzák, akkor ezzel a pénzügyi hatóságnak semmi irodai és adminisztraczionális munkája nincs ; ott van a törvény, aszerint kell leróni az illetéket és legfeljebb ott kezdődik a pénzügyi hatóság munkája, amikor nem a törvény szerint, vagy egyáltalában nem rovatott le az illeték s leletet vesznek fel, amely megint ujabb jövedelmi forrást jelent. Ennek következtében e szakasz intézkedését ugyancsak perhorjeszkálom és sokkal megfelelőbbnek találnám, ha itt is ép ugy, mint az 1894. évi XXVI. t.-cz. 13. §-ánál, bevétetnék, hogy ilyen esetben a polgári perrendtartás. szerint megállapítandó érték alapján kell az illetéket kivetni. Ezzel a kérdés el volna intézve és ebből semmi hátrány nem származnék sem. a kincstárra, sem a félre nézve. A következő fejezet a községi bíráskodásban lerovandó illetékekről szól. Erről a fejezetről igen kevés mondanivalóm van, hiszen az egész csakugyan lényegtelen. A javaslat itt is emeli az illetéket ; eddig volt a jegyzőkönyvi illeték 24 fillér, az Ítéleti illeték 40 fillér, ezután lesz a jegyzőkönyvi bélyeg 30 fillér, az Ítéleti bélyeg pedig 50 fillér. Itt módosulás legfeljebb az emelésben van. Meg kell azonban állapítani, hogy ez az emelés megint csak a szegény népet sújtja, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) a községi bíráskodást ugyanis a legszegényebb emberek veszik igénybe. Ha akartak és akarnak hivatkozni valamilyen indokra, amelynek alapján bizonyos progresszivitást állapítottak meg, legalább tették volna meg azt, hogy ezeket a kisebb ügyeket vonták volna ki az illetékkötelezettség alól, vagy pedig hagyták volna meg a régi mértéket, s nem raktak volna ezt a terhet éppen a társadalom legszegényebb osztályainak vállára. (Helyeslés bálfelél.) Persze, ezzel szemben azt lehet felhozni, hogy ezeket a pereket különösen városokban, a részletfizetéses üzlettulajdonosok szokták a legnagyobb mértékben folytatni. Ha az az illeték azt a felperest terhelné, aki ezeket a pereket a szegény emberek ellen folyamatba teszi, egy szót sem szólanék ellene, ám viselje azt az illetéket; de ne feledjük el, hogy az az illeték azokat a szegény embereket terheli és ennek következtében ez indok arra egyáltalában nem lehet, (ügy van! balfélól.) A VIII. fejezet szól az illetékről a választott bíróságok előtti eljárásban. Itt két dolgot kell megállapitanom. Elsősorban azt, hogy ez az illeték eddig ugyanolyan volt, mint az áru- és értéktőzsde és a termény- és gabonacsarnokok választott bírósági előtti eljárásban, most pedig ez a törvényjavaslat a kettőt külön választja és külön illetéket állapit meg a választott bíróságokra és külön illetéket az áru- és értéktőzsdékre vonatkozólag. Másik megjegyzésem, amely ehhez fűződik, az, hogy a választott bíróságokra vonatkozólag eddig törvényes intézkedéseink nem voltak, hanem csak rendeleti utón voltak intézkedések. Már most az haladás, hogy kivétetik a rendeleti intézkedésből a választott bíróság és törvény keretében nyer megoldást. Ami pedig az illetéket illeti, itt a múlttal szemben óriási az emelkedés, mert eddig a választott bírósági határozatok után összesen három értékfokozat volt érvényben még pedig 100 koronáig 1 korona, 100 koronától 400 koronáig 2 korona 50 fillér és 400 koronán felül 5 korona. Ezzel szemben a mostani javaslat 70. §-ának utolsó pontja így szól (olvassa) : » Választott bíróság előtt folyt eljárásban a bírósági Ítéletek és egyességek után fele jár annak az illetéknek, amennyit a rendes birói eljárásban az Ítéletek és az egyességek után leróni kellene«. Tehát jár a 20. §-ban megállapított birói egyességi illeték, amely szemben az 1 koronával, a 2 korona 50 fillérrel és az 5 koronával. — mert az illeték 400 koronán felül a végtelenségig csak 5 korona volt — óriási nagy emelkedést jelent, ami megint az adózó közönség nagymérvű megterheltetését jelenti (Ugy van! Ugy van! balfélól.) és újból csak azt bizonyítja, hogy a törvényjavaslatnak elsősorban csak pénzügyi tendencziái és czéljai vannak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A 71. §. megállapítja a választott bíróság előtti eljárásban az illetéklerovás módját és ebben a tekintetben az eddigi szabályok vannak érvényben, amennyiben a rendes birói Ítéletek után járó illetékről intézkedő rész maga is megállapítja, hogy az eddigi szabály az irányadó, a bíróság ellenőrzi, a bíróság közli hivatalból az illetékkiszabási hivatallal. Most következik a 72. §-ban az az intézkedés, amely szerintem nem egészen helytálló és megfelelő, amennyiben ebben a szakaszban inkvizitórius eljárások foglaltatnak. Megállapítja ugyanis a 72. §., hogy (olvassa) : »A rendes biróság a választott irósági ítélet vagy egyesség hiteles másolatát, a bélyegben lerótt illeték összegének feltüntetésével, az Ítélet vagy egyesség beérkezésének napját követő nyolez nap 7