Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

550. országos ülés idlh Julius 7-én, kedden. 45 vétetik fel, akkor arra a helyre kell a bélyeget illeszteni, ahol a szóbeli előterjesztés bejegyeztetett. ' •.-.-. i, .. '. Itt. vagyok bátor a minister ur figyelmét felhívni megint egy körülményre, amely szerintem nem egészén tisztázza a kérdést és nem egészen világos. Azt mondja ez a szakasz (olvassa) : »Ugyancsak a jegyzőkönyvre a berekesztéskor fel kell ragasztani a 7. §-ban emiitett jegyzőkönyvi másolatok, mellékletek, mellékletmásolatok és felzetek után járó illetéknek megfelelő bélyeget is.« Itt álljunk meg egy pillanatra. Miről van sző a 7. §-ban? Szó van először azokról az iratokról, amelyek a polgári perrendtartás értelmében a jegyzőkönyvhöz csatolandók, tehát szó van a kereset kiigazitásáról, szó van az ellenkérelemről, az előkészítő irat kiegészítéséről és a felülvizsgálatban történt ujabbi előadásokról. Ezeket kell mellékelni. Viszont még szó van ebben a 7. §-ban a szóbeli előterjesztésekről felvett jegyzőkönyvekről és ezek mellékleteiről' készített másolatokról. Tehát ha szorosan vesszük a 7. §-t, másról nincs szó benne. Ha pedig viszont igy állapítjuk meg a dolgokat,amint nem lehet máskéntmegállapitani, akkor megint tessék tisztába jönni azzal, hogy ez a fejezet és ez a czim abszolúte nem intézkedik arról, hogy a mellékletek bélyege mikor és hogyan rovandó le. Mert a 7. §. nem vonatkozik a mellékletekre ; a 7. §. azon iratokra vonatkozik csak, amelyek becsatolandók akár a jwlgári jierrend értelmében, akár azért, mert szóbéli előterjesztések történtek. A mellékletekről a 8. §". szól, és nem a 7. §. Tehát a 8. §. mellékletének bélyege hova ragasztandó? t. i. azé a mellékleté, amelyet én a tárgyalás folyamán a magam igazának bizonyítására becsatolok és a jegyzőkönyvhöz mellékelek. Ez nem a 7. §. szerinti melléklet, mert a 7. §. szerinti melléklet más. Maga ez a fejezet a 8. §. szerinti mellékletről nem intézkedik. Már most hova kell ragasztani ennek a mellékletnek bélyegét; magára a mellékletre, vagy — mint a 7. §. szerinti mellékletek bélyegét — magára a jegyzőkönyvre? Én azt hiszem, a törvény rácziója az, hogy ezek a bélyegek is a jegyzőkönyre ragasztandók. (TJgy van! balfelöl.) Ha tehát ez a ráczió az egész vonalon, akkor magától értetődőleg a mellékleti bélyeg , is, t. i. nem a 7, §., hanem a 8. §. szerinti mellékleti bélyeg is a 7. §. szerint ragasztandó. Ezen a hiányon eszerint nagyon egyszerűen lehetne segíteni, t. i. ugy, hogy a 7. §. után beveszszük a 8. §-t is és azt mondjuk, hogy »a 7. §. és a 8. §. szerint* becsatolandó mellékletek és akkor a vitás kérdések teljesen el vannak döntve. Van ennek a szakasznak még egy intézkedése, amely részben megfelel a régi törvény intézkedésének, még pedig a régi törvény 10. §-ában foglalt intézkedésnek, részben pedig újítást tartalmaz. T. i. az foglaltatik a régi törvény 10. §-ában, hogy amennyiben az illető fél nincs jelen a jegyzőkönyv készítésénél, amely után az illetéket le kell róni, fel kell őt szólítani, hogy három nap alatt az őt terhelő illetéket rója le, mert ellenesetben ellene leletet fognak felvenni. Ez a törvényjavaslat nagy méltányosságot gyakorol az illető féllel, és a 3 nap helyett, 5 napot állapit meg. A mi lázas életünkben ez a két nap is mindenesetre igen sokat jelent, mert hisz igen sok esetben az a három nap oly rövid idő volt, hogy igen sok ember egyéb elfoglaltsága következtében a legjobb akarat mellett sem tehetett eleget ennek a felhívásnak, önhibáján kivül és viselnie kellett ennek következtében az ezzel járó anyagi megrövidítést. Itt most e terminust a javaslat öt napra emeli fel s megállapítja, hogyha az öt nap után nem szolgáltatják be az illetéket, felveszik a leletet. A szakasz utolsó j>ontjában van egy helyes intézkedés, amely a csődbejelentésekre vonatkozik, amennyiben a csődbejelentéseknél a felszámolási jegyzőkönyv bélyegét az eddigi praxis szerint magához a csődbejelentéshez kellett csatolni, vagy

r a felszámolási tárgyalás alkalmával megjelenni és felragasztani. Ha a bíróság helyben van, akkor az illető hitelezőre nézve ez végeredményben nem járhat fáradtsággal, mert a felszámolási tárgyalásra elmegy — úgyis érdekli az ügy — és felragasztja a bélyeget. Hanem amidőn igen sok esetben az ilyen csődbejelentések nem ahhoz a bírósághoz történnek, ahol az illető bejelentő lakik, akkor nagyon nehéz dolog azt a bélyeget a bejelentéshez mellékelni és a maga sorsára bizni: hogy, ha odaérkezel, jó, ha nem, akkor viselem a konzekvencziákat. Ezt a félszeg állapotot a javaslat annyiban szanálja, amennyiben kimondja, hogy a felszámolási jegyzőkönyv bélyege a csődbejelentés első ivére ragasztandó fel. Ezzel a kérdés el van intézve, mert az illető bejelentő elvetette a további gondját. Már most jön a fejezet második czime: a bélyeg lerovásának módja és időpontja birói határozatoknál és egyezségeknél. Itt természetesen különbséget kell tenni abban a tekintetben, hogy a határozati illeték bélyegben rovandó-e le vagy kiszabás után készpénzben fizetendő-e? Ha bélyegben rovandó le, akkor a határozat hozatalakor a jegyzőkönyvre, illetve odaragasztandó, ahol a határozathozatalt a bíróság feljegyzi. Ez megfelel az eddigi uzusnak; ebben változás nincs; nem is kívánok a kérdés ezen részével foglalkozni. Hasonlóképen áll a dolog a következő szakaszban megoldott kérdésnél, t. i. a közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtási végzésnél, továbbá a fizetési meghagyásos eljárásban. A fizetési meghagyások után a 16. §-ban megállapított illetéket ugyancsak a beadvány első