Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-550
Ő50. országos ülés 1914 Julius 7-én, kedden. 39 intézkedéseket arra nézve, hogy kényszeregyezség esetében talajdonképen milyen illetéket kell leróni; előveszi a törvényt, illetőleg a névmutatót és megtalálja, hogy : »a birói határozatok és egyezségek után lerovandó illeték« fejezetét, végig fog menni a fejezeten, de épen abban a fejezetben, amely ezekben az ügyekben az illeték mérvéről intézkedik, nem talál erre vonatkozólag intézkedést. Már most vagy abból indul ki, hogy a törvény ezt "egyáltalában nem rendezte, vagy ha megnyugvást akar magának szerezni, kénytelen a törvénynek mind a nyolczvan paragrafusán végigmenni, mig a 81-ik §-ban megtalálja azt az intézkedést, hogy a kényszeregyezség után fizetendő a 21. §-ban megállapított illeték. A javaslat harmadik fejezete tárgyalja a felebbviteli bélyegilletéket, amelyet maga a fejezet két részre oszt, amennyiben beszél a szorosabb értelemben vett felebbezésekről, másrészt beszel a 23. §-ban a felfolyamodásokról és a kettőre külön értékfokozatot állapit meg. Ami már most magát a felebbezést illeti, ebben a tekintetben az értékhatár egészen ugy van megállapítva, mint ahogy az értékfokozat meg van állapítva az 1. §-ban a beadványok első példányának első ive után. Ha már most összehasonlítjuk az illeték mérvét a régi törvény és az uj törvény szerint, akkor megállapíthatjuk, hogy ezen a téren is nagy és éles eltérés mutatkozik és hogy az illetékemelés itt is rendkívül nagy. A régi törvény értelmében ítélet elleni felebbezés esetében 100 K-ig 2 K volt az illeték, 100 K-tól 200 K-ig 4 K, 400 K-tól 1000 K-ig 10 K, 1000 K-tól 1600 K-ig 16 K, 1600 K-tól 2000 K-ig 20 K illeték volt megállapítva. Itt most a régi törvény megállott és egyszerűen azt mondta: a 2000 koronán fölüli ügyekben a felebbezési illeték 40 koronát tesz ki s ebben a tekintetben egyszerűen kivételt tett a nem vagyonjogi igényt képező ügyekre, ahol a felebbezési illetéket 20 koronában állapította meg. Ezzel szembén már most a javaslat megállapítja az illetéket 100 koronáig, ugy, mint a múltban volt, 2 koronában, de már 100 koronától 400 koronáig 5 korona, 400—1000 koronáig 12 korona, 1000—1500 koronáig 18 korona, 1500—2000 koronáig 24 korona, 2000—2500 koronáig 30 korona. És 2500 — 3000 koronáig jő most egyszerre az ugrás 30-ról 45-re, ami indokát leli a régi törvényes illetékben, amikor a 2000 korona utáni illeték után egyszerre a 40 koronára ugrottunk és hogy itt a kiegyenlítés meglegyen, azért ugrik a skála egyszerre 30-ról 45-re és megy tovább azután 5 koronánkint feljebb egészen 200.000 koronáig, amelyen túl már 160 korona a felebbviteli illeték. Ha méltóztatnak már most az egyes tételeket összehasonlítani a régi törvénynyel és méltóztatnak fáradságot venni maguknak, kiszámítani, hogy micsoda óriási differenczia van itt és mennyit tesz ki az emelkedés, akkor megállapíthatjuk, hogy a régi törvény szerint az átlag kitett 15'66 koronát; a mostani — újból előrebocsátom, minden félreértés elkerülése végett, hogy én itt is csak a 10.000 koronás értékfokozatig mentem és azontúl nem, ami az én számításomnak csak a realitását szolgálja — a mostani értékfokozat keretén belül az átalány összege 26'37 korona, tehát az emelkedés 11 korona az átalányösszegben, szemben a 15'66 koronával, ami körülbelül 70%-os emelkedésnek felel meg. Ami már most a felülvizsgálati ügyeket illeti, ebben a tekintetben a javaslat nem tér el a régi törvénytől, megegyezik a régi törvénynek vonatkozó intézkedésével, amennyiben ez a javaslat is ugy állapítja meg azt, hogy 20°/o-kal több fizetendő a felülvizsgálati beadványok után felebbviteli illeték czimén, mint amennyi felebbezésért fizetendő. A 20% megegyezik a régi törvény 20°/o-ával, csakhogy nem szabad elfelednünk, hogy ez a 20°/o is sokkal többet jelent, mint a múltban, miután az alaptétel, amely után a 20 0 ,Vot ki kell vetni, maga is nagyobb lett, ennek következtében a dolog természetéből folyik, hogy ez a 20°/o is nagyobb. (Ugy van! a baloldalon.) A csatlakozási kérelmeket ez a szakasz ugyancsak idevonja, de megint ép ugy, mint a régi törvény tette, csak abban az esetben, ha a csatlakozási kérelem a felebbezési határidőn belül jelentetett be; ha tehát a felebbezési határidőn tul adják be, vagyis akkor, mikor már a fél megkapta a felebbezést és erre adja be csatlakozását, ez a felebbviteli illeték szempontjából mentes, de viszont jár azzal a hátránynyal, hogy amennyiben a felperes vagy a másik fél visszavonja az ő felebbezésót eo ipso az ö csatlakozása is elesettnek tekintendő. Ebben az irányban, mondom, a javaslatnak ez az intézkedése megegyezik a régi törvény intézkedésével Ami már most a felfolyamodásokat illeti, itt kénytelen vagyok rámutatni egy körülményre, hogy bár nagyjában felfolyamodásról beszél ez a szakasz, mégis nemcsak a felfolyamodások esetében lerovandó illetékekről szól, hanem egyúttal szól azon elsőbirói ítéletek ellen beadott fölebbezésekről, amelyek illetékmentesek voltak, avagy amelyek a 11. §-ban fel vannak sorolva, • tehát a közbenszóló határozatok elleni felebbezésről. E határozatok maguk is mérsékeltebb díjtételekben vannak megállajátva, ennek következtében a felebbvitelben is mérsékeltebb díjtétel alá esnek. Itt maga a szakasz is kétfélekóp disztingvál. Különbséget tesz az illeték tekintetében a polgári perrendtartásban szabályozott esetek és az egyéb birói eljárásokban hozott határozatok között és külön-külön értékfokozatokat állapit meg és j>edig az első esetben, a polgári perrendtartás által szabályozott esetekben, az értékfokozat teljesen egyenlő az 1. §. 1. a) pont-
