Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
348 555. országos ülés 19U T. képviselőház ! Meg kell állapitanom, hogy az elgázolások legnagyobb részének maga a publikum az oka. B. Podmaniczky Endre • Az igaz! Huszár Károly (sárvári): Teljesen elfogulatlanul, a magam személyes tapasztalatából mondhatom ezt. A balesetek 80%-ában a mi publikumunk a hibás. Ép azért helyezek reá súlyt, hogy interpellácziómat ma mondjam el, mert pedagógiai leczkét akarok adni az egész közönségnek, hogy ép az az ember, aki itt a házban múltkori interpellácziómmal kapcsolatosan a közönséget korholta: maga a villamos társaság igazgatója is beleesett ebbe a hibába és a saját villamos vasútja gázolta el. Semmi esetre sem mosolyra deritő eset ez, mert ugy vagyok értesülve az utolsó órákban, hogy a balesetnek igen súlyos következményei vannak. Elmondom interpellácziómat azért, hogy a közönség okuljon ebből, mert azt látom, hogy sem az iskolák, sem a család, sem a társadalom önnevelése utján nem tudjuk ezeket az eseteket máskép elháritani, mint hogyha minden fórumon megteszszük kötelességünket és alarmirozzuk az embereket, hogy az utczán ne járjanak újságot, könyvet olvasva, vigyázzanak ők maguk is és vigyázatlanságuk által ne taszitsanak más embereket is bajba. (Helyeslés.) Nemcsak Sándor Pállal történt meg ez, e villamos társaság előbbi igazgatóját, Jellineket is elütötte ezelőtt három évvel a villanyos. A czipője sarka akadt meg a sinekben, a villamos kidobta a sinek közül és könnyebb természetű sérülést szenvedett. Ezek a balesetek napirenden, vannak, de az utolsó hónapokban, különösen májusban és júniusban, emelkedő százalékot mutattak. Söpkéz Sándor: Mert a forgalom emelkedik. Huszár Károly (sárvári): Nem a forgalom emelkedik, hanem vigyázatlanok az emberek. Nagy mulasztások, bűnök terhelik a vasúttársaságokat is, a hatóságokat is, amelyek kötelesek a villamos társaságokat ellenőrizni; ugy a városi hatóságokat, mint pedig a ministerek azon közegeit, akik az ellenőrzésre hivatva vannak Sehol a világon nincs a jDublikum kárára és testi épségének veszélyére olyan könnyelműen elrendezett sinhálózat, mint ép itt Budapesten. (Ugy van \) Tessék megfigyelni: a keleti pályaudvarnál . . . B. Podmaniczky Endre : A Gellérthegynél! Huszár Károly (sárvári) : . . . ahol a legtöbb vidéki ember fordul meg, évek hosszú során át ugy jártak a villamosok és ugy voltak a megállók elhelyezve, hogy a vidékről Budapestre becsöppent falusi ember, akinek fogalma sincs arról, hogy jobbról vagy balról jönnek-e a villanyosok, a legelső perczben, amikor betette a lábát a fővárosba, mindjárt baleset áldozata lett. A statisztika mutatja, hogy a baleseteknek igen nagy százaléka ezen a helyen történt. Másik oka a balesetek nagy számának a menetsebesség. A villamosvállalatok mindig a tömegszükségletet kielégítő közlekedési eszköz. \ Julius 15-én, szerdán. Luxusjármű megengedheti magának, hogy gyorsan haladjon, de tömegszükségre berendezett járműnek semmi szüksége nincs arra, hogy forgalmas utczákon nagy menetsebességet tartson fenn. Ha már elkövették a főváros vezetői és intézői azt a nagy hibát, hegy a Rákóczi-utat túlterhelték, annyira, hogy azon a forgalmat nem lehet lebonyolítani az emberek testi épségének veszélyeztetése nélkül, akkor legalább azokon az utvonalakon, ahol a forgalom megtorlódik, a menetsebesség korlátozását kellene szigorúan végrehajtani. Másik megállapításom — és erre nézve a múltkor adatokat terjesztettem elő — hegy a vasúti kalauzok százainak különböző alkalmakkor tett egybehangzó kijelentései szerint a budapesti villamoskocsikon olyan fékek vannak, amelyek mellett 30 lépésről levő akadály előtt a kocsit nem lehet megállitani és valahányszor ilyen baleset előfordul, a rendőri és ellenőrző hatóságok nem veszik a kecsit azonnal felügyelet alá, hanem 24, 48 vagy még több óra múlva következik csak el a kocsik felülvizsgálata, ugy hegy sohasem lehet megállapítani a villamostársaság bűnösségét és mulasztását. Nagy hiba és fontos, hogy ezt a képviselőház tagjai pártkülönbség nélkül megszívleljék és hogy a magyar közvélemény erkölcsi nyomásával bizonyos hatást gyakoroljon ebben a kérdésben, nagy hiba, mondom, hogy a villamosvasúti alkalmazottak túl vannak csigázva. Mindennap 12 órai szolgálatot teljesítenek állva ; annak az embernek a szeme előtt pillanatról pillanatra uj szituáczió van és nincs neki elég ideje ahhoz, hogy magát kipihenje. Akárhány kalauz, mikor bemegy a remizbe, kénytelen a budapesti lakásviszonyok mellett, egy vagy másfél órányira gyalogolni, aztán visszafelé ugyanakkora utat megtenni. Ismerem a kalauz családi életét; egész héten át naponként csak 4—5 órát tölthet tulajdonképpeni pihenéssel és akkor még le kell mondania arról, hogy egyetlenegy órát is töltsön ébren a családja körében. A villamoskalauznak nincs meg a vasárnapi munkaszüntete sem és emellett fizetési viszonyai is olyanok, amelyek hasonló megterheléssel járó más életpályán működő munkásemberek fizetésével egyáltalában nincsenek arányban. És ha felszólalok, szeretném, ha a magyar képviselőház tekintélyével és súlyával hatna azokra a társaságokra, amelyeknek részvényei 16%-os jövedelmet hajtanak, hogy ezek a vállalatok rendezzék be ugy a munkaviszonyaikat, hogy kellőképp kioktatptt emberek álljanak a veszélyes pontokon és hogy az embereknek módjuk és alkalmuk legyen a pihenésre és mindegyiknek legalább hetenként egy-egy pihenőnapja legyen. További oka a baleseteknek a mentőkészülékek abszolúte hiánya. Nem vettem azt a bátorságot, hogy mint laikus szólaljak fel ebben a kérdésben, hanem illetékes emberekhez fordul-