Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
555. országos ülés í\)íh gönyből áradt a nemzethez, a hazának minden zugában csak reményt és bizalmat kelthetett. A gyermekszanatórium fellendülésének titka, mint mondtam, a vezető személyek leghelyesebb megválasztásában rejlett. Korán elhunyt áldott emlékű Bezerédj Viktor, a háznak hosszú időn át igazán kiváló tagja és háznagya, azzal a nemes lényével, mely egész egyéniségét jellemezte, végezte egész holtáig a munkát ebben az egyesületben. Mikor pedig ő, ennek a mozgalomnak egyik legfőbb éltető eleme kimúlt, akkor a kormányzóelnöknél, gróf Zichy Jánosnál megjelentem, hogy a felette fontos ügyvezető-elnöki állás leghelyesebb betöltése tekintetéből intézkedjék. A kérés eredményre nem vezetett. Bizottsági ülésekben is felszólaltam és kértem, hogy ez a kérdés kellően intéztessék el, majd a kormányzó tanács 30 neves tagjának nevében levéllel fordultam hozzá, olyan 30 tagnak nevében, kik közt a mozgalom leghatalmasabb nevei diszknek, mint Széll Kálmán, az igen t. igazságügyminister ur, Némethy államtitkár ur, az összes ministeriumok képviselői a gyermekszanatóriumban, a képviselőház egyik alelnöke, a fő- és székváros mindhárom polgármestere, alispánok, egyetemi tanárok, kik azt a kérelmet intézték gróf Zichy János kormányzó elnökhöz, hogy töltse be a gyermekszanatórium jól felfogott érdekében a gyermekszanatórium ügyvezető-elnöki állását Bosnyák Zoltánnal, azzal a férfiúval, kinek Széll Kálmán után nevéhez fűződik a legnagyobb dicsősége a mozgalomnak s akinek a gyermekszanatórium oly felette sokat köszönhet. Akkor gróf Zichy János ahelyett hogy a közóhajnak eleget tett volna, kibúvókat keresett és szabályellenesen odaállította egyik volt államtitkárát, majd mikor ezen kisérlete meghiúsult, mert a munkát helyesen végezni nem tudván, kénytelen volt távozni, utána ismét alapszabályellenesen egy nyugdíjas fő- és székvárosi hivatalnokot helyezett oda, akinek a gyermekvédelmi téren való munkássága teljesen ismeretlen. Csak akkor, a mikor az a bizonyos, harmincz aláírással ellátott levél már hónapokig kézben forgott, amikor már semmiképpen sem lehetett elkerülni ennek hatását, akkor történt meg, hogy kitüzetett az ügyvivő elnök választása. Mi nagy örömmel és lelkesedéssel választottuk meg egyhangúlag azt, akit erre az állásra a legérdemesebbnek tartottunk, t. i. Bosnyák Zoltánt. De mire ébredtünk? Arra, hogy ez az állás összeférhetetlen, hogy elvi kérdést csinált ebből a t. "belügyminiszter ur. A sanatoriumegyesületet veszteség nem fogja érni, ha annak éléről gróf Zichy János eltávozik és hangsúlyozom, hogy bár én voltam az, aki indítványoztam az ő megválasztását, csalódtam benne én is, mások is, mert ő volt az, aki egy nyilt egyleti közgyűlésen, midőn megkértem, hogy adjon férfias választ arra, tett-e direkt vagy indirekt lépéseket arra nézve, hogy Bosnyák Zoltán a megválasztást el ne fogadhassa, azt felelte kedélyesen, hogy ő sem nem persvadeálta sem nem dissvadeálta Bosnyákot megválasztása KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxv. KÖTET. '- julais 15-én, szerdán. 345 * dolgában, »tessék megkérdezni a belügyminiszter urat«. De nagybölcsen hallgatott arról, amire felelnie kellett volna. En éppen azért fordulok most a t. belügyminiszter úrhoz. Annak, aki ilyen nagy országos egyesület élén áll, tudnia kell, hogy kit persvadeáljon egy állás elfogadásán. De Bosnyák Zoltánt nem is kellett persvadeálni, mert mindenki tudja, hogy ő, aki jó az állami gyermekvédelem élére, egy egyesület élére mindenesetre kitűnő. Azt is tudja mindenki, hogy ő él-hal a gyermekvédelem ügyéért ; ő az, aki a külföldön is a magyar gyermekvédelemnek oly nagy tekintélyt szerzett. Már most a t. belügyminister ur, akit nagyon jól ismerek, akiről jól tudom, hogy a gyermekvédelem legaprólékosabb részletei iránt is melegen érdeklődik, sőt szeretettel viseltetik, elvonja a beteg gyermekek megvédése munkájának eme legfontosabb társadalmi szervezetétől, a gyermekszanatóriumtól annak a férfiúnak közreműködését, aki a magyar gyermekvédelem egyik legerősebb oszlopa s akinek érdemei igen nagyok abban, hogy a magyar állami gyermekvédelem a müveit nyugat részéről is állandóan magasztaltatik. Valóban, én ezt a rejtélyt jöttem ide kifürkészni, hogy miért kellett ennek bekövetkeznie, miért kellett Bosnyáknak lemondania erről a tiszteletbeli állásáról? Kérdem, nem volna-e inkább kötelessége a t. belügyminister urnak a nemzeti gyermekvédelem érdekében elősegiteni azt, hogy Bosnyák Zoltán ereje a gyermekvédelem javára biztosittassék, hogy az a superplus, amelyet ő szabad idejében is fel tud használni, erre a czélra használtassák fel ? Hogy a t. belügyminister ur a gyermekvédelem ügyének rendkívüli fontosságot tulajdonit, azt legjobban beigazolta ama tényével, hogy Bosnyákot, akit épen nem közmegnyugvásra eltávolítottak azelőtt a gyermekvédelmi ügyek éléről, közmegnyugvásra visszahelyezte, mely bölcs cselekedetét a belügyminister urnak csak elismerés kisérte. Kérdem tehát a t. belügyminister urat, mely czélból és mely alapon látta szükségesnek rendelkezni oly irányban, hogy Bosnyák Zoltán a maga szabad idejét ne fordíthassa a gyermekszanatórium továbbfejlesztésére. Mely czélból látta kívánatosnak azt, hogy a társadalmi gyermekvédelemnek ez a kétségkívül hatalmassá lett szervezete, a Zsófia Országos Gyermekszanatórium-Egyesület, melynek 30.000-nél több tagja van, nélkülözze épen ilyen embernek gazdag tapasztalatait a vezetésben ? Hogyan lehet összeférhetlen az az állás, amelyet boldogult emlékű dr. Bezerédj Viktor három különböző belügyminister alatt nagy dicsőséggel és sikerrel töltött be ? Hol van itt az összeférhetlenség ? Hiszen az a bizonyos ministertanácsi határozat, amelyet talán említeni lehet, a fizetett állásokra vonatkozik. Fizetéstelen állásokat minden állami tisztviselő elfogadhat, sőt az összes gyermekvédelmi intézményekben, a patronázsban, 44
