Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

SSS. országos ülés Í9ll július í5-én, szerdán. 339 nagyszerb propagandával szemben valamit tenni kellett, ami egyszersminclenkorra kifejezésre juttassa azt a szilárd akaratot, hogy azoknak a teriileteknek elfoglalását semmi körülmények között meg nem engedjük. Az annexió után, a hatalmaknak szerencsésen létrehozott egyértelmű fellépése után, és azon deklaráczió után, amelyet Szmrecsányi György t. barátom felolvasott, egy időre bizonyos csillapodás állott be, vagy legalább látszott beállani a nagyszerb propagandának aktivitásában, amennyiben az különösen Bosznia és Herczegovina területére és a mi régi területünkre vonatkozott és terjeszkedett ki. Ez a csillapodás, ez a visszavonulás azonban csak látszólagos, volt; hiszen ennek legjobb bizonyítéka a balkán háborút megelőzőleg a Balkán államok között kötött az a szerződés, melyet egy franczia újság hozott nyilvánosságra s melyben a monarchia ellen irányuló eventualis kikötések is foglaltattak. Lélektanilag igen természetes, hogy azok a minden várakozást fölülmúló nagy katonai sikerek, amelyeket a szövetséges szláv államok Törökországgal szemben elértek, a nemzeti önérzetet bennük a legnagyobb mértékben fokozták s ennek folytán ennek a nemzeti érzületnek és önérzetnek nemcsak jogos megnyilvánálásait, amelyeket tőlünk senki sem irigyel, ,hanem jogosultan fattyuhajtásait és melléknyilvánitásait is uj energiával látták el. Szerbiában ez az önérzet természetesen a legnagyobb mértékben fokozódott még ama sikerek által, melyeket a korábbi szövetségesek között kitört második balkán háborúban értek el. Ezeknek a lélektani jelenségeknek hatása exasperálódott annyira a nagyszerb propaganda és vette azt az akut jelleget, amelyről azt hiszem, hogy a mi részünkről tanúsított kellő komoly, nem provokatív, de igen határozott és erélyes fellépés mellett (Helyeslés bdlfelől.) maradandó jellegű nem lesz, mert utóvégre ezek a pillanatnyi hangulatok csillajmlnak, elvonulnak, ha nem találnak táplálékot azoknak gyengeségében, akik ellen irányulnak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ebben az esetben természetesen a gyengeségnek, a habozásnak minden tünete uj táplálékot adna azoknak. Mi tehát ezzel a szerb jiropagandával szemben a mi természetszerű magatartásunk? Elsősorban, egész általánosságban véve: semmi kétséget nem hagyni arra nézve, hogy ez a propaganda a. maga czéljait, amennyiben azok a monarchia két államára vagy az eddig általunk közösen birtokolt, de a magyar szent korona jogához tartozó Bosznia és Herczegovinára vonatkoznak, soha semmi körülmények közt nem fogják elérni. Ennek a világos megértése nemcsak a deklaráczióban, hanem minden egyes ténykedésünk által a lasciate ogni speranza odaállitása ezekkel a törekvésekkel szemben, a conditio sine qua non-ja a fokozatos kijózanodásnak. Már most egész specziáliter a trónörökösnek halálával összefüggő kérdésben egyszerűen annak követelése, hogy Szerbia teljesítse e tekintetben a czivllizált államok közt fennálló nemzetközi kötelezettségeket a maguk teljességében. (Helyeslés balfelöl.) Ezek a kötelezettségek kétfélék. A konkrét esetet illetőleg, amennyiben a vizsgálat ki fogja deríteni, — amiben aüg lehet kételkedni az eddigi adatok szerint — hogy ennek szálai odanyúlnak a szomszéd, állam területére, az abban bűnösöknek szigorú megfenyitése, felelősségre vonása, amint azt Magyarország annak idején Szerbiával szemben tette az Obrenovics Miklós ellen irányuló merénylet után, az akkor magyar állampolgár Karagyorgyevics Sándorral szemben, amint már erre Rakovszky István t. barátom is hivatkozott. Ekkor annyira ment Magyarország az akkor még nem is szuverén Szerbiával szemben, hogy az egész birói eljárásnak minden stádiumába folytonosan betekintést engedett a szerb kormány egy kiküldöttjének, hogy azt kontrolálhassa. A második nemzetközi kötelezettség pedig, amelyet a szó legszorosabb értelmében követelni lehet, az, hogy az idegen állam ne legyen fészke a szomszéd állam biztonsága és nyugalma ellen irányuló folytonos izgatásnak és összeesküvésnek, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) hogy ennek vessen véget, mert ha ő nem vet véget, akkor abba a helyzetbe fogunk jönni, hogy nekünk fog kelleni ennek véget vetni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A világon senkitől sem áll távolabb, mint tőlem háborús bonyodalmak előidézésére izgatni. Nem, én melegen óhajtom és lehetőnek is tartom, hogy ez az igen akut helyzet a maga rendes medrébe visszavezettessék, háborús bonyodalmak nélkül, békés eszközökkel. De ennek feltétele épen- a minden habozást, kételyt, ami elhatározásunkra vonatkozó minden kétkedést kizáró erélyes, határozott eljárás. (Ugy van! a baloldalon.) Minden habozás, minden félénkség, minden határozatlanság kitolhatja esetleg a konfliktusnak óráját . . . Egy hang (a baloldalon): Annál rosszabb! Gr. Apponyi Albert: ... de egész biztossággal odavezet; holott a határozott, nyugodt, erélyes fellépés a jogos határok közt, de ezek közt azután annál határozottabban, legjobb módja, legplauzibilisebb, legvalószínűbb módja annak, hogy ezek a mi életérdekeink háborus bonyodalmak nélkül megóvhatok lesznek. (Helyeslés a baloldalon-.) Csak ennyit, mélyen tisztelt képviselőház, a kérdés hátteréről; többet erre vonatkozólag mondani szükségesnek nem látok, sem pedig konkrét kérdést erre általánosságban nem intézek a ministerelnök úrhoz, mert ugyanazt a választ kapnám, amit előttem felszólalt t. bará43*