Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

555. országos ülés 19ÍÍ Kállay. Azokra az egyes konkrét személyi kérdésekre természetszerűleg én nem tudok választ adni, hiszen erre megadhatja majd t. barátom, Burián báró, alkalmilag a választ, bizonyára meg is tudja adni a megnyugtató felvilágosítást. Én csak azt tudom, hogy boldogult Kállay Béninek nagyobb tisztelője Burián Istvánnál nincs és nem lehet és tudom azt, hogy Burián István ugyanazokon az alapvonalakon haladt tovább, mint boldogult Kállay Béni. De hiszen az élet fejlődik; maga Kállay sem ugyanazon emberekkel és eszközökkel dolgozott pályája végén, mint annak elején. Mondom, az élet fejlődik s a kormányzati taktikának alkalmazkodnia kell hozzá. Hogy azután ennek folytán itt-ott egy-egy elégületlen ember vagy félretolt tisztviselő ebben rendszerváltozást látott és teli lármázta a világot, hogy a Kállay-féle régi jó tradiczióktól elfordultunk: ez megint az emberi természetben rejlik, erről senki nem tehet. Igenis, egy bizonyos változás beállott. Beállott pedig azon nagy világesemények folytán, amelyek az annexiót és az annexió után a bosnyák önkormányzatnak ajándékozását hozták magukkal. Az a változás, amely a Török-Birodalom belviszonyaiban beállott és amely maga után vonta Boszniában ezeket a változásokat, természetesen a régi kormányzati rendszernek változatlan fentartását lekötetlenné tette. Számolni kellett az alkotmányos tényezőkkel, mint hatalmat és hatáskört nyert ujabb faktorokkal. Ezzel uj erők jöttek be, ezzel komplikálódott a helyzet; de azon az alapgondolaton ez mit sem változtathat, hogy ma sem szabad sem. népfajok, sem felekezetek mellett és épen olyan kevésbbé népfajok és felekezetek ellen Boszniában politikát csinálni. Ebben a tekintetben azt kérdi a képviselő ur, hogy mit mondok én és hol voltam én, a magyar ministerelnök az 1912. évben mutatkozó jelenségek alkalmával ? Hát, mellesleg jegyzem meg, én akkor egyszerű képviselő voltam és természetszerűleg nem voltam abban a helyzetben, hogy ezzel a kérdéssel hivatalosan és hivatalos hatáskörben foglalkozhattam volna. Az a jelenség, az a szerb tüntetés mindenesetre komoly dolog volt; de bocsánatot kérek, amenynyiben jól emlékszem, — és ez emlékezetemben megerősített az a czitátum, amelyet a képviselő ur felolvasott — abban egyenes illoyalitás nem volt. Abban volt egy igen komoly dolog, az, hogy bizonyos pontig ellentétbe helyezkedtek ezek a boszniai szerb vezető emberek a monarchia külügyi politikájával, ellentétbe helyezkedtek Szerbiának az Adriáig való előnyomulása kérdéséhen. Szmrecsányi György: Bap Géza mondta a delegáczióban, nem én i Gr. Tisza István ministerelnök: Bocsánatot kérek, — ezt a választ a képviselő urnak mondom, mert Pap Géza barátomnak kevesebb joggal mondhatnám, — de ebben a kérdésben, hogy Julius 15-én, szerdán. 335 hiba Szerbiát az Adriától elzárni, hiba a szerb hódítást az Adriáig meg nem engedni, ebben nagyon jó társaságban érezhették magukat, mert méltóztassék nekem megengedni, Andrássy Gyulának kellett szembeszállania a magyar ellenzék többi árnyalataival s nyíltan czáfolni és helyteleníteni azt a magatartást. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás zaj a bal- és a szélsöbalolclalon. Halljak! Halljuk! jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Ez egy kis félreértés! (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Nagyon tiszta! Ez világos! Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, ez annyira nem félreértés, hogy én nem kisebb embernek, mint épen Apponyi Albert grófnak az akkori állásfoglalását igen erősen megtámadtam és erre ő nagyon természetesen, — mert hiszen Apponyi Albert gróf loyalis fegyverekkel szokott küzdeni, — egyáltalán nem tagadta, hogy ő azokat az állításokat mondotta. Mindezek, t. i. Apponyi Albert grófnak beszéde, az én, nem tudom már, levelem-e, vagy beszédem, amelyben ezzel foglalkoztam és Andrássy Gyula grófnak is erre vonatkozó nyilatkozata nyomtatásban megvannak. Ezek az akták megvannak scbwarz auf weiss; ezeket bármikor elő lehet venni. (Mozgás balfelöl.) Rakovszky István: Halljuk a fődolgot! (Mozgás és zaj. Ralijuk! Sálijuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: De menjünk tovább. Mikor jelen állásomba kerültem, (Halljuk ! Haüjuk!) körülbelül egy évvel ezelőtt, akkor Boszniában a helyzet az volt, (Halljuk!) hogy a bosnyák tartománygyülésnek rnohammedán és katholikus tagjai nagyon csekély többséget alkottak, oly csekély többséget, amelylyel tulajdon képen eredményes működésre nem nagyon lehetett gondolni. De felmerült az a jelenség, hogy kivált a szerbek közül egy csoport, amely hajlandónak mutatkozott teljesen fenntartás nélkül reá állni a létező viszonyok alapjára, és mindenféle közjogi természetű követelés nélkül résztvenni a produktív munkában. Azt hiszem, nagyon természetes, hogy ezt minden komoly ember, aki a monarchiának ezen nagy érdeke iránt érzékkel bír, örömmel üdvözölte. A közös pénzügyministernek erre vonatkozó fáradozásai eredménynyel jártak. Méltóztatnak tudni, hegy ezek a szerb képviselők, ha jól emlékszem, lemondva mandátumukról és egy ujabb választásnak téve ki magukat, hogy választóiknak alkalmat nyújtsanak a megnyilatkozásra, csatlakoztak a többséghez és igy azután a bosnyák tartománygyüiés a múlt év őszétől kezdve egészen a legutolsó időkig eredményes, üdvös működést fejtett ki. Természetes, hogy ez bizonyos optimista felfogást tett általánossá nemcsak mibennünk, akik utóvégre is felelősségünk tudatában fog-