Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-550
24 550. országos ülés 191k Julius 7-én, kedden. rendtartás következtében is ugyanannyit tesz, ennélfogva itt a bevételek és a többkiadások kiegyenlítik egymást. A törvényjavaslat eszerint nem az agresszív pénzügyi politikának eszköze, hanem a defenziv pénzügyi politikáé, amelynek czélja nem az állami bevételek mesterséges fokozása, hanem a jogszolgáltatás költségeinek megtérülése és az államháztartás egyensúlyának ezen a ponton való megóvása. A defenziv pénzügyi politika kifejezésre jut ebben a törvényjavaslatban abban is, hogy az igen t. pénzügyminister ur fentartotta eddigi illetékrendszerünk lerovási módját, az egyenkinti, egyénenkinti illetékrendszert és nem tért át az átalány-illetékrendszerre, amely Francziaországban és Németországban meghonosult. Elismeri azonban a pénzügyminister ur is, hogy ez az átalányilletékrendszer megfelelőbb, hogy ez jobban közelíti meg az igazságot, az illetékelvet, mert a bíróság által tényleg kifejtett funkcziók szerint rójja le az illetéket, holott a mi illetékrendszerünk, a bélyegadórend^zer mellett gyakran előfordul, hogy oly iratok, határozatok és beadványok után is kell bélyeget leróni, amelyek a bíróságnak semmiféle munkát nem adnak. Hogy a pénzügyminister ur még sem tért át a megfelelőbb illeték-rendszerre, annak oka abban van, hogy a kellő statisztikai adatok e téren hiányzottak, és hogy a perrendtartás többköltségének megtérülése nem vált volna lehetségessé e rendszer mellett, hanem tartani lehetett attól, hogy még nagyobb deficzit fog e téren előállani. Kétségtelen mégis, hogy a jogszolgáltatási illeték reformjának jövő irányát az átalányuleték-rendszerben kell keresni. Jelenleg azonban a viszonyok az áttérést erre az illeték-rendszerre lehetővé nem teszik. Minthogy az egész javaslat a jogszolgáltatási illetékek mai rendszerénél sokkal világosabb, áttekinthetőbb, egyszerűbb rendszert honosít meg ; minthogy továbbá a javaslat által kontemplált illetékfelemelés nemcsak elviselhetőnek, de mérsékeltnek mondható, bátorkodom a javaslatot a pénzügyi és az igazságügyi bizottság megbízásából a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Almássy László jegyző: Springer Ferencz ! Springer Ferencz: T. ház ! Előrebocsátom, hogy nem vagyok abban "a t zerencsés helyzetben, mint a t. előadó ur, hogy hasonló lelkesedéssel fogadjam el ezt a javaslatot, mint ahogy ő teszi és nem vagyok abban a szerencsés helyzetben sem, hogy oly röviden végezzek ezzel az igen fontos tárgygyal (Halljuk I a bal- és a szélsőbaloldalon.), mint ahogy ő tette. Ugy érzem egyrészt, hogy azok a milliók, amelyekről e javaslatban szó van, megérdemlik azt, hogy a javaslattal behatóbban, részletesen foglalkozzunk; de másrészt érzem annak szükségét, hogy épen az előadó urnak fogyatékos előadásával szemben (Mozgás a jobboldalon.) teljes és hü képét állítsam a t. ház elé e javaslatnak. (Halljuk! bálról.) Igaz. maga a javaslat száraz, unalmas téma és bocsánatát is kell kérnem a t. háznak, hogy e száraz anyaggal hosszasabban leszek kénytelen foglalkozni. (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Annál későbben lesz felemelt stempli ! Springer Ferencz : De azt hiszem, ha meggyőződünk azokról az igen fontos érdekekről, amelyek e javaslattal kapcsolatosak és a fontos igazságszolgáltatási szempontokról, akkor majd méltóztatnak kegyesek lenni és meg fognak ajándékozni azzal a türelemmel, amelyet ez az ügy megérdemel. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt azonban magára a javaslatra és annak intézkedéseire rátérnék, szükségét látom annak, hogy szóvá tegyek egy dolgot, szóvá tegyem azt a legridegebb párthatalmi érdek által sugallt és kicsinyes dacz-politika által támogatott kíméletlenséget és erőszakosságot, (ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) amely megnyilatkozik abban, hogy minden különösebb kényszerű ok és magasabb szempont nélkül arra kényszerítsenek bennünket, hogy júliusban, a kánikulában, abban az időben tárgyaljunk itt, amely idő a ház bevett szokása szerint szünetnek van szánva. Sümegi Vilmos: Barbarizmus! Springer Ferencz: Es kíméletlenség, amely megfoszt bennünket, a polgári társadalomnak — és itt aláhúzom ezt a két ezót : a uolgári társadalomnak — munkásait attól, hogy élvezzük azt a jól megérdemelt pihenést! . . . Németh Károly : Pihentek eddig ! Springer Ferencz:... amelyet egyrészt a hi vatásunkkal járó és részben egyéb közéleti tevékenységünkkel járó munkásság után elvárhatunk és amelyre jogunk van. Ennek a lehetőségét is elveszi épen tőlünk, holott a mi társadalmi berendezkedésünk, a mi iskoláink egyenesen arra utalnak bennünket, hogy ebben az időben élvezzük szabadságunkat, (Igaz! Ugy van! balfélől.) de másrészt anyagi erőink sem engedik meg azt, hogy azon tul a munka idejéből vegyük el azt a pihenési időt (Igaz ! ügy van!) mely életfentartásunknak egyik tényezője. Itt mindenesetre igen fontos szempont a mezőgazdák helyzete. Mikor a mezőgazdáknak egész exisztencziáj a forog kérdésben {Igaz ! ügy van !) balfélől.) ; mikor arról van szó, hogy az ő jelenlétük jelent-e hasznot vagy kárt, akkor megfosztani azt a gazdaságot gazdájától, a gazdának éberségétől — ez erőszakosság. (Igaz ! ügy van ! balfélől.) Rakovszky István : Mi nem ülünk a bankokban. (Zaj.) Eitner Zsigmond: Nem sópénzből élünk! (Zaj.) Springer Ferencz: De t. képviselőház, vidi et alios ventos, láttam már más szeleket is ! Élénk emlékezetemben van az a vita, mely 1891-ben a
