Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

282 555. országos ülés 191 Azt mondja a minister ur, hogy nem álltak neki statisztikai adatok rendelkezésére arra vonatkozólag, hogy ha az átalányrendszert behozná, nem kevesbednék-e túlontúl az a bevétel, amelyre az államháztartási egyensúly fentartása szempontjából szüksége van. Ez a statisztikai adatokra való hivatkozás előttünk már ismeretes a múltból, mikor a választójogi reformot készültek megalkotni és amikor ez a huzás-halasztásnak állandó oka volt; e miatt késett ez a reform mind Khuen, mind Lukács, mind gróf Tisza István ministerelnöksége alatt. Nem más ez a statisztikai adatokra való hivatkozás, mint egy köpeny, amely alatt elbujtatják önök azt az igazságot, hogy nem akarnak az átalányrendszerre áttérni : vizet prédikálnak, de bort isznak. Tudják, hogy az átalányrendszer mellett a jogkereső közönség könnyebben jutna a maga igazságához, nem lenne kitéve zaklatásnak, de azt is tudják, hogy az állam finánczpolítikájának szempontja nem érvényesülne ugy, mint az egyénenkénti rendszer mellett, nem lenne annyi leletezés, nem működhetnék annyit a fináncz, nem telnék ugy az államkassza és az igazságszolgáltatás intézménye nem szolgálhatna annyira az üzletnek, sőt sokszor, sajnos, az üzérkedésnek eszközéül, mint az egyes illetékrendszer mellett. Hiszen ha a statisztikai adatokat komolyan vette volna a kormány, akkor már a polgári perrendtartásról szóló törvény megalkotásakor, még 1911-ben, lehetett volna gondolniok a szükséges statisztikai adatok összegyűjtésére. Akkor is tudták már önök, hogy a polgári perrendtartás megalkotása maga után fogja vonni az illeték-reviziót is. Ha tehát komolyan akarlak volna önök áttérni az átalányrendszerre, akkor kellő idejük és módjuk lett volna ahhoz, \n gy a statisztikai adatokat összegyűjtsék. Ismétlem, az a meggyőződésem, hogy a statisztikai adatokra való hivatkozás nem más, mint kibúvás az igazságügyi kormány részéről, elpalástolása annak, hogy voltaképen üdvösebb, a kis exisztencziák érdekét jobban védő más rendszert nem is akarlak önök teremteni. Megmaradtak a régi rossz rendszer mellett, mert ez az állami üzlet és üzérkedés érdekének jobban megfelel, igy több pénzt lehet a polgárok zsebéből kisajtolni. (Ugy van halfelől.) Ha tekintetbe vesszük az egyes illetékrendszer és az átalány illetékrendszer közt fennálló különbséget, akkor természetes dolog, hogy abból kell kiindulnunk, hogy ha a biró kevesebbet dolgozik, akkor alacsonyabb legyen az illeték és ha a biró többet dolgozik, akkor magasabb. Ennek a nagy elvnek az egyénenkénti illetékrendszer a maga ridegségében egyáltalán nem tud megfelelni, mert az egyénenkénti illetékrendszer mellett az illeték túlnyomó részben az ügyben elfogyasztott papiros mennyiségéhez igazodik. Az illeték igazságos elosztásának feltétlen követelménye, hogy a kisebb érdek, amelynek megvédése czéljából a közhatóságot igénybe veszik, kevesebb terhet viseljen, mint a nagyobb érdek. Ezt az elvet Julius 15-én, szerdán. a peres eljárásra alkalmazva, a tétel ugy alakul, hogy a peres illetéknek a per tárgyának értéke szerint kell igazodnia. Mindez, amint dr. Újlaki József ügyvéd egy szép tanulmányában kifejtette, az átalány illetékrendszer mellett lenne megoldható. Sümegi Vilmos : Újlaki könyve nagyon szép ; tanulhatnának belőle. Kun Béla." önök ettől eltekintettek, kútba ejtették az átalány illetékrendszert, megmaradtak az egyes iíletékrendszernél s ezáltal bebizonyították azt az ország szine előtt, hogy eszük ágában sem volt a jogkereső "közönségen, a jogkereső közönséget főként alkotó kis exisztencziák nagy terhein könnyiteni. (Ugy van ! balfelől.) Azt mondja már most e törvényjavaslat indokolása, hogy azért kellet az illetékeket felemelni, mert az uj polgári perrendtartás folytán kisebb lesz az Írásbeliség a jövőben és nagyobb lesz a szóbeliség és a mi veszteség lesz ennek folytán, azt be kell hozni a másik módon. Nincs igaza az indokolásnak, magában a törvényjavaslatban van az élő czáfolat. Hiszen az uj polgári perrendtartás által kontemplált rész- és végitéletek szaporittatnak. Hogyha utalunk ezen részitéleteknek a polgári perrendtartásban előirt k'terjesztésére és tekintetbe veszszük, hogy az előkészítő iratoknak töméntelen sokaságánál, az ellentmondásnál, idézések megismétlésénél egy csomó olyan Írásbeli tevékenység lesz illetékkel megróva, amely a régi jjerrendtartásban nem esett illeték alá, akkor a periratok megszűnése révén netalán jelentkező bevételi csökkenést ez túlontúl pótolja és az illeték megmarad ezentúl is, noha a szóbeliségre hivatkoznak, papirfogyasztási adónak, megmarad egy igen nagy tehernek. Mert hiszen igaz ugyan, hogy a szóbeliség nagyobb lesz az uj polgári perrendtartás folytán, azonban a felsőbíróságoknál mégis igen sok Írásnak lesz ezentúl is nyoma. A felsőbíróságok feltétlenül írásból Ítélnek, a felülvizsgálati kérelmek Írásban terjesztetnek elő, a felek előkészítő iratokat adnak be, az élőszó mellett mindenütt ott lesz az irás és az irás mindig bélyegköteles lesz, amint volt a múltban, ezen a czimen tehát az illetéktételek felemelésére nem volt szükség. Már most, ha a jövedelemszaporulatot más szempontból nézzük, akkor azt látjuk, hogy eddig az 5000 K-án felüli határozatok után egységesen ri% volt az illeték. Most az illeték fokozatonkint emelkedik. 5000 K-án tul 10.000 K-ig T2%, 10.000 K-án tul 50.000 K-ig 1.3%, 50.000 K-án tul 100.000 K-ig T4%, 100.000 K-án tul 200.000 K-ig 1-5% és 200.000 K-án tul 1*6%. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy eddig az Ítéleti illeték egyedül és kizárólag a marasztalási összeg után rovatott ki, ami feltétlenül megfelelt a lényegbeli igazságnak, míg ezentúl a per tárgya után fog kirovatni, tekintet nélkül a marasztalási összegre, ha az ezekből származó jövedelemtöbbletet is számításba vesszük, akkor kétségen felül áll, hogy az uj törvényjavaslat igen nagy arányban