Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

555. országos ülés Í91í Julius 15-én, szerdán. zvy de ezek daczára az egyes sérelmes szakaszokon módosítás, változtatás nem töitént. Justh János : Szemfényvesztés volt az egész ! Kún Béla: De tovább megyek. Mondjuk, hogy az ügyvédi kamarákkal elintézte az igazságügyminister és a pénzügyminister ur a dolgot. Feltétlenül meg kellett volna hallgatnia idejében az összes kereskedelmi és iparkamarákat, a kereskedelmi testületeket, az ipartestületeket, sőt meg kellett volna hallgatnia az országos magyar gazdasági egyesületet, az országos gazdaszövetséget, az országos kisbirtokos szövetséget is. Miért ? Mert e javaslat elsősorban a kis exisztencziákat érdekli, ezek a testületek és egyesületek pedig a kis exisztencziák jogos, megvédelmezendő érdekeinek hivatott faktorai. Nem tisztázta magát a minister ur az alól, mintha itt nem történtek volna mulasztások. Ha pedig arra hivatkozik, hogy az ügyvédi nyugdijalapnak ajánlott 500.000 korona nem tekinthető oly összegnek, amely kortesfogásul szolgált volna és lekenyerezés jellegével akart volna birni és egy diesőitő himnuszt vág ki a minister ur itt az ügyvédi kar védelmére, akkor ezzel szemben kénytelen vagyok elmondani, hogy az az ügyvédi kar bizonyára ugy gondolkozik, hogy timeo Danaos et dona ferentes. Miért épen most, e javaslat beterjesztésekor, ezzel egyidej üleg vetette fel a minister ur azt az ajándékozási Ígéretet az 500.000 koronáról ? Miért épen most, amikor arról van szó, hogy az ügyvédek hozzájárulnak oly törvényjavaslat pártolásához, amely nemcsak a jogvédelemben álló kis exisztencziákat veszélyezteti, hanem magára az ügyvédi karra is igen sokszor helyrehozhatatlan és orvosolhatatlan sérelmet képez ? (Ugy van ! a baloldalon.) Ami azt illeti, hogy a birákra vonatkozólag az igazságügyi kormány elment a méltányosság fokáig és nem áll az ellenzéki szónokok véleménye, minthogyha e téren kivánni való volna, mert az igazságügyi kormány a múlt évben több milliót vett fel a birák helyzetének javítására, — erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy az egész országban ma sem gyors, ma sem megfelelő a biráskodás. Maga a javaslat megállapítja, hogy egyes perek három évig is elhúzódnak, anélkül, hogy érdemleges itélet alá kerülnének. Egyik határnaptól a másikig hónapok telnek el és a felek nem tudják bebizonyítani a maguk igazát. Ne akarják hát ezt a máris meglevő fonák helyzetet azzal palástolni, hogy a birák helyzetének javitásáról gondoskodott a kormány. Elegendő biró ma sincs, az üres birói állásokat ma sem töltötték be, nem látjuk itt a törvényhozás szine előtt az uj perrendtartással kapcsolatos uj törvényszékek, uj járásbíróságok felállításáról szóló törvényjavaslatot. Azután a segédszemélyzet is nagyon kevés a bíróságoknál. Szóval, számos kívánnivaló van hátra. Amit a minister ur és a kormány eddig tett, csak nagyon kis rész abból, amit a nemzeti közvélemény követel, hogy t, i. ebben az országban az igazságszolgáltatás legyen gyors, biztos, pontos és olyan, mely a kritikát minden oldalról kiállja. (Helyeslés a baloldalon.) Hivatkozik a minister ur arra, hogy a Gondviselés majd megadja neki azt az időt, amikor majd boldogan tekinthet vissza ténykedéseire. Ugylátszik, hogy a minister ur ebben követi tanítómesterét, Tisza Istvánt, aki szintén állandóan barátkozási viszonyban van a Gondviseléssel. Az igazságügyminister ur is bízik abban, hogy ez a Gondviselés nem fcgja őt az ég haragos villámaival agyonsújtani, sőt máris kiutalványozta magának az útlevelet a mennyországra és kegyeskedő komolysággal zengi a szózatot, hogy apsge Satanas! (Zaj jobbjelől.) Zengi azt, hogy máris annyit tett az ország erkölcsi javainak biztosítására, hegy ha ezekre visszatekint, akkor egyáltalában ügyet sem kell vetni azokra az alkotásaira, melyek szerintünk a polgároknak alkotmányos szabadságát és a parlamentarizmust mélyen sértették. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Azt mondja a minister ur, hogy a kormány szocziálpolitikai alkotásainak egész sorozatával állunk szemben. Felhívom, mutasson csak egyetlenegyet is, hogy melyik az a szocziálpolitikai alkotás, melyet a kormány eddig végzett. Hol van az igazságcs birtokpolitikai javaslat 1 Hol van a fokozatos adóról szóló javaslat és egyáltalában hol van a javaslat arról, hogy ebben az országban minden községben legyen patika, erves és tanitó, hogy a gyermekek százezrei iskolázatlanul ne legyenek kénytelenek ebben az országban csatangolni ? Erről szó sincs, hacsak nem tartja szocziálpolitikai törvénynek a minister ur a palotaőrségiiek intézményét, amelyhez itt a házban bőven szerencsénk van. Gr. Pongrácz János: Nincs taps ? Kún Béla: Amit az igazsá gügyminister ur mondott a törvényjavaslat védelmére, az nem volt egyéb ömlengésnél, önmaga iránt való dicséretnél. Nagyon téved akkor, mikor a magyar nemzeti géniuszra hivatkozik, azt mondván, hogy bizony annak »kevés öröme telik és nem is fog telni ezentúl sem azokban a javaslatokban, melyeket a pénzügyminiszter ur ide beterjeszteni kénytelen.* A t. minister ur nincs tisztában a magyar géniusznak fogalmával. Elfelejti, hogy igenis a magyar géniusznak, a magyar nemzeti védszellemnek öröme telhet minden olyan javaslatban, mely nemcsak a polgárok alkotmányos szabadságát védelmezi, nemcsak a közszabadságoknak javára szolgál, nemcsak az állam erkölcsi intézményeit erősiti, hanem anyagi, exisztencziális téren is ezt a nemzetet uj erőforrásokhoz juttatja. Mindnyájan tudjuk, hegy az ország csakis akkor lehet politikailag független és boldog, ha gazdaságilag, az állampolgárok exisztencziális érdekét tekintve olyan állapotokat teremt, hegy az egyes polgárok ne legyenek kénytelenek küzdeni a mindennapi élet nehézségeigeivel. Aki ilyen értelemben folytat pénzügyi politikát, — ezt várnók a pénzügyminister úrtól —