Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-554
262 55í. országos ülés VJlk Julius l f i~én, kedden. kedőink és iparosaink a maguk kezdetleges kereskedelmével és iparával feltétlenül inferiorabb helyzetben vannak, mint Ausztria iparosai és kereskedői. Ha már most a produkcziónak amúgy is fennálló tetemesebb költségeit az iparos és kereskedő követeléseinek behajtása kérdésében mi tetemesebb illetékkel rójjuk meg, mint aminőt az osztrák kereskedő és iparos visel, akkor a dolog természete szerint prémiumot adunk az osztrák iparosnak és kereskedőnek, tehát az osztrák iparnak és kereskedelemnek, a mi iparunk és kereskedelmünk rovására. Apró tételeket, egyes kiszakított eseteket, talán nem lehetne magasnak, nagy összegnek tekinteni; de ha azt gondoljuk meg, hogy annak a kereskedőnek, iparosnak, gyárosnak a dolog természete szerint a behajtandó követelések nagy komplexumával kell számolnia, akkor a követelések ezen komplexumánál minden egyes behajtás alá kerülő követelésre esvén ez a nagyobb teher, ez a maga összességében tetemes produkczionális. termelési vagy legalább is üzemi költségtöbbletet jelent. Fokozza ezt H/Z Síi körülmény, hogy Ausztriával a követelések behajtása tekintetében egészen specziális összeköttetésben vagyunk, teljesen megfelelően a mi államjogi kapcsolatunknak. Már most az az egész különleges helyzet áll elő, hogy az az osztrák hitelező akkor, amikor a magyar kereskedőt és a magyar iparost jogositva van a saját bírósága előtt perelni és rajta kevesebb illetékkel hajthatja be a maga követelését, mig a magyar gyáros, kereskedő, iparos, mint hitelező, ha ugyanazon magyar állampolgár ellen kell fordulnia, nagyobb összeget fizet illetékben és igy behajtási tételben, akkor egészen kézenfekvő, hogy mesterségesen megalkotott inferior helyzetbe kerül a magyar kereskedő, a magyar iparos és a magyar gyáros az osztrák kereskedővel, az osztrák iparossal és az osztrák gyárossal szemben. (ügy van ! ügy van ! a haloldalon.) Az összehasonlítást nem akarom ezúttal részletes tételekben feltárni, de azt hiszem, elég utalnom arra, hogy míg Ausztriában a jegyzőkönyvi bélyegek 1—3 koronáig emelkedő összeget tesznek, addig nálunk, eltekintve a 100 koronán aluli 50 filléres tételtől, 1-től 26 koronáig emelkednek a tételek. Ha a felebbezésekre nálunk megállapított tételeket összehasonlítjuk az osztrák tételekkel, megint lényeges emelkedést találunk. Csak egy-két tételre vagyok bátor hivatkozni. Nálunk a felebbezési beadványok illetéke 400 koronán tul 1000 koronáig 12 korona, 1000 koronán tul 1500 koronáig 18 korona, Ausztriában ellenben 400 koronán tul 1600 koronáig 10 koronás bélyegilleték van. Tehát először 2 koronával több a 400 koronás tételnél a mienk, mint amott, de nálunk azonkívül 100—1600 koronáig igen lényeges emelkedés mutatkozik, mert a 10 koronával szemben nálunk 18 koronás tétel van és igy nálunk ezen középmagasságú követeléseknél jóval nagyobb a progresszivitás az osztrák progresszivitásnál. Amikor olyan törvényeket alkotunk meg. amelyeknek kétségtelenül gazdasági és pénzügyi jellegük van s amelyeknek kell, hogy visszahatásuk legyen a gazdasági viszonyokra, akkor ezen Összehasonlít ó szempontokat figyelmen kívül hagyni nem szabad és ezekre olyan pénzügyministernek, aki nemcsak az állam fiskalitásának a szempontjait, de az annak alapját képező gazdasági erőviszonyokat is figyelembe veszi, feltétlenül a legnagyobb gondot kell fordítania. T. képviselőház ! Azon az ügyvédi ankéten, amelyről nekem objektíve és minden félreértéssel szemben meg kell állapitanom, hogy az valóban az ügyvédi kamarák ankétje volt és hogy azon a kamarák kiküldöttei vettek részt, az egyik vidéki kamarának kiküldöttje azt az életrevaló indítványt tette, hogy enyhítsünk a polgári ügyekben a behajtási illetéken oJy módon, hogy inkább a bűnügyi eljárásnak azon részében, amely nem érinti a közérdeket, ahol a kir. ügyészség nem vállalja a vádat, ahol tisztán magánérdekről van szó, tehát a perek azon részében, amelyeket mi jogászok : bírák és ügyvédek magunk között kofa-pereknek hívunk, bizonyos mérsékelt bélyegilletéket kelljen leróni, amivel szemben a polgári eljárásban az itt tervbe vett bélyegilletékeket mérsékelni lehetne. Alig merek itt ezzel az ideával előhozakodni, mert attól tartok, hogy az igen t. pénzügyminister urnái sajátságos előzékenységben lesz részem. Ö t. i. hajlandó lesz ezt az ideát a maga részéről elfogadni; azonban nem mérsékli és nem szállítja le a polgári peres eljárásban a követelések behajtása tekintetében előirt illetéket. Azért nem is akarok ennél a kérdésnél hosszasabban időzni. A második ok, amelylyel a pénzügyminister ur indokolja a bélyegílletékek emelésének szükségét, abban áll, hogy az uj polgári törvénykezési rendtartás értelmében kiesnek a periratok, a kereset után nem lesz többé ellenirat, válasz, viszonválasz, végirat, ellenvégirat, ezeknek a bélyegjövedelme tehát elesik és ezek pótlásáról valamilyen utón gondoskodni kell. • Hát egy szemernyi igazság kétségtelenül van e kijelentésben, de merem mondani, hogy nem sokkal több. Ezeknek a periratoknak helyét elfoglalják az uj polgári perrendtartás értelmében az úgynevezett előkészítő iratok, amelyeket a felek azért fognak bizonyítékokkal felszerelve benyújtani, hogy ezzel a kitűzendő szóbeli tárgyalást megfelelően előkészítsék. De ha arra gondolunk is, hogy az Írásbeli per egy részben szóbelivé válik, amennyiben azoknak egy része 1000 koronától 2500 korona értékhatárig átmegy a járásbíróság hatáskörébe : akkor én elismerem azt, t. képviselőház, hogy azoknak a joeriratoknak, annak az öt kiesett periratnak helyébe szóbeli tárgyalások fognak lépni, amelyeknél azonban a dolog természete szerint a jegyzőkönyvi bélyeget szintén le kell majd róni. Hát lehet, sőt valószínű, hogy öt tárgyalás szüksége nem fog fenforogni ott, ahol esetleg öt perirat van.
