Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

260 55'i. országos ülés 19U Julius H-én, kedden. Hozzátehetem még, hogy a progresszivitás, amelyet épen az előadói indokolás szintén hangsúlyoz — amint azt az imént az előttem szóló t. képviselőtársam fejtegetéseiből bőven hallottuk, — nincs azon a módon keresztülvive, hogy a progresszivitás azokat, érné, akik arra méltóképen rászolgáltak, hanem azt látjuk, hogy a javaslat, progresszivitása mellett is, az alacsony néposztályt sújtja. Ez az a társadalmi kár, az a nagy hátrány, amely ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén a polgárságra háramlik; ezért tartottam kötelességemnek, hogy ezt a momentumot kiemeljem, a javaslatot ebből a szempontból bírálat alá vegyem és azt el ne fogadjam. A modern demokratikus haladásnak egyik alapelve és a társadalomtudományoknak mintegy reasszumácziója az, hogy necsak az elemi népoktatás, amely t. i. minden állampolgárnak megadja a szükséges általános kultúrát, legyen ingyenes, hanem ingyenes legyen az is, ami által mindenki megkapja az ő igazát, vagyis az igazságszolgáltatás. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Ebben a javaslatban nem látom az ingyenes igazságszolgáltatás elvét keresztülvive, hanem ellenkezőleg, az ingyenes igazságszolgáltatástól való eltávolodást látom, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) amennyiben indirekt adóval, vagyis illetékkel emeli az igazságszolgáltatás költségét és igy azt nem olcsóbbá, hanem drágábbá teszi. [így is az a panasz az országban utonutfélen, hogy nagyon nehezen és drágán jut valaki az ő igazához,, hogy jíénzébe kerül, ha a saját igazát megkapja, tehát t. képviselőház, én azt tartom szükségesnek, hogy a javaslatban ne fejlesszük vissza a haladást, hanem lépjünk a haladás útjára és ezt a javaslatot változtassuk meg ugy, hogy törvényerőre egyáltalán ne is emeljük, vagy ha már törvényerőre emelkedik, akkor biztosítsa az ingyenes igazságszolgáltatást azon körök részére, amelyek a hazának ép ugy fentartói, mint akiknek kezében van a vagyon és a pénz. (Helyeslés. TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ezek voltak azok a főszempontok, t. képviselőház, amelyek társadalomtudományi szempontból ezt a javaslatot kifogásolandónak mutatják. De erre emellett egy más, czélszerüségi ok is van, hogy t. i. nem épen a legkedvezőbb alkalommal nyújtatott be ezen javaslat, mert amidőn számos más égető kérdés vár megoldásra, akkor mintegy váratlanul megkmődtünk, midőn a törvénykezési illetékről szóló javaslatot láttuk a ház asztalán. (Zaj. Hall juh! Halljuk! a baloldalon.) Közismert dolog, hogy a nem állami tanitóság kebelében nagy a lappangó elégedetlenség az uj fizetésjavitási törvény ellenére is, mert ép ez a javaslat nem elégítette ki a nem állami tanítóságot, amennyiben nem juttatta érvényre az egyenlő elbánás elvét. És amidőn mi azt gondoltuk, hogy most talán az egész országban közismert elégedetlenséget megszüntető javaslatot fogunk látni a ház asztalán, rövid időn belül azt vettük észre, hogy íme, itt van a törvénykezési illetékről szóló javaslat, amely indirekt adóval emeli az adófizető polgárok terhét. Ha legalább azt látnók, hogy azok kapják ezt meg, akik rászolgáltak erre, akár a bíróság körében működnek, akár a nemzet napszámosai, akikről az imént emlékeztem meg, akkor még megnyugvással vehetnők tudomásul a javaslat előterjesztését. De ezekről nem történik gondoskodás a javaslatban. Az állam, a midőn arra az álláspontra helyezkedik, hogy az egyházak által fentartott iskolákat nem tartja övének és mégis kénytelen beismerni, hogy azok anyagi erejüket meghaladó anyagi áldozatot hoznak, daczára annak, hogy amikor ezek szegénységüket kimutatják és hozzá folyamodnak, hogy a szükséges hiányt pótolja, az az állam arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem egyenlő elbánásban részesiti a tanítókat, hanem a nem állami tanítóknál az egyház kebelében végzett munkájukért, a kántori működésükért járó fizetést is beszámítja az 1000 koronán aluli fizetésbe. De ezen, a fizetésbe beszámított kántori jövedelmet akkor, mikor arról van szó, hogy beszámittassék a nyugdijába is, akkor egyszerűen nem veszi tudomásul és a nyugdijába nem számítja be. Ha van eklatáns igazságtalanság, akkor ez a nem egyenlő elbánás az, amelyben az állam a nem állami tanítókat részesiti akkor, a mikor velük az ő egyházi munkájukat . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni, mert a nem állami tanítók javadalmának rendezése csakugyan semmiképen sem tartozik azon törvényjavaslathoz, amely a törvénykezési illetékekről szól és amelyet most tárgyalunk. (Felkiáltások báljelól: Összehasonlítást tesz !) Frey János : Midőn ezt a törvényjavaslatot bírálom, szükségesnek tartottam kiemelni, hogy miért nem tartom időszerűnek e javaslatot és miért tartottam volna más dolgot sokkal időszerűbbnek. (Helyeslés balfelől.) Ha tehát ebből a szempontból hoztam fel azokat a tátongó sebeket, amelyeket hazánkban látunk, azt hiszem, nem vétkeztem a ház rendje és a házszabályok ellen. (Helyeslés balfelől.) En meghajlok a mélyen t. elnök ur rendelkezése előtt — ez kötelességem, — de engedje meg a t. ház, hogy ezt a javaslatot időszerűsége szempontjából is bíráljam. (Halljuk! balfelől.) Mi, akik a trónbeszédben is hallottuk a katholikus autonómia beigérését, vártuk, hogy ez a javaslat előbb fog a ház asztalára kerülni, mint az illetékekről szóló javaslat, (ügy van ! balfelől.) Mi, akik nap-nap után látjuk a munkanélküliek nagy tömegét, mi, modern szocziális érzékünkből kifolyólag vártuk, hogy előbb a munkanélküliség megszüntetéséről szóló törvényt ter-