Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

550. országos ülés 11 Következik a napirend 4. pontja : a kőrös— belovár—verőcze—barcsi h. é. vasúthálózatra ujabb egységes engedélyokirat kiadása tárgyában a kereskedelemügyi minister törvén}?] avaslat a (Irón.. 1089, 1084). Szabó János előadó : T. ház ! A kereskedelemügyi minister meghatalmazást kér arra, hogy a belovár—garesnica—grupisnopoljei helyi érdekű vasút épitésére és üzletvitelére 1912. évi május hó 31-én, 38.493. szám alatt kiadott engedélyokirat, valamint a társaság egyéb vonalaira az 18912. évi XLI. t.-Cz. 1. §-a alapján 1912. augusztus hó 3-án, 57.552. szám alatt kiadott egyesitett engedélyokirat határozmányai uj egységes engedélyokiratba foglaltassanak. Minthogy ezzel az egységesítéssel a jogviszonyok egyszerüsittetnek és a részvénytőkének egységes törlesztése lehetővé tétetik, a közlekedésügyi bizottság tisztelettel javasolja a szóbanforgó törvényjavaslat elfogadását, a mellékelt szövegben érvényesített szórendi változtatással. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, akkor a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a kőrös—belovár—verőcze—barcsi h. é. vasúthálózatra vonatkozó ujabb egységes engedélyokirat kiadásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Szász pál jegyző (olvassa a törvényi avaslat czimét és 1—2. %-aü, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Az igy részleteiben is letárgyalt és elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat folyamán fog előterjesztés tétetni. Következik a najsirend 5. pontja, a nem állami tanárok, — felső nép- és polgári iskolai, valamint gyógypedagógiai tanítók — s azok özvegyeinek és árvádnak ellátásáról a vallás- és közoktatásügyi minister törvényjavaslata (írom. 1061, 1C69). Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Pekár Gyula előadó: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a nem állami tanárok felső nép- és polgári iskolai, valamint gyógypedagógiai tanítók és azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslatot ismertessem és méltóztassanak egyben megengedni, hogy a magyarországi iparos tanoncz-iskoláknál rendszeresített állásokban működő igazgató-tanárok és tanítók kérvényét ezzel a javaslattal együtt tárgyaljuk le. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) T. képviselőház ! Ez a javaslat, amelynek számadatai annyi áldással termékenyek; mely a biztosított jövő boldogító tudatára emeli fel a nevelésügynek eddigelé ellátatlanul tengődő annyi munkását és olyan uj életet, uj exisztencziát nyit meg előttük, amilyenről évtizedekkel ezelőtt talán nem is álmodhattak volna, — ez a javaslat oly neí Julius 7-én, kedden. 19 mes czélzatu, szép alkotás, hogy érette előre is köszönetünket tolmácsoljuk a kormánynak, illetőleg a kultuszminister urnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Az állami és nem állami tanárok és tanítók közötti amaz odiózus különbség, a mely eddigelé annyi való és még.több vélt jogsérelemnek volt a keserű kútforrása, ezzel egyszerre eltűnik. A nem államiak, a nervus rerum, ellátás dolgában teljesen* egyenrangúakká válnak állami karfásaikkal és még teljesebb erélylyel folytathatják a nevelésügy nagy nemzeti munkáját. (Mozgás balfeUl.) Az a nagy mű, a melyet az 1885 : XI. t.-czikk alapozott, meg s amelyet az 1894 : XXVII. t.-czikk s az 1912 : LXV. t.-czikk épített tovább, ezzel a javaslattal betetőződik és a nemzeti nevelésügy hadserege számára a biztosított jövő olyan várává válik, amely — valóban nem nagyítunk, — palotának is beillik, kivált ha a közelmúlt sanyaruságával állítjuk szembe. A kormánynak ez a nagy áldozatkészsége — reméljük és elvárjuk — fokozódott lelki áldozatkészséget és szorgalmat fog kiváltani a nevelésügy munkásaiból, főként ma, midőn a destruktív, a nemzetközi és nemzetiségi irányzatokkal szemben a hazafias nevelés egyre imperativabb nemzeti szükséggé válik, (Igaz! Ugy van ! Helyeslés jobbfelől.) A javaslat maga, t. képviselőház, ebben a formájában nem más, mint a nem állami tanároknak, valamint e tanárok özvegyeinek és árváinak ellátását biztosító 1894. évi XXVII. t.-cz. revíziója. Czélja az, hogy mindazt a kedvezményt, mit az 1912. évi LXV. t.-cz. az állami tanároknak biztosit, a nem állami tanárokra, tanítókra és ezek özvegyeire és árváira is kiterjeszsze. Az az országos nyugdíjintézet, t. képviselőház, melyet az 1894. évi XXVII. t.-cz. alkotott, ezen uj javaslat által természetesen kibővül, még pedig — amint ezt a javaslat 1, §-a feltünteti — ide fognak ezután tartozni a bölcsészeti akadémiák, a tanárképző intézetek, a nem állami felső nép- és polgári iskolák s a nem állami gyógypedagógiai intézetek. Az 1894 : VII. t.-czikknek az a korlátozása, hogy az országos nyugdíjintézetbe csak olyan intézetek vehetők fel, amelyeknek »állandó fenmaradása biztosítva van« ebben a j avaslatban természetszerűen elesik, egyrészt azért, mert elvként mondatik ki az, hogy magj^ar tanárok, magyar tanítók, valamint ezeknek családjai nem maradhatnak ezután ellátás nélkül ebben az országban, (Elénk helyeslés a baloldalon és a közé-pen.) másodszor pedig annálfogva, mert hiszen létbiztositó államsegély, illetve fizetéskiegészítés úgyszólván minden nem állami intézetnek van már ma biztosítva. Nem tagjai természetesen ennek az országos nyugdíjintézetnek ; az állami intézetek, továbbá azok, amelyeknél csak szerzetesrendi alkalmazottak vannak. A törvényjavaslat ugyanis azt veszi tekintetbe, hogy az ilyen szerzetesrendi alkalmazottak fogadalmuknál fogva olyan helyzetben vannak, hogy róluk külön nem kell gondoskodni.