Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

236 55b-. országos ülés 19H Julius lb-én, kedden. pertársak ezekért ne fizessenek, hanem azok, akik maguk nem élveznek illetékmentességet, csakis a rájuk eső perbeli illetéket, természetesen egész összegükben, de csakis a rájuk eső részt tartozzanak megfizetni. De ez ugy van szerkesztve, hogy az a tendenczia látszik, mintha azok helyett is volnának kénytelenek fizetni és helytállni, akik illetékmentesek, vagyis akik nem mentesek fizetik az illetékmentesekre eső részt is és igy az állam közvetve visszavonja illetékmentességüket, csakhogy a többi pertársakra háritja át. Teleszky János pénzügyminister: Ugy is van ! Sághy Gyula: Annál inkább lehet erre a következtetésre jutni, mert az indokolás e tekintetben semmi útbaigazítást, felvilágositást nem nyújt. Teleszky János pénzügyminister: Ugy is van ! Sághy Gyula: Akkor ez a legégbekiáltóbb igazságtalanság ! Hogy jutok hozzá, hogyha egyik pertársam illetékmentes, akkor annak illetékét is én fizessem ? Ez a jogérzésbe ütközik és lehetetlen, hogy igy hagyják. (Helyeslés balfelől.) Figyelmébe ajánlom a pénzügyminister urnak, hogy ezen feltétlenül segiteni kell és be kell venni azt, hogy, ha a pertársak nem mindnyájan részesültek szegénységi jogon illetékmentességben, azok a felek, akik illetékmentességben nem részesültek, csak a reájuk eső részt tartoznak megfizetni. Tehát egészen csak a reájuk eső részt ! (Helyeslés a baloldalon.) Égbekiáltó igazságtalanság volna, ha a törvényhozás mást mondana ki. Ez az én jogászi érzékemnek annyira ellen mond, hogy mint jogász kötelességemnek tartottam, hogy ezen szakaszt a megfelelő kritikának vegyem alá, mert a jogérzet felháborodik ezen. Teleszky János pénzügyminister: Hatvan év óta nem háborodik fel. (Zaj balfelől.) Ábrahám Dezső: Régi bün ! Sághy Gyula: A másik, amire röviden kitérni akarok, az, hogy, amint már más képviselőtársaim is hangsúlyozták és nagyon helyesen kiemelték, de amit talán nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, mert nagy veszedelmet látok benne közjogi szempontból is : (Igaz ! ügy van ! balfelől.) az, hogy a 90. §. szerint ezen illetékjavaslatnak, amennyiben törvényerőre emelkedik, számos szakasza a horvát állampolgároknak nagy könnyítésére nem fog ott életbelépni. Semmiesetre sem helyeselhető, hogy az anyaország, vagyis Magyarország rovására privilégiumban részesitsük a Horvát-Szlavonországokban illetékes állampolgárokat. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez azonban csak a pénzügyi igazságtalanságnak szempontja, melyet előttem már többen kidomobritottak. De van ennek más konzekvencziája is, mert megbontjuk a pénzügyi törvényhozási intézkedések egységét a magyar anyaország és a társországok közt. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Abrahám Dezső: Nagy közjogi jelentősége van ennek ! Sághy Gyula: Már pedig ott a törekvések úgyis erősek a közjogi kapcsolat lazítására és igy ilyen preczedenseket alkotni nem helyes és lehetetlen ehhez hazafiúi szempontból is hozzájárulni. Ez preczedenst alkotna további követelésekre és nem szabad megengedni, hogy ahol a törvényhozásnak közös és egyenlő szabályokat kellene megalkotni ugy a társországokra, mint reánk nézve, ilyen eltérések a törvények egységességében helyet foglalhassanak. Mivel a kifejtett szempontból is nagy veszély van a javaslat intézkedéseiben közjogi tekintetben is, nézetem szerint a túloldalnak sem volna szabad a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Semmiféle sürgős szüksége nem forog fenn ennek az illetéktörvénynek, hibái pedig oly nagymérvűek, hogy az előbb felolvasott czikk, mely nem ellenzéki lapban jelent meg, tulajdonképen elegendő volna, hogy az igazságügyminister és a pénzügyminister urakat annak megfontolására birja, hogy ne vonják-e vissza ezen javaslatot vagy legalább ne részesitsék-e megfelelő módosításban. Mivel a javaslat nem olyan sürgős, vegyék le azt a napirendről és tessék megvárni azt az időpontot, mikor Horvátországban is olyan perrendtartás alkottatik, hogy egyenlő szabályok lesznek alkalmazhatók. Ha pedig nem akarják ezt megvárni, tessék ugy átdolgozni a javaslatot, hogy egészen egyenlő mérték és egyenlő elvek szerint legyen szabályozva az illeték kivetése és mérve Magyarországon és Horvátországban. (Helyeslés a baloldalon.) Mondom, már ezen szakasz veszedelmessége is elegendő indok arra, hogy a magam részéről ezt a javaslatot "már általánosságban is visszautasítsam. (Helyeslés a baloldalon.) De még mielőtt befejezném felszólalásomat, kénytelen vagyok a t. igazságügyminister úrra visszatérni és egy megjegyzést tenni. Ö t. i. nagyon eldicsekedett, azzal hogy felszólította az ügyvédi kamarákat, hogy delegáljanak kiküldötteket, azok el is jöttek, tárgyalásokat folytatott velük. Mindezt elhiszem, bár ő maga is elismerte, hogy a kamarák küldöttei részéről nagyon erőteljes felszólalások hangzottak el, de ezeknek a javaslatban nyoma sincs, azt pedig, hogy ők ezt a javaslatot ebben az alakban pártolták volna, kizártnak tekintem, — ezt már nem tételezem fel. Az ilyen javaslatokkal nem szabad annyira sietni, hogy csak ily szükebbkörü tanácskozásoknak vessék alá, különösen az ilyen mélyreható javaslatokat, amelyek az igazságszolgáltatás életére nagyon messzemenő kihatást gyakorolhatnak. Az ügyvédi kamarákkal a maguk egészében kellett volna előbb közölni ezt a javaslatot, mielőtt a törvényhozás elé került, de nemcsak a kamarákkal, hiszen vannak más szakkörök és érdekelt körök is, amelyekkel közölni kellett volna. Panaszokat hallottunk pl. a kereskedelmi- és iparkamarák, az ipari és kereskedelmi testületek részéről is, amelyek csak akkor, amikor már majdnem a tárgyalásba kezdtünk, voltak abban a helyzetben, hogy a lapokból megismerhet-