Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

55í. országos ülés t91b Julius ií-én, kedden. 229 Ami illeti már most az igen t. igazságügyminister urnak az ellenzék magatartására vonatkozó megjegyzését és azt az idézetet, amelynek elmondásával engem megtisztelt, midőn az 1913ban az egész ellenzék nevében elmondott deklarácziómat olvasta fel és ennek tartalmával ellentétbe állította az ellenzék magatartását, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásában részt vesz, még pedig beilleszkedve a mai házszabályokba, — erre nézve a következő megjegyzésem van. (Halijuk ! Halljuk ! balfelől.) Mi ragaszkodunk ma is ahhoz, hogy a normális parlamenti életnek feltételei hiányoznak ebben a parlamentben, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szdsőbaloldalon.) Rakovszky István : Ez nem parlament ! Gr. Apponyi Albert: Az igen t. igazságügyminister nem szégyenit meg minket azzal, hogy hivatkozik egyes detail-udvariasságokra, amelyekkel a túloldal részéről találkozunk. Én magamat türhetőleg jólnevelt embernek tartom, akinek rosszul esik, aki nem is képes rá, hogy udvariasságot udvariatlansággal viszonozzon. De ilyen apró előzékenységekkel nem lehet jóvátenni, nem lehet eltüntetni azt a fundamentális tényt, hogy mi itt jogainkban vagyunk megtámadva. (Ugy van ! Ugy van ! balfdől.) Jogaink tisztelete : (Zajos helyeslés balfelől.) ez az, amit követelhetünk mindenkitől. (Ugy van! Ugy van! Zajos taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Előzékenység, udvariasság, szívesség: ezt az ember megadja, vagy meg nem adja tetszése szerint; erre senki sem köteles senkivel szemben, (Ugy van! balfelől.) ezt senkitől nem várjuk, senkitől nem követeljük. Amit követelünk: az a jogrendnek tiszteletbentartása. (Zajos helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van — ha szabad magamat ugy kifejeznem — az a fundamentális inzultus a kisebbséggel szemben, mely a házszabályokban rejlő biztosítékoknak erőszakos felrúgásában jelentkezik ; (Ugy van ! Zajos taps balfelől.) itt van továbbá az a tény, hogy az uj, u. n. parlamenti jogrendet olyan módon alkották meg, amely reánk nézve lehetetlenné teszi, hogy mi annak kötelező erejét elismerjük nemcsak a magunk egyéni helyzete szempontjából, de azért sem, mert alkotmányos kötelességünk megakadályozni, hogy preczedens alkottassék e téren. (Ugy van ! Ugy van ! Zajos taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van az a további tény, hogy még az önalkotta uj, u. n. jogrendnek megtartásában sem járnak el azzal a skrupulózus törvény- és házszabálytisztelettel, melyet saját eljárásuk logikája megkívánna. Itt van az a további tény, hogy a legdurvább inzultust, mely képviselőt érhet, saját egyéni testi épségében való megtámadását egy idegen faktor részéről. . . Rakovszky István : Igen, erre feleljenek ! Gr. Apponyi Albert: . . . ez a többség még ma is minden megtorlás és vizsgálat nélkül hagyta. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Sem elnök, sem többség, sem senki nem védte meg. (Folytonos zaj.) Haller István : Erről beszéljen az igazságügyminister ! Gr. Apponyi Albert: Egyik sikert a másik után használják fel arra . . . Rakovszky István : Aljas fogásokkal! (Nagy zaj és félkiáltások jobbfelől: Rendre !) Haller István: Pakliznak! (Folytonos nagy zaj balfelöl.) Gr. Apponyi Albert:... hogy kitérjenek az elől, hogy a maga immunitásában, joggyakorlásában ilyen űagráns módon megtámadott képviselőnek és abban az egy képviselőben valamennyi képviselőnek jogbiztonságát helyreállítsák. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, ezekkel szemben arra hivatkozni, hogy hiszen mi invitáljuk az urakat, (Zaj balfelől.) hogy hiszen mi felnyitjuk az ajtókat, (Zaj és derültség balfelől.) bocsánatot kérek, (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! a báloldalon. Elnök csenget.) előbb méltóztassanak jogaink sérelmeit megsemmisíteni, a jogrendet és jogaink biztonságát helyreállítani előzékenységről majd később beszélhetünk. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélső baloldalon.) Mi azért maradunk e mellett az álláspontunk mellett, mert mi itten a normális parlamenti élet feltételét nem látjuk biztositva, de ezzel magunkat nem akarjuk megfosztani attól, hogy a nemzethoz szóljunk arról a helyről, amely helyről a legjobban hallatszik meg a hangunk; ebből mi nem azt a következtetést vonjuk le, hogy bármely még gyakorolható jogaink gyakorlásától magunkat megfoszszuk, hanem csak azt, hogy semmi kötelességünk nincs egy olyan jogrenddel szemben, amely a jognak megtagadásán alapszik. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) A t. igazságügyminister ur az ellentmondást abban látja, hogy én abban a nyilatkozatban csak a nemzet erkölcsi életének, anyagi életérdekeinek, vagy alkotmányának megtámadását jelöltem meg olyan alkalmak gyanánt, amelyeknél megtörjük a passzivitást és szükségesnek látjuk itt megjelenni, de ő mindezeket nem látja ebben a javaslatban. Erre először az a szerény megjegyzésem, hogy azt, hogy mikor látjuk szükségesnek ezeknek az érdekeknek megóvását, azt mi állapítjuk meg a magunk belátása szerint . . . (Elénk helyeslés balfdől.) Rakovszky István: Ez a mi jogunk! Gr. Apponyi Albert: . . . másodszor, hogy erre most — nézetünk szerint — megvan az alkalom, mert az az erőszakos eljárás, amely ilyen abnormális időben a parlamentet együtt akarja tartani, (Elénk helyeslés a baloldalon.) amikor a parlament legnagyobb része képviselői kötelességeit csak családja iránti kötelességeinek megszegésével teljesítheti, (Ugy van ! a baloldalon.) magában véve is egyik megtámadása az alkotmány szellemének és azért tartjuk szükségesnek helytállani, hogy