Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
214 553. országos ülés 1914'Julius <(J-én, pénteken. dek szerint állapítaná meg, amikor tulajdonkép pénzben ki nem fejezhető követelés fűződik a keresethez, amelynek teljesítését az illető kereső, panaszszal fellépő fél czéibä vesz. Pl. egy útnak visszaállítása, egy mesgyeper, egy határkiigazitási j>er, sommás visszahelyezési per: aszerint az érdek szerint volna megállapítható a helyes értékhatár. így általánosságban tényleg nem is tud eligazodni a törvényhozás. Miképen tudja tehát megállapítani azt, hogy mi a határa egy sommás visszahelyezési pernek pl. egy ut visszaállítása esetén? Ez aszerint váltakozik, hogy hányan veszik igénybe azt az utat, amelyet vissza akarnak helyezni abba az állapotba, amelyben az egy évvel és egy nappal azelőtt volt a közönség használatában, gazdasági ut-e az, amelyen keresztül a gazdák könynyebben juthatnak el a maguk földjéhez, könynyebben szállithatják-e be a maguk terményeit, könnyebben vihetik-e ki a maguk gazdasági eszközeit, míg az ut elzárása esetén messze kerülővel nagyobb fuvart kellene fizetni, ami óriási költséggel és megterheltetóssel járna: az egyes konkrét esetben mindig volna alkalma és módja a bírónak, vagy a pénzügyi hatósági közegnek meghatározni azt az értéket, amelyet az képvisel, mindig el is találhatná, mert hiszen a vidékek szerint, községek szerint, vagy határok szerint módjuk van ezt az egyes konkrét esetekben meghatározni, de általánosságban előre megmondani azt, hogy határkiigazitási perben, mesgyeperben, sommás visszahelyezési perben ennyi és nem több, ennyi ós nem kevesebb az érték — mert inkább ezt czélozza mindig a törvényjavaslat, mindig a nem kevesebbre gondol, mint a nem többre —, mondom, ezt előre megmondani nem lehet. Én azt mondhatnám, hogy ha az átalányrendszert nem is fogadja el kiindulási pontul a kormányzat és a törvényhozás, még abban az esetben is egy kis utánajárással, egy kis megfontolással, az illetékes faktorok megkérdezésével lehetővé vált volna, hogy ezeket a kérdéseket az igazságnak, az igazságszolgáltatás és a kincstár érdekeinek megfelelően irányozzák elő az illetéket, de így általánosságban, minden indokolás nélkül odadobni bizonyos summákat, ez olyan önkényes eljárás, amely sem a törvényjavaslat indokolásában, sem az előadó urnak a törvényjavaslat indokolását minden tekintetben hiven követő előadásában nem találja támaszát. Ebben igy meg nem nyugodhatunk és remélem, hogy amikor csak általánosságban szólok hozzá a törvény-javaslathoz, de rámutatok egyes olyan alaphibájára, amely a kiinduló pontból folyik, amikor nem az egyes konkrét sérelmeket sorolom fel, hanem arra az általános hibára mutatok rá, amelyet alapjában követ el a törvényalkotó, mondom, amikor erre rámutatok, fentariom magamnak a jogot arra, hogy ez alaphiba következtében beálló hasonló természetű jogsérelmeket, sőt égbekiáltó igazságtalanságokat a részletes tárgyalás során említsem meg. ívem hallottam ugyan hivatalos kijelentést arra nézve, hogy lehet-e kilátásunk a részletes tárgyalás során felsorolandó hibák reparálására, de amennyiben erre kilátás van, nagyon szívesen lemondok arról, hogy most fejtegessem az apró eseprő részleteket. Azt hiszem, eddig is csak általánosságban szóltam a javaslathoz és részleteket csak annyiban érintettem, amennyiben ezek az általános r hibák miatt okvetlenül felemlitendők voltak. Én nagyon szívesen jegyzem meg magamnak a t. pénzügyminister ur igenlő bólintásából, hogy a részletes tárgyalás folyamán lesz alkalmunk a reparálás módját megtalálni, ehhez mi szíves készséggel ajánljuk fel közreműködésünket és pedig annyival is inkább, mert ez a törvényjavaslat mólyen belevág polgártársainknak anyagi érdekébe. JSFem közömbös dolog, hogy ezentúl 57.000 K lesz-e a bélyegilleték, vagy 85.000 K; hogy vájjon 25—30 °/o-kal emelkedik-e, ami tetemes emelkedés, vagy pedig a pénzügyminister vagy az előadó ur kijelentése szerint és az indokolás szerint is másik kis összeggel, négy-öt millióval. Akár négy-öt millió, akár 25—30%, előre nem tudjuk kiszámítani, hiszen azt méltóztatott mondani, hogy még a múltra vonatkozólag sem állanak rendelkezésünkre statisztikai adatok, amit én elég hibának tartok, mert azokat meg lehet szerezni. Ugy tudom, hogy a statisztikai hivatal tudja mindig szolgáltatni az adatokat, tudta mindig a múltban is. Haller István: Kivált ha valami czélt szolgált. Benedek János: Akármennyire hangoztatta Arany János a Vojtina Ars poétikájában, hogy hogyan illik a költészethez az aritmetika, olyan költő állt a statisztikaihivatal élén, aki a számokat is mindig helyesen és jól kezelte s meg volt a bizalmunk a statisztikai hivatal adatai iránt. A t. pénzügyminister urnak rendelkezésére állt egész mezeje azoknak az adatoknak, amelyeket szolgáltathatott volna a statisztikai hivatal. Rendelkezésére állott az egész pénzügyi közigazgatás. Az egyes bevételekből megállapíthatta, hogy a kisebb és nagyobb perekből mennyi folyik be. Ha meg tudta jegyezni Hantos Elemér t. képviselő ur azt, hogy a becsületsértési perek száma 200.000-re megy Magyarországon, akkor hogyne lehetne megállapítani, hogy a többi, nagyobbérdekü j^erek száma mennyit tesz ki. A statisztikai adatok erre nézve mindig kellő felvilágosítást adnak. Egy törvényjavaslat és annak pénzügyministeri, igazságügyministeri indokolása, igazságügyi és pénzügyi bizottsági jelentése nem térhet ki annak igazolása elől, hogy egyik vagy másik intézkedésre mi indította, különösen pedig nem szabad azt mondania, hogy nem állanak rendelkezésére statisztikai adatok, mert módjában állott volna a statisztikai adatokat beszerezni. Ha pedig ezt a statisztikai adatot.
