Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 191b július 10-én, pénteken. 179 papiroson is több fejtörést okoz a bíróságnak, mint egy osirkeper, amelyet, nem bánom, 48 árkus papíron szélesre csépelnek. A másik dolog az, hogy ez nem is áll így. Mert áll az, hogy kevesebb lesz a bélyeg, ez csak a be­adványokra szól, de már a határozati bélyegre, az Ítéleti bélyegre és a felebbviteli bélyegre nem. Minthogy azonban a törvényjavaslat felemeli az illetékeket és a bélyegeket, nem történik az, amit a t. minister ur törvényjavaslatának indokolásá­ban mond és amit a t. előadó ur is képvisel, hogy különösen a kisebb pereknél olcsóbbá fogják tenni a jövedelmeket. Hogy ez nem áll, t. előadó ur, azt későbbre tartom fenn magamnak, hogy egy flag­ráns példával bebizonyítsam. A másik kifogása az, t. ház, hogy ők az átalány­rendszert kérik. Hiszen, amint én tudom, a t. elő­adó ur is elismeri és azon az állásponton áll, hogy az átalányrendszer az igazságosabb. Huszár Károly (sárvári): A" minister sem ellenezte! Rakovszky István : És a minister ur sem szólt ellene. És, t. előadó ur, ha ily nagy megterheltetés­ről, ily nagy adóemelésről van szó, akkor már a legprimitívebb politikai belátás is azt diktálja, hogy az alapelvet ne hibázzák el, (Igaz ! Ugy van ! bal­felől.) hogy jó, helyes alajjelvből induljanak ki. (Helyeslés a baloldalon.) Ha azonban azt mondják, hogy »kérem, ez theoreticze elhibázott, rossz, egészen más állásponton állunk mi ezen törvény­javaslatnál, de a praxisban a rosszabbat, az elhibá­zottat követjük azért, mert az államnak egy pár millió koronára szüksége van«, (Ugy van ! Ta,ps bal­félól.) ugy erre csak azzal felelhetünk, hogy az államnak annyi más nem adózó vagy helytelenül megadóztatott adóalanya van, ám tessék azokat megadóztatni Ha a t. előadó ur azokat venné szemügyre, ha kissé körültekintene a nagy bankoknak bilán­czaiban (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és kifürkészné azokat az elrejtett tartalékalapokat, (Ugy van! Ugy van! balfelól.) amelyek semmi másért, csak azért vannak elrejtegetve, hogy azok a nagy pénzhatalmak ne rójják le adózási köte­lezettségüket az állam irányában oly becsületesen, mint ahogy minden más állampolgárnak is köte­lessége adótartozásait leróni : jótállok érte, t. elő­adó ur, hogy nem 10—15 millió korona évi jöve­delemtöbbletre, hanem annak három- sőt négy­szeresére tenne szert az államkincstár. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ha kiterjesztenék figyelmüket azokra az egészen indokolatlan tan­tiémekre, amelyeket egy pár bankigazgató kiprésel, kisajtol magának a munkásembereknek, az ipar­nak a -rovására ; ha azokat jó erősen progresszive megadóztatnák, akkor megfelelő adójövedelemmel rendelkeznének és nem szorulnának arra, hogy a szegény embert nyomorítsák meg és tönkretegyék. (Helyeslés a baloldalon.) Mellesleg figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy ugy Ausztriában, mint Németországban máris megindult egy olyan irányú mozgalom, hogy a bankhatalmasok által elkövetett ezen vissza­élésnek törvényhozásilag eleje vétessék, és hogy azok megfelelő adóval is megrovassanak. Szmrecsányi György: De Németországban nincsen ám pártkassza ! Rakovszky István: T. ház ! A kérvény az illetékemeléseknek méltánytalanságára, igazság­talanságára utal a 100 K-án aluli perekben. Hát igaz, t. előadó ur, hogy a törvényjavaslat 11. §-ában a 100 K-ig terjedő pereknél 2 K-ról 1 K-ra szállíttatott le az illeték, és ez a fehér holló ebben a törvényjavaslatban, (Derültség. Ugy van! bal­felól.) ez a nagy vívmány, hogy e pereknél 2 K-ról 1 K-ra szállítják le az illetéket. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Sajtóhiba lesz!) T. ház ! A t. minister ur, ugy látszik, igen ájtatos ember ; (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) ren­des imáján kivül mindennap forgatja a szentírást is, (Halljuk! Halljuk!) és, ugy látszik; mélyen belevésődtek az ő jó szivébe a szentírásnak ama szavai, hogy »a jobb kéz ne tudja azt, amit a bal kéz ad.« Csakhogy ő megfordítva teszi: a jobbkéz ne tudja azt, amit a balkéz elvesz. (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én itten is ezen szent­írás kutatásának nyomát látom, mert ugyan­abban a pillanatban, amikor ő olyan nagylelkűen a két korona illetéket leszállítja egy koronára, ugyanakkor 25%-kal emeli az ítéleti bélyegille­téket s a beadványt és jegyzőkönyvi bélyegille­téket, tehát amit ő nagylelkűen egy korona for­májában ajándékozott, azt tízszeresen, húsz­szorosán visszaveszi másutt. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azonkívül ez a kérvény azt követeli, hogy a száz koronán felüli ügyekre nézve a progresszi­vitás vitessék keresztül. De hogyha már ezt a progresszivitást nem is viszik keresztül, legalább egy arányosságot, egy perczentes rendszert hoz­zanak be, ugy, hogy a pertárgy értéke szerint megállapított perczentek szerint legyenek az ille­tékek kiróva, mert ez által is a kisebb emberek könnyebbülést fognak érezni, a hatalmasabbak, a gazdagabbak pedig könnyebben viselhetik azt el. (Ugy van ! a baloldalon.) Továbbá azt kívánják, hogy a 100 és 400 ko­ronás tételek közé két ujabb fokozat, a 400 és 1000 koronás tételek közé pedig egy ujabb fokozat szu­rassék be, mert épen ezek a perek azok, amelyek a kereskedővilágot leginkább érintik. Itten ők mindenütt a tételek leszállítását követelik. A kér­vénynek ez a része ekként szól (Olvassa) : »Itt tel­jes nyomatékkal kell kívánnunk a tételek leszállí­tását önmagukban véve is és a többi tételekkel való vonatkozásokban is. E téren valósággal megfordított progresszivitással találkozunk. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Kitűnik, hogy minél alacso­nyabb a per tárgya, annál magasabb illetéket kell fizetni.« T. képviselőház ! A törvényjavaslat azt mondja, hogy ezen felemelt bélyegilletékek azért is haszno­sak, mert jótékony befolyást fognak gyakorolni 23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom