Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés 191í Julius tí-én, csütörtökön. 169 A javaslat 32. és 35. §-a, véleményem szerint, homályos, mint ahogy már előbb voltam bátor utalni erre és homályosnak, de igazságtalannak is tartom a javaslat 36. §-át, ahol több pernek az egyesítéséről van szó. Ilyen esetekben a jegyzőkönyvek, á' keresetek, szóval az iratok után lerovandó illetéknél az egyesitett perek összege az irányadó, ellenben az Ítéletnél már nem az egyesitett összeg, [hanem minden egyes ilyen egyesitett pernek az értéke, összege külön esik illeték alá. Őszintén megvallva, nem csináltam számításokat, hogy tulajdonképpen pénzügyi szempontból hogy néz ez ki, többet kap-e igy a kincstár, vagy kevesebbet, de valószínűnek tartom, hegy többet kap. Mindenesetre érthetetlen és helytelen intézkedés, hogy miért legyen ez kétféleképen szabályozva. Miért kelljen a kereseti példány után más kulcs szerint leróni az illetéket, mint az ítélet után. Ennek csak valami burkolt oka lehet, másképen egységes intézkedést tettek volna a javaslatba. Amit a községi bíróság előtti illetékre vonatkozólag Szabó István képviselőtársam előzőleg előadott, azt, mint beszédem elején jeleztem, teljesen magamévá teszem és felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy ezen ügyekben addig, amig a községi bíróság előtt folyik az eljárás, az illetéket töröljék, ezen ügyek legyenek illetékmentesek, mert hiszen a legszegényebb embereknek ügyes-bajos, apró kis dolgairól van szó. Ha majd felebbezés folytán a járásbírósághoz kerülnek ezek az ügyek, akkor lehessen rájuk illetéket kiszabni. (Helyeslés balfelöl) Még a szegényjogon való perlekedésről akarok egyetmást elmondani. Itt is magamévá teszem, amit Szabó István t. képviselőtársam előadott. Ugy látom, hogy ez a szakasz homályosan van szövegezve és nem állapítja meg, hogy tulajdonképen ki tarthat igényt" szegényjogon való perlekedésre. Már pedig ezen a téren feltétlenül szükség van minden tekintetben korrekt és határozott rendelkezésekre és pedig nemcsak a szegényjogon való perlekedést kérő fél szempontjából, hanem a kir. kincstár szempontjából is. Ezt magam is konczedálom, mert hiszen előfordulnak ma esetek, hogy olyan emberek, akik ingatlan vagyonnal rendelkeznek, valahogy . szereznek szegénységi bizonyítványt a hatóságok elnézése vagy esetleg összejátszása révén és ezek is szegényjogon perlekednek. Mindkét szempontból kétoldalulag szükségesnek tartanám azt, hogy ez a rendelkezés kétséget kizárólag minden tekintetben helyesen és jól legyen megállapítva. Itt felvetek egy kérdést, amely véleményem szerint, ebben a szakaszban kellőkép megoldva nincs. Azt mondja a javaslat, hogy valaki bead egy keresetet, csatol egy szegénységi bizonyítványt, kimutatja, hogy az ő jövedelme a közönKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. séges napszámnál nem több és kéri a kedvezményt, hogy szegényjogon perlekedhessek s a biróság ezt neki megadja. Nagyon természetes, hogy ebben az esetben, ha ügyvédi ellenjegyzéssel adja is be a beadványokat, akkor sincs illetéklerovás. Már most, t. képviselőház, azt mondja azután ez a szakasz a későbbiekben, hogyha az a jogosultság, amely a bélyegmentes perlés kedvezményét illeti, az eljárás során megszűnik, akkor az illetőnek később le kell rónia a kincstár, illetőleg az adóhivatal által megállapított illetéket. Kérdem már most a t. pénzügyminister úrtól, hogy vájjon ebben az esetben az ellenjegyző ügyvéd felelős-e az illetékért? Énszerintem nem lehet felelős és igazságtalan dolog az, hogy ezért felelőssé tegyük, mert hiszen, amikor ő azt a beadványt ellenjegyezte, akkor abban a hiszemben volt, hogy a szegényjogon való perlés kedvezményét kapja, ez a kedvezmény a per során szűnt meg, tehát lehetetlenség, hogy azért az ügyvédet is felelőssé tegyük. E tekintetben mindenesetre kérem a t. pénzügyminister ur felvilágosítását. Ami az életbeléptetést illeti a 87. szakasz bizonyos mértékben szerzett jogokat sért s ezért szükségesnek tartanám kimondani azt, hogy azokra a perekre, amelyek ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetése napjáig folyamatban vannak vagy folyamatba tétettek, e javaslat rendelkezései ne terjedjenek ki még abban az esetben sem, ha esetleg a törvényjavaslat életbelépése után hoz is a biróság ezekben az ügyekben Ítéletet. T. képviselőház! Tessék elhinni, hogy ez sok tekintetben igazságtalan, méltánytalan eljárás, mely a szerzett jogokat is sérti. Hogy egyebet ne említsek, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) amikor pl. egy ügyvéd elvállal egy pert, akkor ugyebár az ügyvéd és a fél között a dijakra vonatkozólag bizonyos megállapodás jön létre, amit azután írásban foglalnak, mert hiszen ügyvéd és fél között a költségekre vonatkozó megállapodáshoz a törvény okiratot kivan. Már most, ha a jelenlegi illetékszabályoknak hatálya idejében vállal el egy ügyvéd egy pert és a költségekre vonatkozólag megállapodik a féllel, — tegyük fel, hogy jó nagy összegről, egy kétszázezerkoronás perről van szó — akkor . ebben az ügyben az Ítélet már ennek a.törvényjavaslatnak az életbelépése után, ennek a javaslatnak a hatálya alapján fog meghozatni s akkor a 87. §. szerint ebben a perben már nem a régi ítéleti illetéket, hanem a törvényben megállapított illetéket kell leróni. Ez véleményem szerint nem lehet helyes, mert hiszen ha valaki tudta volna azt, amikor szerződött, hogy itt majd egy magasabb illetéket kell fizetnie, ugy mindenesetre a költség megállapításnál is figyelembe és tekintetbe vette volna ezt. Amikor még egyszer kiemelem (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) ennek a javaslatnak véle22