Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-547

547. országos ülés 19H június 3ö-ún, kedden. 11 értelmében vir integer scelerisque purus. Fenséges hitvese méltó társa volt, mert ő volt a hitvesi hűség és anyai sziv mintaképe. A mártírhalál, amelyet együttesen szenvedett fenkölt férjével, őket szentekké avatta, mártir-koszoruval övezi dicsőséges homlokukat és a mély gyászba borult népek hálás kegyelettel fogják megőrizni drága emléküket. Vermes Zoltán jegyző: Szabó István nagyatádi ! Szabó István (nagyatádi): Midőn a megtörtént borzalmas eset hatása alatt állunk, amikor itt állás- foglalkozás-, párt-, rangkülönbség nélkül megnyilatkozik a legteljesebb részvét a trónörökös tragikus halála felett, akkor, mint a nemzet egyik rétegének képviselője kötelességemnek tartom, hogy én is kijelentsem azt, hogy mi kisgazdák is a legnagyobb mértékben osztjuk a sajnálkozást, fel vagyunk háborodva és a legnagyobb részvéttel viseltetünk azok iránt, akiket ez a gaztett súlyosan érintett és akikre vonatkozik. Szomorú dolog volna, ha ezek az események, amelyek időközönként itt-ott felmerültek, rendszerré válnának. És amikor nézzük ezeket az eseményeket, én, aki ismerem a legalsóbb népréteg gondolkozását, azt az egyetlenegy vigasztaló tényt látom benne, hogy maga a népnek tömege nincs ezektől a törekvésektől áthatva, a népnek tömege nem kívánkozik, a népnek tömege nem óhajtozik, a népnek tömege nem keres olyan eszközöket, amely eszközök alkalmazásával egyéneket, államfőket legyilkolhasson és azoknak halála árán igyekezzék a maga czéljait elérni. Ezt az egyetlen egy vigasztaló pontot látom benne ; és igazán az a kívánságom, az az óhajtásom, hogy mivel ezek a merénylők, a gaztetteknek ezek az elkövetői, ezek a fanatikusok sajátságosan leginkább a tanultabb osztályok soraiból kerülnek ki: itt van a tennivaló, itt van a terület, itt van a tisztogatni való és itt kell kiküszöbölni ezeket a törekvéseket! Ez a tragikus eset talán közelebb hoz még minket is az uralkodóházhoz, vagy közelebb hozza az uralkodóházat mihozzánk. Amint Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam mondotta, egy uralkodó hatalma az ő népeinek szeretetén nyugszik. Én azt hiszem, hogy az az uralkodó, aki a magyar nép szeretetére alapítja az ő hatalmát, megtalálta az ő hatalmának alapkövét és azon a szereteten fel is épül az ő hatalma. Az előttem felszólalt más nemzetiségű két igen t. képviselőtársamnak ebből az alkalomból legyen szabad röviden csak azt megjegyeznem, hogy teljes mértékben valónak hiszem azt, amit kinyilvánítottak ; csupán arra vagyok bátor őket figyelmeztetni, hogy esetleges ilyen törekvésekkel, egyik népfajnak a másik népfaj rovására vagy ellene való állásfoglalásában, ebből a tekintetből az alacsonyabb néprétegeknek, amelyekben nincsen forradalmi szellem, amelyekben nincsen merényletre való kívánság : mások ellen való uszításában és szervezésében nagy vigyázattal kell eljárni, hogy azok megmaradjanak abban a jóhiszeműségben, tiszteletben és becsülésben, amely megvan bennük most a magasabb társadalmi osztályok és megvan az uralkodó fők iránt. Nem kívánatos a hosszabb beszéd ilyenkor, t. képviselőház. Én tehát csak azon általános felháborodásnak, annak a legnagyobb részvétnek, amelynek Magyarország politikai pártjainak minden képviselője kifejezést adott, akarok szintén kifejezést adni, hogy teljes legyen az a kép, hogy Magyarországon nincsen ember, nincsen társadalmi réteg, amely a legnagyobb mértékben felháborodva ne volna, amely ezt a legnagyobb mértékben el ne ítélné, amely a legnagyobb mértékben mélységes gyászát ne nyilvánítaná és ne kívánná, hogy az ilyen esetek a jövőre meg ne ismétlődjenek. Hozzájárulok az összes felszólalásokhoz és a pártok vezetői részéről kifejezett javaslatokhoz és részvétnyilvalutásokhoz. (Helyeslés.) Vermes Zoltán jegyző: Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T. képviselőház ! Csak azért kérek szót, hogy manifesztáljam, hogy Magyarországon nincsen olyan irányzat, még a legszélsőségesebb irányzat sem, — ezt akarom hinni és ugy is tudom — amely ne volna egy a gyászban, ne volna egy a felháborodásban. A magyar trón elhunyt várományosának jövendő politikája lehet, hogy örökre homályba van borítva, de az ő személye, az ő egyénisége homályba borítva nincs. És ámbár nem kereste sohasem a néppel való közelebbi érintkezést, abban az értelemben, hogy kereste volna a népszerűséget, azért a népléleknek és a. nép széles rétegeinek minden ismerője tudja, hogy a dolgozó nép lelkében csak a legmélységesebb rokonszenv volt meg személye iránt és a legmélységesebb gyász kiséri most tragikumát. Megvan ennek a lélektani magyarázata. Mert magas születése daczára az elhunyt trónörökös mintaképe volt a polgári erényeknek. Mindaz, ami polgári erény : a munkának szeretete, a kötelességnek erős érzése, a férfiasság, a családi életnek bensősége és tisztasága, az erős meggyőződés, a kristálytiszta karakter, mind olyan nagy mértékben megvoltak benne, hogy, jóllehet a maga egyéniségét mindig távol akarta tartani minden kíváncsiságtól és került minden népszerűséget, mégis épen olyan csendes, épen olyan titkos rokonszenv volt a népben iránta, mint amilyen csendes és titkosan táplált rokonszenv élt ő benne a dolgozó népnek milliói iránt. És nem lehet csak misztikus képzelődés, hanem erős tudás és meggyőződés az, amely megvan a nép dolgozó miihóiban, hogy az elhunyt trónörökösben a népnek, a dolgozó népnek megbecsülőjét és jogainak egyik igazi támaszát vesztették el. Ezért általános a gyász, amely a nép minden rétegében uralkodik és ezért általános a felháborodás. Azt hiszem, t. ház, amint egyek vagyunk a gyászban, kell, hogy egyek legyünk, a halálesetnek, ennek a rettenetes tragikumnak kamatoztatása nélkül, de hazafiságból kell, hogy legyünk a gyászeset tanulságainak levonásában is. Ez a ta-