Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-552
162 552. országos ülés 1914- Julius 9-én, csütörtökön. nak és igen sok népnyuzásnak vehetné elejét a kormány, ha az itt megállapított felelősséget kiterjesztené azokra, akik az illetéket nagyon sokszor igazságtalanul leletezik meg és ezáltal igazságtalanul adóztatják meg a népet. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! üégi közmondás, hogy szegény embernek szegény a szerencséje, (Igaz! TJgy van! bal felől.) de igaz az is, hogy szegény embernek még az igazsága is szegény. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen világos dolog, hogy nem az nyeri meg a port, akinek igazsága van, hanem az, aki a maga igazát be is tudja bizonyítani. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ugyebár, lehet valakinek napnál fényesebb igazsága, ha nem tudja bebizonyítani, akkor természetszerűen nem nyerheti meg a pert. És ezen alig lehet változtatni; de az az egy mégis csak bizonyos, hogy a szegény embernek nincs módjában bebizonyítani a maga igazságát akkor sem, amikor pedig igaza van, mert azok az eszközök, amelyekkel igazát bebizonyíthatná, nem állanak rendelkezésére és így elveszíti pőrét. A vagyonos embernek minden eszköz rendelkezésére áll, annak módja van a maga igaza bebizonyítására s épen erre vonatkozik az a kijelentésem, t. polgártársaim, hogy a szegény embernek igazsága is szegény, hogy a vagyonos ember itt is előnyben van a szegény felett. Amikor ez igy van, t. kép viselőház, akkor nem volna szabad ebben a törvényjavaslatban ezeknek a szegény embereknek pörösködését kétszázszorosán, kétszázötvenszeresen megdrágítani, mert akinek egy-kétezer koronás pere van, az azért még lehet szegény ember és igen sok esetben az is, tehát ezek a drágítások ismét a szegény emberek igazságkeresésének rovására esnek. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Az, hogy -kétszázezer koronás perek illetékét is felemelik, kétségtelenül sújtja az igazságkeresőt, de ezeknek helyzete mégis más, mért annak, kinek ilyen pörei vannak, legalább megvan a módja keresni az igazságot, az megtudja szerezni a szükséges eszközöket. Az azonban, akinek egy-két ezerkoronás pörei vannak, igen sok esetben nem tudja bebizonyítani a maga igazát, s ha most még jobban drágítják a törvénykezést, még drágábbá teszik az igazság keresését, akkor az ilyenekre nézve fokozott mértékben lehetetlenné van téve az, hogy a maguk valóságos igazságát bebizonyíthassák. Ezért igazságtalan dolgot teszünk és igazságtalan dolgot tesz a kormány is és a t. többség is, ha ezt a javaslatot ebben a szövegezésben elfogadja. (Igaz ! TJgy van! balfelöl.) De befejezem beszédemet, t. képviselőház. Én csak azokra mutattam reá, amiket ugy nagyjából, mint nem szakember, a kisemberek szempontjából ki tudtam venni ebből a törvényjavaslatból. (Helyeslés a baloldalon.) De akármüyen egyszerű volt is előadásom és akármilyen egyszerű, bizony nem nagy dolgokra, hanem a kis emberek érdekében álló kis dolgokra mutattam is reá, azt, amit elmondottam, ajánlom a t. kormány figyelmébe. Egyébként pedig — mint beszédem elején is kijelentettem — mivel a legnagyobb mértékben elitélem már magának a tárgyalásnak idejét is, (Igaz ! TJgy van! balfelöl.) amiben én újra csak a régi erőszakosságok folytatását látom; (Igaz! TJgy van! balfelöl.) továbbá, mivel a törvényjavaslat első lapján tisztán látható . . . Kun Béla: A lóláb! Szabó István (nagyatádi) : ... az illetékeknek igen nagymérvű felemelése, ami csak egy ujabb adóprés az egyszerű nép sujtására, jóllehet, hogy a mostani nehéz viszonyok között, igazán ott kellene az adóalanyokat keresni, ahol felesleg van, nem pedig ott, ahol nélkülözés, ahol szegénység van, ahol az adótöbbletet meg kell koplalni, meg kell rongyoskodni, a családtól kell elvenni a legszükségesebbet és minthogy ez a javaslat mégis ott keresi ^ezen adótöbbletet, azt nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző: Preszly Elemér! Preszly Elemér: (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház! Szabó István t. képviselőtársam beszéde elárulja azt, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl,) hogy ő ott él a nép között, ismeri a szegény emberek ügyesbajos dolgait és igen sok praktikus, életrevaló eszmét is vetett fel, amelyek kétségtelenül helyesek és igazak s egyiket-másikat magam is figyelmébe ajánlom a t. háznak, a t. előadó urnak és a t. minister urnak, hogy a javaslatnak részletes tárgyalása alkalmával figyelmükre méltassák és elfogadják. Különösen áll ez a községi bíróság előtti eljárás illetékére vonatkozólag. Kétségtelen dolog az, hogy a községekben a községi bíróságok előtt a legkisebb ügyek, a legszegényebb néposztálynak ügyes-bajos, apró dolgai nyernek elintézést. Ezeknek az ügyeknek mindaddig, amíg a községi bíróság hatáskörében maradnak, illetékmenteseknek kellene lenniök. Amikor azután egy ilyen bagatell, kis ügyet a fél a községi bíróságtól a járásbírósághoz felebbez, akkor már fizessen rá illetéket, rójja le a maga bélyegét; ezt helyes és méltányos dolognak tartom. Nagyon helyénvaló az is, amit Szabó István t. képviselőtársam a leletezésekre nézve adott elő. Magamnak is számtalan esetben volt alkalmam tapasztalni azt, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) hogy egyszerű, földmivesemberek, amikor a kormányhoz beadtak egy kór vényt, az nem nyert kedvező elintézést, sőt legtöbbször évek hosszú során keresztül semmiféle elintézésben nem részesült. A fináncz azonban tudomást szerzett arról a kérvényről,
