Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-552
552, országos ülés 1914- Julius 9-én, csütörtökön. 147 kép állapítja meg, hogy melyik tartozik az érdemre. Ki lesz ennek a bírája? Vagy külön tárgyalást fognak tartani a financz részvételével, meg fogják czitálni a kincstári jogügyek igazgatóságát, hogy mondja meg, melyik az, amelyik az érdemre tartozik? Mindenesetre az ügyvéd felel ezen illetékért az 54. §. alapján. Nem látom tehát ezt az ügyet tisztán és ha más eredménye nem lenne felszólalásomnak, mint az, hogy ez kétségtelenné tétetik, meg lennék elégedve. Ez a javaslat alapot ad arra a feltevésre, hogy itt burkolt büntető expedicziő készül az ügyvédek ellen, mivel ezen rendelkezés semmiféle igazságszolgáltatási érdekkel nem lett indokolva. Ha a fizetési meghagyás hatályát veszti, erről az 59. §. utolsó pontja intézkedik és ha — a perrendtartás gondolom, három esztendőt szab meg erre vonatkozólag — három év alatt nem indít uj keresetet, akkor a keresettel folyamatba tett eljárás során hozott ítélet illetékébe a fizetési meghagyás után kirótt illetéket beszámítani nem lehet ós nem szabad. Hát hol van itt az igazságszolgáltatási érdek? Azt akarják az urak ezzel elérni, hogy amit a polgári perrendtartás oly szépen kontemplált, bizonyos advalévő körülmények mellett a feleket lehetőleg rászorítsák a fizetési meghagyásos eljárásra? Azt akarják elérni, hogy ezt mennél jobban előmozdítsák? Hát fog még akadni olyan bolond, aki fizetési meghagyást fog kibocsátani, amidőn az ennek folytán teljesítendő blankettáris munkák után kirójj ák az illetéket és ha neki perelni kell, azt az illetéket be nem számítják? Hiszen aki igy járna el, az tisztán a saját maga érdeke ellen dolgoznék, nem lesz tehát egyetlenegy felperes sem, aki fizetési meghagyást vegyen igénybe, mikor kétszer kell fizetnie bírósági munkáért, holott nem kap érte kétszeres munkát. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Itt van azután a felebbvitel visszavonására vonatkozó szakasz, amely azt mondja, hogy (olvassa): »A felebbvitel visszavonása vagy bármi okból való visszautasítása nem ad igényt az illeték visszakövetelésére vagy a lerovási kötelezettség alól felmentésre. (Közbeszólások balfelöl: Mikor lesz szünet?) Kérem, t. elnök ur, én folytathatom beszédemet, de ha talán méltóztatnék szünetet adni, akkor befejezném. Elnök: Kérem, méltóztassék folytatni. Gr. Tisza István ministerelnök: Halljuk! Halljuk! Polónyi Dezső: Én t. i. alkalmazkodni szeretnék, hiszen módomban lesz a részletes tárgyalás során megtenni még észrevételeimet. Gr. Zichy Aladár: Mikor lesz szünet? Polónyi Dezső: Előre is tiltakozom az ellen, hogy beszédemnek bármiféle olyan színezetet adjanak, mintha húzni kívánnám a vitát; azonban az is kétségtelen, t. ház, hogy számtalan módunk és alkalmunk lenne erre, hiszen ez egy olyan rettenetes nagy anyag, hogy szinte lehetetlenség rövid idő alatt elintézni. Ismétlem azonban, hogy én csak alkalmazkodni szeretnék a szünet idejéhez, s ha az elnök ur méltóztatik szünetet adni, röviden be is fejezem beszédemet. Még egy szempontot szeretnék azonban ezt megelőzőleg kidomborítani, amit talán ... Elnök: Én csak arra akarom a képviselő urat figyelmeztetni, hogy semmi czélzást nem tettem arra vonatkozólag, mintha a képviselő ur hosszasan beszélne, vagy hogy hamarosan fejezze be mondanivalóját. Ellenkezőleg, én azt mondtam, méltóztassék folytatni beszédét, mert 2 óra előtt nem fogom felfüggeszteni az ülést. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Dezső: T. ház! A 63. szakaszban szintén nagy méltánytalanság foglaltatik. Hogy rövid legyek és hogy egyenesen rámutassak erre, megint csak a gyakorlatot, a praxist idézem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Számtalan esetben előfordult, — és ez áll különösen az olyan jogorvoslatoknál, amelyeknél rövid a határidő, mint például a végrehajtásnál, a zárlatnál, a váltóeljárásnál, ahol háromnapos határideje van az ügyvédnek, — hogy az egyik fél nem lakik helyben" Áll ez különösen a váltóperekre vonatkozólag, amelyeknek rendesen megvan ez a természetük. Ennek folytán meghozatik az ítélet, amely ellen három napon belül jogorvoslattal kell élni. Az egyik fél távol van, az ítélet érdemét nem ismeri. Na már most az ügyvéd, hogy a határidőt el ne mulaszsza, — amihez igen súlyos konzekvencziák fűződnek — nem jóhiszeműségből, de egyenesen a fél érdekében benyújtja a felebbezést, a, jogorvoslatot, csak azért, hogy időt nyerjen. Ali ez polgári perekben is, például a felfolyamodásoknál, ahol 8 napos^ határidő van. És nagyon sokszor megtörténik, hogy lelkiismeretes ügyvéd, aki minden kérdésben utasítást szokott adatni magának a felétől, nem tudja az utolsó határideig megkapni az utasítást. De ezeket a határidőket is hogy méltóztatik venni? T. i. nehezebb számadási, vagy egyéb komplikáltabb perekben az ügyvédnek magának szüksége van arra a határidőre. 0 kénytelen már a határidő lejárta előtt több nappal megkezdeni munkáját. Már most nem tudván a féltől utasítást kapni, fölös óvatosságból, ép a fél érdekében, beadja a felebbezést; mikor azonban rövid idővel Telj íL féllel meg tudja a dolgot beszélni, arra az eredményre jutnak, hogy visszavonják a felebbezést, egyszerűen azért, mert a birói Ítéletet igazságosnak ismerik el. Ez napirenden levő dolog, nagyon gyakran szokott előfordulni. Már most mikor nyilvánvalóan semmi néven nevezendő birói funkcziót teljesíteni nem kellett, miért ne lehetne megtenni azt, hogy az ivek után járó bélyegeket ám tartsa meg a kincsv 19*
