Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-552
144 552. országos ülés 19Í4 Julius 9-én, csütörtökön. aki nem kér Ítéletet, aki nem veszi igénybe a bíróságnak semmi néven nevezendő munkáját, büntetésben részesül, amiért menekülni mert s nem akart egy csomó beadványt — természetesen fokozatosan felemelt bélyegekkel — beadni, mert nem akarta a biró munkáját igénybevenni. Erre az indokolásra kívántam rámutatni azzal, bogy erre csakugyan nem tudok más szót használni, mint azt, hogy ez lehetetlen rendelkezés. Teleszky János pénzügyminister: De azt méltóztatik tudni, hogy most is igy van ? Lovászy Márton : Javítsák meg, ha reformot csinálnak! Haller István: Meg kell változtatni! Teleszky János pénzügyminister: Csak ne tessék ugy feltüntetni, mintha most nem volna így! Polónyi Dezső: Következik megjegyzéseim során egy olyan kifogás, amely talán a részletes tárgyalásra tartoznék, minthogy azonban összefüggően több szakaszt érint, körülbelül 7—8 szakaszt, nehogy mindegyiknél külön-külön kelljen felszólalnom, már most az általános vita keretén belül teszem meg megjegyzéseimet, talán inkább kérelem alakjában. Az én megjegyzésem vonatkozik azokra a körülményekre, amelyekről szó van a 22., 41., 42., 43., 45., 49. és 58. §-okban, melyekben megköveteli a javaslat, hogy a jelenlevő fél vagy ügyvéd a jegyzőkönyvekre s azok mellékleteire haladéktalanul tartozik leróni a bélyegilletéket. Nézzük meg, hogy áll ez a dolog a praxisban. Az ügyvéd, ha elindul egy perben — és ez az, amiért oly drága a mi igazságszolgáltatásunk, — minden lélekzetvétele pénzbe kerül; felül a villamosra, mert messze van a bíróság, odamegy, a portás kezét tartja, a liftes a kezét tartja, a kezelő a kezét tartja, a szolga a kezét tartja, mind baksist és baksist akar ; megtartja a tárgyalást, soha sincs elkészülve arra, hogy milyen hosszú jegyzőkönyvet vesznek fel. Leginkább akkor hiányzik az ügyvédnek a bélyege, amikor hosszabb tárgyalás van. Elmu T ik két óra, félhárom óra is, ilyenkor a szolgák is elmenekülnek ; ha valamelyik ottmarad, csak busás borravaló reményében teszi; az ügyvéd egy-két ives jegyzőkönyvre volt elkészülve, de felvettek 4—5 ives jegyzőkönyvet, félhárom van, bélyege nincsen. Amint kiteszi a lábát az ajtón, abban a perczben a lelet már fel van véve. Hát olyan nagy pénzhiányban vannak, hogy ezekre a koronákra van szükségük az uraknak ? Szüksége van a pénzügyi háztartásnak arra, hogy szisztematikusan utazzon ezekre, mert az ügyvéd — nem szívesen védem őket, de — ilyenkor tényleg ártatlan a dologban. Miért nem adatik meg neki az a jog, hogy — ha már a kirótt és kiszabás alá eső illetéknél most oly nagy nobilitással nyolcz napról tizenöt na]3ra tolták ki a határidőt, itt is legalább huszonnégy órát vagy három napot adjanak. Hagyják meg a rendelkezést, hogy: ragasztandó, de iktassák hozzá azt, hogy amennyiben három napon belül, vagy ha tetszik, huszonnégy órán belül — mert hiszen egy sem akar illetéket csonkítani •— felragasztatik a bélyeg, akkor leletet ne fizessen. Sokan vagyunk ott ügyvédek, akik egymást ismerjük ; rendesen találkoznak azok, a kik a bírósági hivatalos órák után ott maradnak még s valamely hosszabb tárgyalást folytatnak. Ilyenkor méltóztatssanak csak körülnézni és megfigyelni azt az ijedt futkosást, hogy hol lehetne még^egy koronás bélyeget kapni, mert különben meglelétezik. Természetesen — késő van — mindegyiknek szüksége van bétyegre és nincs elegendő, hacsak véletlenül nem találkozik egy irgalmas kolléga, aki kisegíti a másikat. Ha pedig ilyen nem akad, az ember kiteszi magát rendesen annak, — én, őszintén szólva, perhorreszkálom azt, hogy a szolgáknak ilyenekért busás borravalókat adjak — hogy szó nélkül eltávozik, nyugodtan bevárja a leletet, amíg megérkezik s akkor az összeget postautalványon elküldi. Más nem marad hátra. Miért kényszeritik bele az embert ilyen dologba ? Hiszen erre igazán semmi szükség sem lehet és főleg nem tekinthető erkölcsösnek, mert olyan színezetet ad a javaslatnak, hogy ezekkel a rendelkezésekkel pályáznak arra, hogy ne csak a felemelt bélyegilletékeket, hanem ezeket a leleteket is megtegyék állandó, rendes állami bevételeknek. A 42. §. mely az egyezség megkötéséről beszél, a 43. és 45. §., melyek a jegyzőkönyv berekesztéséről szólnak, megadják a módot, hogy ha az illető nincs jelen, öt napon belül felragaszthassa a bélyeget. Hiszen számtalanszor megtörtént, hogy az ember a jegyzőkönyv berekesztése előtt eltávozik azért, hogy ne kapjon leletet, ami azután a félre nézve jár joghátránynyal, mert esetleg utána meg olyasmi törtenhetik, ahol szükség lett volna az ügyvéd jelenléttére. Nincs szüksége az államnak arra, hogy ártatlan feleket joghátránynyal sújtson. Én mindig inkább ezeket veszem szemügyre, nem ugy, mint a pénzügyminister ur, aki csak a rosszhiszemű perlekedőket és a huzást-halasztást eszközlőket látja. A törvényjavaslat indokolásában nem látok egyetlen tisztességes emberre való hivatkozást, egyetlen jóhiszemű emberre való utalást, hanem csupa olyan perlekedőket, akikkel szemben, ha el lehetne járni, magam sem szolgáltatnék akadályt vagy nem hoznék fel érvet a megfelelő intézkedések megtétele ellen. Justh János: Az igazságügyministert ez a javaslat egyátalában nem érdekli? Polónyi Dezső: T. ház! Van azután a javaslatnak egy rendelkezése, amely, nézetem szerint, nagyon sérelmes. Eltekintve mindazoktól, amiket az előbb mondottam, az 54. §. is kapcsolatban a 86-tal, megint az ügyvédet akarja nyomni. Itt van az, amit nem tudok megérteni; mit jelent ez »a 86. §-al kapcsolatban*. De ennek a paragrafusnak a rendelkezése nézetem szerint minden pontjában rendkívül sérelmes. E paragrafus ugyanis azt mondja,
