Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-547
8 547. országos ülés 19H június 30-án, kedden. volt olyan nagy és általános, mint a magyar nemzetben, amelynek minden rétegét áthatja a koronás királya és uralkodóháza iránti önfeláldozó liüség és odaadó ragaszkodás, amely hódolatteljes tisztelettel viseltetett megboldogult trónörökösének markáns egyénisége és ragyogó férfiúi tulajdonsága iránt, amely megilletődött vonzalommal bámulta azt a harmonikus, tiszta családi életet, amely két emberi sziv legnemesebb érzelmeire alakitva a földön elérhető legigazabb boldogság glóriájától volt övezve. Mindez és ezekkel együtt annyi szép remény, jogos várakozás és nagyra hivatott törekvés megsemmisült elvetemedett, emberi lényükből kiforgatott, eltévelyedett emberek gyilkos és sajnos, oly végzetes kimenetelű merénylete által és a magyar nemzet fájdalomtól megtört szivvel áll a tátongó sir előtt, amely rövidesen magába fogja fogadni megboldogult trónörökösünket és szeretett hitvesét. , Részvéttel fordulunk koronás királyunk fenkölt alakja felé, akit a végzet kifürkészhetetlen rendelése ez ujabb csapás elé állított és hő fohászszal kérjük az egek urát, segítse meg urunkat királyunkat, adjon neki erőt, egészséget ez ujabb csapás elviselésére és az uralkodás nehéz gondjainak még évek hosszú során át az eddigi nagy bölcsességgel való ellátására ! Vajha némi vigaszt meríthetne Felséges urunk a magyar nemzet igaz részvétéből és azokból az érzelmekből, amelyeket e gyászos esemény a haza minden hü fiának kebléből kiváltott, s amelyek, ha lehet, még fokozzák azt az áldozatkész alattvalói hűséget, amelylyel a magyar nemzet koronás királya és uralkodóháza iránt mindenha viseltetett, amelyek még jobban öntudatra keltik bennünk a dinasztia és a nemzet közötti összeforrottság, összetartozandóság és egymásra utaltság érzetét és amelyek még inkább kidomborítják a magyar nemzet legékesebb erényét, a királyhüséget. A kormány nevében tisztelettel kérem a t. házat, hogy az elnök javaslatát elfogadni méltóztassék. Elnök : Gróf Khuen-Héderváry Károly ! Gr. Khuen-Héderváry Károly: T. ház! Egy szerencsétlen, elvetemült, mert hazájához és annak uralkodócsaládjához hűtlenné vált egyén gaztette romba döntötte egy tetterős, férfias jellemű királyi herczegünknek, a trón várományosának, Ferencz Ferdinánd főherczeg ő fenségének életét s megsemmisitve sok hozzáfüződő reményt, ugyanakkor megölte és elpusztította annak hü szeretettel rajta csüngő hitvesét, fenséges Zsófia hercegnőt is. Mély gyászba borított egy az egész világ által tisztelt és bámult nagy uralkodót és egy egész uralkodócsaládot. Egy pillanat alatt apjukat és anyjukat vesztve, árvákká tett addig gondtalan boldogságban élő ártatlan gyermekeket s gyászba ejtette a monarchia két államának sok milliónyi népét. Ne keressük, mely érzés dúlja inkább lelkünket : a gonosz tett borzalmai feletti elkeseredésünk és megbotránkozásunk-e, vagy pedig a fájdalomé és gyászé? Midőn azon párt nevében, amelyhez tartozom, legmélyebb gyászunknak és részvétünknek adok kifejezést és ezzel lerovom a kegyelet adóját, magunktartására nézve nagy királyunk magasztos példájára utalok, kit egy hosszú életen át sok szerencsétlenség és a csapások egész sorozata sodort nem egyszer gyászba és hozott szivére but és bánatot, de azért mindig fáradhatatlanul teljesítette magas uralkodói hivatásával járó súlyos kötelességeit, és nemes szivének egész melegével munkálkodott tovább népei boldogságának ápolásán. A sors viszontagságai, a keserű bu és bánat, ne csüggeszszen el; teljesítsük híven kötelességeinket s ezzel gyarapitsuk erőinket, hitünket és bizalmunkat, és az egek ura meg fog segíteni ama törekvésünkben és munkálkodásunkban, amely hazánk és uralkodócsaládunk dicsőségét és fényét lesz hivatva növelni. (Helyeslés.) Az elnök ur javaslatához hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök : Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: Midőn e komoly órában a függetlenségi és 48-as párt érzelmeit tolmácsolom, nincs sok szóra szükségem, mert nincs az a beszéd, amely az esemény lesújtó tragikumához méltó lehetne. Egy nagy tehetségű, nagy akaratú, nagy szándékú fejedelmi ivadékot nagy hivatása küszöbén sújt le egy gaz merénylő golyója; a készülő jövő a múltba sülyed, mielőtt jelenné alakulhatott volna ; a történelemnek egy előre megirt fejezete lepecsételve és olvasatlanul tűnik el az enyészetben. De vájjon ki döntötte oda ? Egyes bűnös fanatikusok vad szeszélye, vagy pedig átgondolt összeesküvés számító kegyetlensége ? Ma még nem tudjuk. De ez az eset világosságot kivan ; meg kell ismernünk azokat a sötét erőket, amelyek itt működtek, mert bármik legyenek, le kell reájok sújtanunk és vesztükre fordítanunk azt a gyászos sikert, amelyet a gyilkolás terén elértek. (Ugy van I) Ma azonban álljunk meg egy pillanatra azoknál a megrendítő emberi mozzanatoknál, amelyek lelkünket lebilincselik. Nagy gondolatokkal és nagy tervekkel egyetemben egy tiszta földi boldogság is szállott sirba. Ez a boldogság leplezte le a ridegnek és keménynek látszó férfiú gyengéd szivét; ez hozta őt lelkűnkhöz közel. Minden egyebet csak sejtettünk, találgattunk; ezt az egyet tudtuk, láttuk, szerettük. És midőn arról értesülünk, hogy a halálosan megsebzett férfiúnak utolsó mozdulata a szeretetteljes lehajlás volt ahhoz a hűséges hitveséhez, aki őt néhány pillanattal megelőzte vagy követte a halálba, akkor ennek az egyszerű emberi vonásnak világításában sejteni véljük azt is, hogy mit vesztettünk leendő uralkodónk elvesztésével. Mert az uralkodó is annyit ér, amennyi emberi értéket képvisel benne az ember, (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) és az emberi értéknek felismerése ad melegséget az alattvalói hűség kötelékének.
