Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
122 551. országos ülés J91k Julius 6-án, szerdán. sorban Magyarországnak egyik életérdeke. E hatalmi pozícziók megszilárdítása volt a trónörökös boszniai utjának, boszniai akeziójának czélja, katonai és politikai szempontból. Ez akczió közben érte őt a gyilkos kéz. A megrendülés egész Európa szerte nemcsak a részvét, az emberi részvét érzelmében nyilvánult meg, hanem voltak a megrendülésnek oly mozzanatai, vegyült bele olyasvalami is, ami a hatalmi állásunkra nézve nem kedvező. Az emberek a bomlásnak, a gyengeségnek jeleit látták mindebben. Az emberek látták Európaszerte, hogy egy tagadhatatlanul nagy egyéni erő veszett el és jmsztittatott el a gyilkos kéz által, amely egyéni erő hiánya mindenesetre érezhető lesz. Én, mélyen t. képviselőház, minden személyes és minden pártérdek nélkül szólhatok erről a kérdésről, mert én nem hizelgek magamnak azzal, hogy a boldogult trónörökös azon jiolitikai iránynyal szemben, azon politikai eszmékkel szemben, amelyeket én képviselek, valaha rokonszenvet mutatott volna, vagy hogy tőle ilyet várhattam volna és ennek folytán semmiféle közelebbi személyes nexusban vele nem állottam és nem állhattam. De ez ebben a pillanatban tökéletesen mindegy, mélyen t. képviselőház! Mi itt ezeken a jjadokon nem láthatunk mást benne, mint először leendő alkotmányos királyunkat, másodszor egy olyan hatalmi tényezőt, mely olyan hatalmi érdekeket képviselt, melyek ennek az országnak érdekével is össze vannak forrva. És ha sohasem lehettem volna, és nem is leszek az élőknek tolakodó udvaroncza, de a halálnak méltósága előtt meghajlok és a halottal szemben nem habozom a legmesszebbmenő kegyeletnek és hódolatnak kifejezést adni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) De nem ezekről az egyéni érzelmekről van szó. Az az egészséges ösztöne a közönségnek, mely azt kivánta, hogy ez a temetés egy világraszóló tüntetésnek legyen kifejezője (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.), ez az egészséges ösztön is nemcsak a szivből fakadt, hanem fakadt a politikai belátásból is, hogy reagálni kell azok ellen a csüggesztő momentumok ellen, melyeket ez a katasztrófa magában foglal, hogy reagálni kell azok ellen az európai közhangulatok ellen, melyek ezen a nyomon keletkeztek, keletkezhettek és meg is nyilvánulhattak, hogy azokkal a veszélyekkel szemben, melyekre Andrássy Gyula t. barátom rámutatott, a legelső és legfőbb óvóintézkedés: az erkölcsi erőnek kimutatása, erkölcsi erőnek tanusitása itt benn. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennek az erkölcsi erőnek pedig mindenesetre egyik igen lényeges, egyik, a részletekben, máról holnapra való cselekvésben nélkülözhetetlen eszköze a helyes kormányzati politika, alapja azonban a népnek, a nemzetnek, a két állam népességének elszántságában, összetartása nyilvánitásában rejlik. És itt lett volna egy alkalom, hol Magyarország függetlenségéhez való törhetetlen ragaszkodásnak minden sérelme nélkül a világ előtt dokumentálhatta volna azonos érzelmeit a magyar nemzetnek, a magyar népnek az osztrák népekkel és nemzetekkel. Itt lett volna egy alkalom, hol a legmesszebbmenő függetlenségi politikusnak sem lehetett volna semmi kifogása az érzelmi összeolvadás ellen a szomszéd Ausztriának népeivel. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Ezt az alkalmat fel nem használni, azt, amit megcsinálni nem volt szükséges, mert a lélektani diszpozicziók arra megvoltak, a készség arra megvolt, csak megakadályozni nem kellett és ezt elfojtani, ennek megnyilvánulására alkalmat nem adni, ez előttem és sokak előtt, mondhatnám milliók előtt, teljesen érthetetlen. (Igaz! ügy van a baloldalon.) És a boldogult főherczeg az összes véderőnek főparancsnoka volt. Ö Felségének bizalma a véderő terén olyan teljhatalmat ruházott rá, melylyel tudtommal sem ebben az országban, sem más országban olyan férfiú, aki még az uralkodói jogot tényleg nem birja, soha fel nem volt ruházva. Már ezen magas katonai állásánál fogva is természetszerűleg megillette őt temetésénél a legnagyobb katonai pompának kifejtése és a véderő összes tagjai égtek a vágytól, hogy ez neki megadassák, (Igaz! ügy van! balfelöl.) hogy ők is önérzetüket és hozzá való ragaszkodásukban erejük tudatát a világ előtt dokumentálhassák. Mindebből, mélyen t. képviselőház, semmi sem volt.Felsorolhatnám a többé és kevésbbé jelentékeny vagy jelentéktelen tábornokoknak egész sorát, tiszteletreméltó férfiakat, kikről azonban az utókor semmit sem fog tudni, kiknek végtisztességénél sokkalta nagyobb katonai pompa fejtetett ki, mint a trón legközelebbi várományosának és az összes véderő főparancsnokának temetésénél. Mélyen t. képviselőház ! Én nem foglalkozom annak a véghetetlen szerény arányú temetésnek külsőségeivel, nem foglalkozom azokkal a momentumokkal, amelyeknél az udvari etikettnek helyesen vagy helytelenül alkalmazott sablonjai. . . Polónyi Géza : Középkori butaságok ! Gr. Apponyi Albert: ... az emberi szivnek természetes érzésével ellentétben állanak, nekem semmi közöm egyáltalában az udvari közegekhez s ahhoz, hogy azok a sablont helyesen alkalmazták-e vagy sem. Ezek oly rettentően kicsinyes szemjDontok, (Igaz! ügy van! balfelől.) ezek oly apró, czérnavékonyságu akadályok akkor, mikor egy nagy érzésnek kell kifejezést adni, amely nagy érzésben egyszer végre-valahára a monarchia két államának népe össze tud forrni s amely érzésnek imjjonáló kifejezésre juttatása ennek a katasztrófának lesújtó hatásával szemben elsőrangú érdeke lett volna a dinasztiának és a két államnak : hogy én igazán csak azoknak felelősségével foglalkozom, akiknek ennél az alkalommal bele kellett volna avatkozniuk és követelni kellett volna, hogy ezeknek a nagy állami érdekeknek elég tétessék. (Helyeslés a baloldalon.)
