Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
551. országos ülés 1914 július 8-án, szerdán. Ili akart hozni egy olyan viszonyt a Figaro és a magyar kormány közt, amelyből bizonyos provízió alakjában ő is megtalálja a számítását. A dolog azonban nem jött létre. Mert ilyenféle czikkekre, ilyenféle czélokra, a külföldi sajtónak ilyen természetű informácziójára addig, amig én leszek ezen a helyen, soha egy krajczárt nem adok. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek t. képviselőház ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ezért szakadt meg minden érintkezés Lipscher ur és a sajtóosztály között, ezért vontam magamra Lipscher ur haragját és ezért vagyunk kitéve esetleg ilyenféle perlési kísérleteknek, amelyek engem — higyjék meg a képviselő urak — egy mákszemnyire sem érintenek, de amelyek — higyjék meg azt is — de nem méltók arra, hogy a magyar képviselőházban interpelláczió tárgyává tétessenek. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Utóvégre zsarolási kísérletek bizonyos sajtótényezők részéről nem épen szokatlan dolgok, ezek előfordulnak mindenütt a világon, de igazán nem érdemlik meg azt, hogy bárminő pártpolitikai szempontokból is a magyar közélet előterében ilyen nyomatékosan, ilyen nagy aplombbal tárgyaltassanak. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Kun Béla: Jeszenszkyről beszéljen! (Zaj.) Elnök: Kun Béla képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István ministerelnök: Épen most magyaráztam meg, hogy az a szokás, amely általános Magyarországon, meg volt a sajtóosztályban is, s hogy nem voltak azok az urak — a legjobb szándékuk mellett — elég elővigyázók abban, hogy kikkel beszélnek azok közül, akik náluk, mint külföldi hírlapírók jelentkeznek. Remélem azonban, hogy ezen rossz szokásnak alaposan véget vetettünk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, ezzel a feltett kérdésekre meglehetős alaposan megfeleltem. Most már csak két általános természetű megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Nekem sok mindent vethetnek szememre, de azt hiszem, akik csak félig-meddig ismernek, azok tudhatják azt, hogy a saját csekély személyem érdekében reklám-eszközökkel soha nem éltem, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Gr. Pongrácz János: Az Károlyinak kell! Gr. Tisza István ministerelnök: Hogy én bármiféle szolgálatokat, viszontszolgálatokat tegyek azért, mert — nem tudom — az arczképemet közlik valahol, vagy megdicsérnek valahol, igazán, az, aki legkevésbé ismer, tudja, hogy ilyet nagyon bajos rólam feltételezni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A másik a külföldi sajtó informálásának dolga. Teljesen igaza van a képviselő urnak: nekünk a külföldi sajtót lehetőleg tárgyilagosan kell az itteni viszonyokról informálni, lehetőleg tárgyilagosan ugy, hogy a külföld lehetőleg objektív, de amellett rokonszenves és előnyös kéjéét nyerjen a magyarországi viszonyokról. A mi viszonyaink befeketitését elvégzik a mi ellenségeink, egészen felesleges azt nekünk megtenni. Tőlem mindig távol fog állani bárminő politikai ellenfelem ellen bárminő vádakat vinni akármi módon a külföldi sajtóba. Nagyon jó volna, ha ugyanezt a jó szokást a velem szemben ülő képviselő urak is követnék. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Hosszantartó és megújuló zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Lovászy Márton : T. ház! A ministerelnök azzal kezdte felszólalását, hogy hírét sem hallosta Quillet urnak, fogalma sincs arról, hogy ebben a dologban körülötte mi történt. Nem először tapasztaljuk a ministerelnök urnái ezt a bámulatos tájékozatlanságot. (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Ugy látszik a ministerelnök urnak semmiféle érzéke nincs az iránt, ami körülötte az alája rendelt hivatalokban és az ö környezetében történik. (Élénk derültség jobbfelöl.) Evek óta szemtanúi vagyunk annak, hogy ebhen az országban az egeket veri a korrupczió és a ministerelnök ur teljes naivitásban van (Nagy zaj jobbfelöl.) nem lát és nem hall semmit, ugy él, mint egy szüzlány a bünbarlangban. Bocsánatot kérek, én ajánlanám az igen t. ministerelnök urnak, hogy nézzen kissé szét maga körül, hogy mi történik ott, nyissa ki a szemét és győződjék meg arról, hogy ez a magyar közélet nem olyan nagyon tiszta, mint amilyennek ő hiszi, vagy velünk el akarja hitetni. (Nagy zaj jobbfelől.) Beck Lajos: De nem akarja látni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lovászy Márton: Az imént is azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy távol áll tőle az, hogy az ő politikai ellenfeleit befeketítse és ő a legnagyobb mértékben rosszalja azt, hogy ha mi pártpolitikai ügyünket a külföldi sajtó elé viszszük. És mondja ezt ugyanakkor, amikor azok a czikkek, amelyekből szemelvényeket olvastam fel . . . Gr. Tisza , István ministerelnök: De mi közöm hozzá ? Én írtam ? Beck Lajos: A maga sajtófőnöke irta! Barát irta! Polónyi Géza: Felelős érte! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton : Azok a czikkek ott készültek a ministerelnök ur sajtóirodájában . . . (Felkiáltások a báloldalon: Ott írták! Nagy zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólástól. i