Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
88 531, országos ülés 19U április 25-én, szombaton. Ugy van !) Nem kétséges előttem, hogy az életbelépett törvények, valamint még készülő újítások és reformok a jogélet minden gyakorlati tényezőjének, különösen pedig az érdemes birói és az ügyvédi karnak munkaerejét, talán erőrnegíeszitését nagyon igénybe fogják venni; nem kétséges előttem az sem, hogy, mint minden hasonló újításnál és reformnál, ugy itt is nehézségek, panaszok, nyugtalanságok fognak felmerülni, amelyek különben minden néven nevezett fejlődésnek velejárói még a természeti életben is : mindazonáltal én azt hiszem, hogy a t. képviselőház érzületének is adok kifejezést akkor, mikor bizalmamat helyezem a jogélet gyakorlati tényezőinek, különösen pedig a birói és ügyvédi karnak igazán szemmel látható buzgalmába, (Igaz! Vgy van!) továbbá a képviselőház bizottságainak és a képviselőháznak magának szigorú kötelességtudásába és mindezeken felül annak a férfiúnak törhetetlen munkásságába, (Élénk helyeslés.) aki jelenleg a magyar igazságügyi kormányzat élén áll (Élénk éljenzés.) és aki minden testi és szellemi energiáját a rég várt, kívánt és követelt reformmunkásságra szenteli. (Igaz ! ügy van ! Éljenzés.) Ezek megjegyzése mellett vagyok bátor a t. képviselőháznak az 1914—15. évi igazságügyi költségvetést általánosságban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Kostyál Miklós jegyző : Illés József! Illés József: T. képviselőház! Midőn az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál szót emelek, egy olyan, talán ennek a tárczának kereteit is túlhaladó, általánosabb természetű kérdés szempontjából óhajtom a költségvetést vizsgálni, amely, azt hiszem, mégis elsősorban az igazságügyi tárcza tárgyalásának keretébe illik. Ez a kérdés a törvényhozási jogalkotásnak a módszere. Kétségtelenül a legnagyobb igazságügyi feladatok közé tartozik a jogalkotásnak törvényhozási módja és talán nem tévedek, ha felszólalásomnál az igazságügyi kormányzat működését ennek az egy kérdésnek a világításában tekintem. Szükségessé teszi azonban szerény nézetem szerint e kérdéssel való foglalkozást az is, hogy ugy a publiczisztikában, mint a szaksajtóban, mind sűrűbben, mind jobban és jobban merülnek fel aggályok, kételyek a jogalkotásnak törvényhozási módjával szemben. Azt hiszem, az eszmék tisztázása végett is szükséges, hogy közelebbről vizsgáljuk, vájjon törvényhozásunk a jogalkotás terén olyan lejtőre jütott-e, amely annyira veszélyes, hogy az egész jogalkotás sülyedését vonja maga után. (Halljuk! Halljuk!) Áz alkalmi törvényhozás neve alatt szerepel a támadás, az alkalmi törvényhozás vádja hangzik el, mind az igazságügyi kormány, mind az egész kormány ellen. Ez a vád ugy hangzik, hogy a törvények, a melyek ujabb időben alkottatnak, már bűnben fogantatva jönnek létre, és talán épen ezért életképtelenek is. A törvényhozás jogalkotási módszere az alkalmi törvényhozás neve alatt kétségtelenül olyan, amely egész általánosságban is vizsgálható. Vizsgálnunk kell azonban nézetem szerint elsősorban a külföldi törvényhozás szempontjából, vizsgálnunk kell a hazai törvényhozás múltja szempontjából és mindenesetre állást kell foglalnunk az alkalmi törvényhozás módszerének kérdésében. Ami a külföldi törvényhozásnak e téren való álláspontját illeti, azt hiszem, talán leghamarább fordulhatunk annak az országnak törvényhozásához, jogalkotásához, amely annyiszor szerepel publiczisztikánkban — nem. kutatom, jogosan, vagy jogtalanul — t. i. Angliához. Az angol jogalkotásnak a példája, ennek a mintája az, melyet annyiszor említenek. Nézzük tehát az angol törvényhozást, vájjon ismeri-e az alkalmi törvényhozást, nézzük, vájjon minő módszerrel dolgozik az angol jogalkotás ? (Halljuk!) Nem megyek messze. Kezeim között tartom az 1913. évben hozott angol törvényeknek gyűjteményét és itt a törvények között mindjárt találok egyet, amely több tekintetben érdekes. Ez a törvény a Prisoners (Temporary Discharge for Ill-health) Act, amint azt a törvény maga idézi: a fogházakra vonatkozik. Szól jjedig arról az esetről,midőn a letartóztatott viselkedése a fogházban olyan, hogy az ő egészségi állapotára nézve káros. Ilyen esetben a törvény azt mondja, hogy megengedtetik a feltételes szabadságraboesátás; rendezi a törvény ezt a kérdést, rendezi a beszámítás kérdését, szóval részletes szabályokat tartalmaz. Ez a törvény az u. n. maeska-egértörvény, a suffragettek vezérének Mrs. Pankhurstnak esetéből kifolyólag keletkezett, tisztán ebből az alkalomból. Ennek az alkalomnak felmerülése tette szükségessé, hogy az egész angol törvényhozás meginduljon a maga nagy szervezetével és meghozza a maga külön kis törvényét. De talán azt lehetne mondani, hogy az angol törvényhozásnak ez az egy esete különálló, talán magában álló. Nézzük az angol 1913. évi törvényeket tovább. Itt mindjárt megtaláljuk azt a törvényt, amelyet Children (Employnient Abroad) Act-nak nevez a törvényhozás. A gyermekekre vonatkozik a törvény, a gyermekvédelmi törvényhozásnak egy kis része. Azokról a gyermekekről intézkedik, akiket engedély nélkül a külföldre visznek nyerészkedési ezélhól, hogy azokat különböző produkeziókban mutogassák. Nyilvánvaló, hogy ezek nem lehetnek rendes, normális esetek; nyilvánvaló, hogy itt a törvényhozás gondolt egyes visszaélésekre s azokkal szemben tartotta szükségesnek, hogy a gyermekvédelmet ezen a téren is szabályozza és a maga intézkedéseivel a gyermekvédelem segítségére siessen. (Igás! Ugy van!)
