Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

530. országos ülés 1914 április 24-éii, pénteken. 6~7 A társadalomnak itt segítségül kell jönnie és nemcsak ilyen esetben kell segiteni, hanem egyenesen fel kell hívni és buzdítani kell a gyermektelen embereket arra, hogy segítsenek az államnak az általa magára vállalt eme humánus czél megvalósításában. (Elénk helyeslés.) Ami pedig magukat a községeket illeti, én ismerem e kérdés nehézségét és látom, hogy ez a nehézség ép ott a legnagyobb, ahol a községek a legszegényebbek, mert a legtöbb ilyen eset épen azokban a legszegényebb községekben, ahol kivándorlás van, ahol az anyagi eszközök a megélhetéshez hiányoznak, ahol a pótadók a legnagyobbak, ahol a nyomorúság, a baj a legnyomasztóbb. (ügy van !) Azért nem szabad füleinket bedugnunk e panaszok előtt, hanem igenis komolyan és behatóan kell foglalkoznunk azzal, hogy ezt a nagy terhet a községek vállairól levegyük, (Helyeslés.) vagy ha nem vehetjük is le, addig is, mig levehetnők, könnyitsünk és segítsünk azoknak a terheknek egyenlő elosztásával. (Helyeslés.) A közegészségügy legfontosabb intézményei közé tartoznak a fürdők is. Lukács György t. barátom már utalt arra, hogy ezeknek nemcsak közegészségügyi, hanem közgazdasági jelentőségük is van. Én, aki az erdélyi részekben nőttem fel, ahol némely vidéken igazán a fürdők tartják a lelket a körülöttük lakó népben, igenis tudom méltányolni a fürdőknek közgazdasági jelentőségét is. E fürdők legnagyobb része elhagyott, havasi helyeken, felvidéken, székelyföldön, szegény népek közepette van, távol a városoktól. Ott, ahol más fogyasztási központok nincsenek, ezek a fürdők pár héten át valóságos városi életet teremtenek, aminek megvan azután a közgazdasági kihatása az egész vidékre. De közegészségügyi szempontból is fcntos volna nekünk azt a sok gyógyforrást, azt a kincset, amelyet nekünk a természet adott, felhasználnunk és kihasználnunk (Élénk helyeslés.) annál is inkább, mert a mi közönségünket nem kell buzdítani a fürdők használatára. Hiszen talán sehol sincs oly nagy fürdőközönség, mint épen Magyarországon. De fájdalom, ebből a Magyarországon lévő nagy fürdőző közönségből csak igen kevés marad az ország határain belül. (Igaz! TJgy van!) Egy második kivándorlást, a vagyonos emberek kivándorlását látjuk a nyári idők közeledtével, azzal a különbséggel, hogy amíg az amerikai kivándorlásból az a szegény ember, aki a nyomorúság következtében vándorolt ki, pénzt is küld haza a maga filléreiből, addig a mi vagyonosabb emberünk egész éven át gyűjt, hogy a pénzét kivihesse és külföldön hagyhassa. (Igaz! TJgy van!) Ebből a szempontból is nagy súlyt helyezek arra, hogy a fürdők ügyét felkaroljuk. (Helyeslés.) És pedig nem arra helyeznék súlyt, hogy egyes fürdőket azért, mert azok véletlenül egy darabka állami területen, állami erdőség közej>én voltak, emeljünk különösen fel a többiek rovására, hanem az összes fürdők ügyét kívánnám intézményszerüleg felkarolni, hogy ezáltal azoknak fejlődést és haladást sikerüljön biztosítani. (Helyeslés.) Erre a czélra szolgálna a fürdőtörvény, amelynek megalkotását annak idején kívülről sürgettem, most pedig itt bent meg akarom valósítani. (Élénk helyeslés.) E megvalósításnak ma útjában áll az, ami annyi mindennek útjában áll: a rossz közgazdasági és pénzügyi helyzet, ugy hogy a mai viszonyok között alig lehet arra gondolnunk, — ami pedig szerintem helyes és jövedelmező kiadás volna — hogy a beruházásoknak állami segítséggel való létrehozatalát mozdítsuk elő. Másfelől, azt hiszem, hogy addig is, mig a viszonyok javulnak, nem szabad elhanyagolnunk a fürdőtörvény megalkotását és olyan előfeltételek megvalósítását, amelyekkel a fürdők a kedvezőbb gazdasági viszonyok bekövetkeztével szabadon fejlődhetnek. (Helyeslés.) A fürdőügygyei némileg kapcsolatos az ivóvíz kérdéséről való gondoskodás is, amelyre a belügyi tárcza keretében, amint méltóztatnak tudni, egy meglehetősen nagy tétel, közel 170.000 K-nyi összeg áll rendelkezésre. Ez a tétel igy nagynak látszik, de szemben azokkal az igényekkel, amelyek ezzel szemben megnyilvánulnak, bizony csekély. Épen azért nem js lehet szó arról, hogy nagyobb, gazdagabb községeknek, városoknak vízvezetéki vagy vízellátási ügyeit vegyük ennek a fedezetnek terhére, de vannak számtalan község, amelyben egy jól fúrt artézikut vagy egy egyszerű ásott kut is sokat segíthet a közegészségügyi viszonyokon és igy ezen összeg czélszerü felhasználásával nagy szolgálatot tehetünk a közegészségügynek. Csak még megemlíteni kivánom, hogy a tapasztalatok arról is meggyőztek, hogy gondoskodnunk kell járványtörvényről, mert a járványok elleni védekezés tekintetében némely vidéken igazán túlságosan laza felfogás uralkodik és a hatóságoknak nincs meg a kellő erejük ahhoz, hogy ezzel szemben fellépjenek. Már pedig járványok pusztítanak az ország egyik végétől a másikig és ha egy faluban egyszer egy járvány ütött ki, igazán erélyes eszközökkel kell fellépnünk annak megfékezésére, mert orvosaink állandóan azt panaszolják, hogy a nép nem akar hinni és ezért nem is akar engedelmeskedni az erre vonatkozó orvosi utasításoknak. Itt kívánok, t. ház, a közjótékonysági intézkedésekről is megemlékezni. (Halljuk ! Halljuk !) Csak annyit akarok mondani erre vonatkozólag, hogy a közjótékonyság gyakorlására, fájdalom, nagy terünk volt az elmúlt évben, mert országos csapások sújtottak, árviz, hosszas esőzések és ezeknek következtében rossz termés, némely vidéken majdnem éhínség, amelyhez járult még azután a pénz drágasága, a hitel megszorítása és a munkaalkalmak elmaradása. Ilyen körülmények között az ország némely vidékén való9*