Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
530. országos ülés 19íh április 54-én, pénteken. m dőt, egy pár ilyen károsodást kibírnak azok az emberek, de azután megszöknek földjüktől. Hiszen a kivándorlás statisztikája azt bizonyítja, hogy a kivándorlók, illetve a visszavándorlók legnagyobb százaléka a földmivelők sorából kerül ki, hogy őket a föld szeretete hozza vissza. Ha kiöljük belőlük a föld szeretetét, nincs többé az az erő, amelylyel őket ide vissza lehetne hozni, (Ugy van! ügy van!) Én nagyon kérem az igen t. belügyminister urat, hogy ezen kérdéseket tegye megszivlelés tárgyává és amennyiben a pénzügyi helyzet megengedi, iparkodjék ezen súlyos állapoton segíteni, iparkodjék ugy azt, amit ezen kivándorlás okainak megszüntetésére nézve mondottam, valamint amit a közegészségügy terén fennálló siralmas állapot szanálására felemlítettem, konzideráczió tárgyává tenni és azokon, amennyire lehet, segíteni. (Helyeslés.) Én, t. képviselőház, teljes bizalommal viseltetem a belügyminister ur iránt és ezért a belügyi tárcza költségvetését általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kivan az előadó*ur nyilatkozni? A belügyminister ur kíván szólni. Sándor János belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a t. ház becses türelmét kérem, hogy pár szóval válaszolhassak a vita során felmerült észrevételekre s ezekkel kapcsolatban röviden érinthessem azokat az irányelveket, melyek engem a belügyi tárcza vezetése körül irányítanak, mindenekelőtt hálás köszönetet kell mondanom az előadó urnak, (Éljenzés!) aki szakszerű és magas színvonalú beszédben (Igaz! Ugy van!) méltatta a belügyi tárcza költségvetését egész terjedelmében és részleteiben, ugy hogy ezáltal megkönnyítette az én feladatomat. Nagy örömmel hallgattam az előadó ur beszédét nemcsak ez okból, de azért is, mert megcsendült benne a szeretetnek, az elismerésnek hangja ama vármegyei és közigazgatási intézmények és tisztviselők iránt, amely vármegye ölén nőtt nagygyá, amely vármegyei tisztviselők köréből emelkedett ki ő is, mint ennek a háznak annyi más érdemes tagja. (Éljenzés.) Az előadó ur az elismerés és méltánylás mellett azt a kritikát sem hallgatta el, hogy bizony a belügyi tárcza költségvetése még ma is szerény keretek között mozog. S ebben igazat kell neki adnom. De ha valaki érzi ennek a helyzetnek a nehézségeit, bizonyára érzem én, akinek minden vágya, minden óhajtása az lett volna, hogy midőn a közigazgatás szolgálatában eltöltött évek sorozata után sorsom ide - vezetett, legyen módom és alkalmam megvalósítani mindazokat az intézményeket, melyeket egy hosszú életen át szükségesnek láttam s amelyekkel a közigazgatást előbbre vinni óhajtom. (Elénk helyeslés és tetszés.) De kénytelen voltam számolni a viszonyokkal és megalkudni a helyzettel. Kénytelen voltam erre elsősorban és legfőképen azért, mert arról, hogy milyen nagy nyomorúság, mennyi veszedelem szakadt az elmúlt évben erre a szegény országra, senkinek sem lehet annyira tudomása, mint a belügyministernek, akihez az egész országból összefutnak az erre vonatkozó jelentések. (Igaz! Ugy van!) Koleraveszély, árviz, hosszas esőzések, terméshiány, munkanélküliség egymásután sanyargatták ezt az országot. (Igaz! Ugy van!) Ilyen körülmények között a belügyministernek az volt a feladata, hogy saját tárczája körében és a többi társministernél is igyekezzék módokat és eszközöket találni arra, hogy ezen a nyomorúságon segítsen, nem pedig az, hogy a kereső osztályokat, amelyek amúgy is a létfentartás nehézségeivel küzdöttek, egy szebb jövő érdekében is most terhelje meg. Ha méltóztatnak visszaemlékezni a jegyzői fizetésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál itt a házban tett szerény megjegyzéseimre, már akkor jeleztem, hogy én a belügyi tárcza keretében az erőket a reánk váró nagy czélok megvalósíthatására óhajtanám egyesíteni és ezért bizony előre kell jeleznem, hogy nem fogok minden téren annyi költséget rendelkezésre bocsáthatni, amennyire szükség volna arra, hogy az összes intézményeket egyszerre vihessük előre és az összes czélokat egyszerre valósíthassuk meg. Már akkor jeleztem, hogy a jegyzői fizetések rendezése magában véve négy milliónyi nagy összeget vesz igénybe. Azonkívül gyűjtenünk kell az erőket, a reánk váró reformokra, a közigazgatás reformjára, amelynek minden tétele ismét külön költségekkel fog járni és a melyekre meg kell a költségvetési fedezetet találnunk, mert azoknak megvalósítását tovább nem halaszthatjuk. (Ugy van! Ugy van!) De azonkívül is csak látszólagos az, t. ház, hogy a belügyi tárcza nem kapja meg a maga doiáczióját, és lem veszi igénybe a szükséges fedezeteket. Mert ha nincsenek is folyton uj meg uj tételek a belügyi költségvetésben, van a belügyi tárcza keretében igen sok régebbi törvényeken alapuló intézmény, amely a maga expanzivitásánál fogva igenis nagy költségösszegeket vesz igénybe és amelyeknek ez az expanzivitása a folytonos fejlődést, a haladást jelenti. Legyen szabad ezek közül utalnom a betegápolás ügyére. Látjuk, hogy egymásután emelkednek kórházaink és e kórházaknak nemcsak a létesítési költségei rúgnak nagy összegre, hanem további fentartásuk és bennük a betegek ápolása ujabb százezrekkel és százezrekkel terheli meg a belügyi tárcza költségvetését. Mindezek daczára azonban én is teljes mértékben osztozom az előadó ur nézetében, és köszönöm, hogy bátran kimondotta azt a szót, hogy mihelyt a viszonyok javulnak, a belügyi
