Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
56 530. országos ülés 191k április 2b-én, pénteken. azzal az igazsággal indokolta, hogy a magyar közgazdasági élet java, a magyar közgazdasági élet boldogulása kívánja, hogy egyelőre a közös jegybank rendszerét továbbra is fentartsuk. A jelszómentes, a sallangmentes politikának két nagy eredménye, a bankszabadalom meghosszabbítása és a véderőtörvények megalkotása. Mind a két nagy eredménynek rendkívüli jelentő•ségét az azóta bekövetkezett történelmi események igazolták. (Igaz ! JJgy van ! a jobboldalon és a középen.) A bankszabadalom meghosszabbításának roppant horderejét ma már belátja kivétel nélkül mindenki, belátják azok is, akik intranzigens hívei az önálló nemzeti jegybank rendszerének. (Helyeslés.) Ma már mindenki tudja, mindenki érti azt, (Halljuk ! Halljuk!) hogy ha 1911-ben szakítottunk volna a közös jegybank rendszerével, akkor ez Ausztriára nagyon káros, a mi közgazdasági életünkre azonban egyenesen katasztrofális hatást gyakorolt volna. (Igaz ! Ugy van !) A harmadfél év óta tartó pénz- és hitelkrízis nagy károkat okozott hazánknak, de szinte el sem gondolhatjuk, hová fajultak volna a viszonyok akkor, ha ezen egész krizis során nemcsak hiányzott volna az az egyetlen hatalmas tényező, a közös jegybank, amely minket támogatott, amely mindig kéznél volt és mindenkor segíteni igyekezett, hanem tetéztük volna a bajokat még azzal is, hogy egy ma született uj intézményt kívántunk volna az életbe bevinni. (Elénk helyeslés.) A jegybank közösségének 1911-ben történt fentartása nem kevesebbet jelent, mint Magyarország gazdasági életének a tönktől való megmentését. (Igaz ! JJgy van !) És szinte meghűl a vér ereinkben, ha arra gondolunk, milyen inferioris, milyen szánalomraméltó helyzetbe jutott volna magyar hazánk és a monarchia a bekövetkezett külpolitikai bonyodalmak idejében az esetben, ha az utolsó negyed órában meg nem alkotjuk a véderőtörvényeket. (Igaz! JJgy van!) Véderőnk rendezetlensége, a koalicziónak ez a legátkosabb gyümölcse, hovatovább mind bátrabbakká tette a velünk szövetségben nem álló hatalmakat, ugy hogy nem egy kellemetlen fellépésben éreznünk kellett a monarchia nagyhatalmi állásának, tekintélyének folytonos sülyedését. (JJgy van ! A lejtőn lefelé való ennek a haladásnak vetett végett az obstrukczió posványában szenvedő véderő vitának erőszakos befejezése (Igaz ! JJgy van !) és a véderőtörvényj avaslatoknak a túlnyomó többség által a házszabályok egy alaki rendelkezésének félretétele mellett való prompt megszavazása. (Élénk helyeslés.) Mint egy varázsütésre alkotta meg rögtön Ausztria is a maga véderőtörvényeit; a monarchia pedig nagyhatalmi állásának korábbi csorbítatlan tekintélyét szinte mintegy varázsütésre épen akkor nyerte vissza, amikor arra a legnagyobb szükségünk volt, a balkán bonyodalmak előestéjén. (Ugy van !) Szövetségeseink, akikre már-már kétséges értékűvé vált barátságunk, siettek megújítani a velünk való szövetséget, a velünk ellentétes érdekű entente hatalmak pedig azóta azzal a tisztelettel honorálják a monarchiának minden szavát, minden cselekvését, amely egy, hatalmának és erejének tudatában lévő nagyhatalmat megillet. (Tetszés.) Ha véderőnk rendezetlenségének az utolsó negyed órában véget nem vetünk, ma már talán egy reánk szakadt pusztító háború borzalmain siránkozhatnánk. Az obstrukczió letörése pedig, valamint a revideált házszabályok révén annak biztosítása, hogy az obstrukczió mint rendszer ebbe a parlamentbe soha többet vissza nem térhet, alkotmányos életünkre nézve egyenesen az életmentés jelentőségével bir. (Élénk helyeslés.) Másfél évtizeden keresztül fojtogatta az obstrukczió utálatos hidrája politikai közéletünket. (Halljuk ! Halljuk !) Köteteket lehetne összeírni azokról a rémséges szellemi, anyagi és erkölcsi károkról, amelyeket az obstrukczió előidézett. Ha az akkori kormányelnök jól meggondolt kemény elszántsága, a ház elnöki tisztségét akkor betöltő gondviselésszerű férfiúnak rettenthetetlensége és a nemzeti munkapárt SZÍVÓS kitartása ki nem vívják az obstrukczió letörését, ha a másfél évtizedes siralmas dekadenczia feltartóztatás nélkül hömpölyög tova : ma már csak azon tanakodhatnék az események megfigyelője, vájjon Lengyelországnak vagy Törökországnak sorsa lesz-e a magyarság osztályrésze. (JJgy van !) Tetézi mindezeket az eredményeket a magyar közélet nagy adósságának, a választójogi reformnak sikeres megalkotása. Fájdalmas dolog, hogy a választójog demokratikus reformját, amelynél fontosabb törvényalkotás nincs, a nemzeti munkapárt magára hagyatva volt kénytelen megalkotni, mert hiába szólította munkára a daczos ellenzéket. De az ellenzéknek ezt a daczos magatartását soha sem fogja méltányolni a történelem, annál kevésbbé ; mert hiszen a választójogi törvényre vonatkozó előkészületek és tárgyalások folyama alatt karhatalomnak még csak nyoma sem volt a ház közelében, az ellenzék passzív magatartásának egyetlen, némileg méltányolható indoka tehát, t. i. a kitiltott renitensekkel való szolidaritás, a választójogi reformra való vonatkozásban egyáltalában szóba se jöhet. (Igaz ! JJgy van !) Mennél inkább fogunk távolodni a jelentől, annál inkább ki fog jegeczesedni a köztudatban az, hogy az ellenzék távolmaradása a választójogi reform megalkotásától kötelességszegés volt. Csak az fog még hiteles megállapításra várni, vájjon ez a kötelességmulasztás az elvakult szenvedély szüleménye volt-e csupán, vagy tudatos meggondolás eredménye is, más szóval titkos öröm a felett, hogy más kaparja ki a parázsból a gesztenyét. (JJgy van ! JJgy van !) Persze nyomában jár ezeknek a korszakos eredményeknek az obstrukczió letörése, a véderőtörvények megalkotása, a választójog reformja —
