Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
54 530. országos ülés 19U oziája és mert a demokratikus haladás uj alakulatában az intelligenczia nagyobb sulylyal való érvényesülésére az eddiginél is fokozottabb mértékben ehet szüksége és igénye a községi autonómiának. Azt tartom egyébként, hogy a községi reform jó- és balsorsa a legszorosabban összefügg azzal a kérdéssel is, hogy mikép tud az uj jegyző az uj rendben hivatásának megfelelni. Azt hiszem, t. ház, hogy e tekintetben talán nem is a legfontosabb annak a kérdésnek az eldöntése, vájjon kinevezett tisztviselő legyen-e a jegyző, avagy választott, mert hiszen mindkét minőségében lehet a község közigazgatása jó is, rossz is. A lényege a kérdésnek, t. ház, igénytelen nézetem szerint az, hogy az uj alakulás ne emelje ki a jegyzőt abból a talajból, melyből ez a speczififikusan tősgyökeres magyar intézmény a múltból kifejlődött. Nem a multak iránt való kegyelet kívánsága ez. Hisz a tradioziók tisztelete nemes és fölemelő kötelessége mindannyiunknak, (ügy van !) s az a nemzet, mely saját múltjának emlékeit nem ápolja, lelkében, érzésében azok iránt közönyössé lesz, mindig hiján lesz annak az erőnek, melyet abból meríthetne a nagy elhatározásokat követelő fenyegető alakulások idején a jelenben és a jövőben egyaránt, (Ugy van! Ugy van f) De a kegyelet érzése, t. ház, nem lehetne akadály akkor, amikor a haladás életbevágó érdekei uj ösvényekre való áttérést tennének parancsoló kötelességgé. Ám a magyar jegyzői állásnak tradicziója nem ilyen. A fejlődő élet mind komplikáltabbá váló rendje megkívánhatja tőlünk azt, hogy a közélet feladatait minden téren exakt tudású s minél teljesebb szakképzettségű egyének lássák el, csak a községjegyzői állás az, melynek hivatása, a történeti fejlődés minden változatain keresztül ma és a jövőben is, ennél sokkalta magasztosabb, sokkal értékesebb, mert megkívánja azt is, hogy a jegyzőt egész tevékenységében a népélethez való benső vonzódás, a nép igaz érdekei iránt való meleg érdeklődés és szeretet érzése hassa át, hogy ő egész tevékenységével beleilleszkedjék a nép lelki világába, legyen annak hűséges barátja, őszinte tanácsadója, érdekeinek meghitt és jóakaró támogatója és gondozója. (Helyeslés.) A községi reformnak, t. ház, egyik leggondosabb igyekezete kell hogy legyen az, hogy a jegyzőt ebben a hagyományos hivatásában megtartsa, ezt a viszonyát a népélethez ne lazítsa meg, hanem azt még lehetőleg fejleszsze is. (Helyeslés.) Mérhetlen fontosságú nemzetpolitikai érdekeink sorsa függ attól, hogy a községi jegyzői kar meg tud-e majd felelni hivatása ezen legértékesebb kötelmeinek vagy sem. S azért, t. ház, az uj kialakulásnak a legteljesebb gonddal kell ezeket az érdekeket megóvni igyekezni és pedig nemcsak avégből, hogy a munkával való túlterhelés következtében a jegyző munkája — szükségképen — selejtessé és felszínessé ne váljék, hanem valósággal produktív legyen, de avégből is, hogy oly természetű feladatoktól lehetőleg megkíméltessék, melyek április 24-én, pénteken. ellenszenves természetüknél fogva a néphez való viszonyára károsan hathatnak vissza. Ugy vélem, t. ház, hogy ilyen az a szerep, melyet a jegyző a pénzügyi admimsztráczió egyes vonatkozásaiban s nevezetesen az exekutiv eljárásokban végezni kénytelen. S mindezek betetőzéséül legyen szabad a t. kormányt arra is kérnem, hogy a községjegyzői kar jogosult személyi érdekeit továbbra is a legmesszebbmenő jóakarattal karolja fel. A jegyzői szolgálatra bízott rendkívül fontos közérdekek, a jegyzőtől megkívánt sokoldalú képzettség, tudás, jártasság, szorgalom és ambiczió egyrészt s másrészt az a körülmény, hogy a jegyzői állásból|nem vezet semmiféle ut sem a hivatalos pálya magasabb fokozataihoz, hogy a jegyző egész életét távol a kultúra verőfényesebb tájékaitól a falu primitív viszonyai között éli le, honnan gyermekei neveltetéséről, iskoláztatásáról csak a legsúlyosabb anyagi áldozatok árán gondoskodhatik : valóban eléggé indokolják ezt az őszinte kérelmemet. Tudom, t. ház, hogy e kérésem tiszta visszhangra talál a t. belügyminister keblében is, akinél jobb barátja a jegyzői karnak aligha is van. S azért ezt a készséget és jóakaratot egyidejűleg a hálás elismerés köszönetével nyugtázom is. De bizalommal nézek a nagy reform megalkotása elé is, mely hivatva lesz egy korszakos lépéssel előbbre vinni azt a történeti proczesszust, melylyel a kormány Magyarország renesszánszának útjait — hála a Gondviselésnek — nem minden dicsőség nélkül eddig is egyengette s azért a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Két óra közeledvén, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok ? Pál Alfréd jegyző: Lukács György! Lukács György: T. képviselőház ! Amidőn a belügyi tárcza költségvetéséhez hozzászólok, legyen szabad megjegyeznem, igen t. ház, hogy a belügyi tárczához tartozó kérdések körén kivül az általános politikai helyzettel is kívánok foglalkozni, amit a t. ház természetesnek fog találni, mert hiszen az általános politikai helyzet egészen szoros összefüggésben áll a belügyi tárczához tartozó kérdésekkel. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! A költségvetési előirányzatnak országgyűlési tárgyalása a legmegfelelőbb alkalom aira, hogy kritika gyakoroltassék a kormány és az azt támogató pártnak politikája felett és hogy ezen bírálat alapján megítélést nyerjen az, vájjon a kormány és többsége továbbra is megbizassék-e a közhatalomnak a kezelésével. A nemzeti munkapárt immár négyéves kormányzatra tekinthet vissza. Én megkísérlem egész röviden összegezni ennek a négyéves kormányzatnak a főbb eredményeit. (Halljuk ! Halljuk !)
