Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-538
538. országos ülés I91i Szerepeltek. Már ebből világos, hogy azon számítások czélja nem a valóság kiderítése hanem inkább a dolog elnyomása volt. Azért, ha ezen fontos ügy háttérbe szorításának okát keressük, nem találhatjuk azt másban, mint azon körülményben, amely a belhajózás létesítésénél a külföldön is némileg érvényesült, abban ugyanis, hogy a vasutak jövedelmét féltik a belhajózás versenyétől. (Igaz. 1 ügy van !) Köztudomású dolog, hogy az elmúlt két év kivételével, midőn az abnormális időjárás következtében a mezőgazdasági szállítási kampány rendkívül eltolódott, oly zavarok állottak be minden őszszel a vasutaknál, melyek az ország közgazdaságát komoly veszedelemmel fenyegették. Ezek a zavarok elő fognak állani évről-évre és ha a belhajózást meg nem kezdjük, fokozódni is fognak, mert egy közgazdaságilag fejlődő ország szállítási forgalmát majdnem kizárólag vasutak által lebonyolítani nem lehet. (Igaz I Ugy van!) Ez oly tény, amelynek igazságáról csak egy tekintet az eurójDai államok szállítási és forgalmi viszonyaira, mindenkit meggyőzhet. De ha még oly hatalmas eszközökkel fogjuk is a vasutakat fejleszteni, ha a belhajózást meg nem kezdjük, ezzel a helyzetet csak súlyosabbá teszszük, mert majdnem tisztán földmivelési termékek szállítására, mely az év egy harmadrésze alatt lefolyik, vasutakat berendezni nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) A belhajózás egész Európában a vasutaknak soha kárt nem okozott, mert azon teljesen uj forgalom által, melyet a belhajózás teremt, a vasutak forgalma is egyenletesen gyarapodik. (Igaz ! Ugy van !) A dunai hajózást nem lehet belhajózásnak tekinteni, mert a Duna mellékfolyóival összekötve nem lévén, csak mint egyszerű átvonuló ut érvényesül, alkalmazkodva az ország egyoldalú termelési viszonyaihoz. (Igaz! Ugy van!) A főváros felvirágzása és valódi világvárossá fejlődése ezen csatorna és az azzal kapcsolatos budapesti körcsatorna nélkül el sem képzelhető, (Igaz! Ugy van !) mert sok mástól eltekintve olyan vidékeket vonna be a főváros ellátásába, melyekre eddig gondolni sem lehetett, aminek rendkívül jó hatása volna különösen a vagyontalan osztály megélhetési viszonyaira. Ha ezt a rendkívül fontos befektetést most elodázzuk, ugy cselekszünk, mint az a gazda, aki azért, hogy kevesebb kiadása legyen, legjobb szántóföldjét parlagon hagyja, de azért költekező életmódját tovább folytatja. Nincs egy ország Európában, mely természeti kincsekkel ugy meg van áldva, mint hazánk, de azokat a kincseket fel kell tárni, meg kell nyitni a világforgalomnak, a legtávolabb eső, ma még kiaknázatlan tényezőknek, csak ugy leszünk képesek a jelenlegi nagy gazdasági küzdelemben helyünket megállni. Mivel ennek a nagyfontosságú és sürgős kérdésnek megoldását ezidőszerint biztosítva nem látom, bár örömmel tapasztalom azt, hogy ugy a kereskedelemügyi mint a fökirnivelésügyi miKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. ájus Ik-é.n, csütörtökön. 417 nisterium a belhajózás iránt érdeklődik, bizalmamnak még sem adhatok kifejezést és a javaslatot nem szavazom meg. Elnök : Ki következik szólásra ? Szepesházy Imre jegyző: Mándy Sámuel! Wlándy Sámuel : T. ház ! örömmel hallottam az előttem felszólalt ellenzéki t. képviselő ur tárgyilagos fejtegetéseit, ha nem is vagyok abban a helyzetben, hogy mindazt oszszam, amit előadni szives volt, különösen azt nem, mintha a mi államháztartásunk, költségvetésünk fejlődése nem elég magas fokon állana. Beszedem során bátor leszek az igen t. előttem szólott képviselő ur néhány tételére reflektálni ; most csak -azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igenis, ha a viszonyom majd megengedik, magam is kívánatosnak tartanám a belhajózás fejlesztését, amely közgazdasági és különösen mezőgazdasági szempontból igen nagy fontossággal bir. Ezen megjegyzésem után rátérek annak megállapítására, hogy a napirenden levő felhatalmazási törvényjavaslathoz igen sok szempontból lehet hozzászólni és azt vita tárgyává tenni. A magam részéről nem szándékozom minden szempontra kiterjeszkedni, mely anyagot nyújt a diszkusszióra, hanem az igen tisztelt ház engedélyével néhány közgazdasági és politikai kérdésre kívánok rátérni ezen javaslat tárgyalásánál. (Halljuk/ Halljuk!) Hogy államháztartásunk költségvetése a most már állandósultnak mondható nehéz viszonyok közepette 200 millióval kikerekítve emelhető vagy — mondjuk — fejleszthető volt, ez adóink és pénzügyeink expanzivitása mellett szól, amellett igazán döntő bizonyíték, még a szükséges kölcsönök felvétele mellett is. Ha maid az 1914—15. évre szóló zárszámadás annak idején ezt az expanzitást, ezt a teherbírási képességet igazolni fogja, igazán nemcsak kalapot emelhetünk pénzügyi kormányzatunk előtt, hanem gratulálhatunk magunknak, a nemzetnek is, hogy erre a teherbírásra főleg természetes fejlődéssel képes, (ügy van.') Én hiszem is, hogy ez igy fog bekövetkezni. Mikor az állam életében rövid 15 esztendővel ezelőtt a költségvetés főösszege 500 millió forint vagyis egy milliárd korona volt, akkor a mi sötéten látó finánczpolitikusaink, különösen a túloldalról, már az összeroppanás veszélyét festették elibénk. És mit látunk 15 év után % Azt, hogy e költségvetés főösszege több mint megkétszereződött és hozzátehetem, nem beállított uj adóalapokkal, vagy adóemelésekkel, hanem igazán reális, természetes fejlődéssel. Ha tehát komoly tényezők rövid 15 évvel ezelőtt igy állították fel kritikájukat a budgettel szemben, azt hiszem, a beállott következmények után a ma beállított 200 millió többkiadás igenis a várható több-bevételekből könnyen fedezhető lesz. Ha állítom is ezt, ki kell jelentenem, hogy osztom és támogatom is azoknak nézetét, akik azt tartják, hogy valóságos veszélyt rejtene magában, ha mi ezt a teherbírásunkat, adóinknak és pénzügyeinknek ezt az expanzivitását a jövő 53
