Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

b3ü. országos ütés i9lk tása, mert azáltal, hogy termelésük az utóbbi időben lényegesen emelkedett, itt bizonyos kontroverziák merülhetnek fel a tekintetben, hogy mi az a jogos birtokállomány; de azt hiszem, hogy a nehézségek nem olyan nagyok, hogy a megoldás az összes érdekeltekkel együtt megtalálható ne legyen. És mivel ezen reményben vagyok, merem kilátásba helyezni, hogy még abban a törvényjavaslatban, melyet a kisüstökre nézve beterjeszteni kilátásba helyeztem, még a jelen országgyűlés folyamán javaslatot fogok erre nézve is az országgyűlés elé terjeszthetni. (Helyesles.) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy még csak két kérdéssel foglalkozzam röviden. Az egyik az, amit Scitovszky t. képviselőtársam emiitett fel, a városok hitelügyének kérdése. A városok hitelügye kétségtelenül mai közgazdasági problémáink egyik legjelentősebbje és pedig azért, mert különösen a csekély vállalkozási kedv mellett igen fontos volna, ha legalább is a városok beruházási tevékenységének folytatása által az ipar és a munkásság munkához és keresethez jutna. Másrészt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy a magyar városok különösen az utóbbi időben igen nagy mértékben igyekeztek fejlődni, nagyobb mértékű beruházásokba bocsátkoztak bele, mint aminők viszonyaink közt indokoltak és olyan angazsmánokat vállaltak magukra, melyeknek teljesítésére a magyar közgazdaság és azok a hitelforrások, melyek rendelkezésünkre állanak, nem képesek, (Igaz! Ugy van!) ugy hogy a jövőre nézve e tekintetben mindenesetre egy egészségesebb és ha talán nem is olyan gyors, de mindenesetre biztosabb és alaposabb fejlődésre kell törekedni. (Helyeslés.) Azok a törekvések, t. ház, melyek az egyes városok vezetői és a városi körök részéről felmerültek, hogy az állam bizonyos kedvezmények, sőt állami garancziának biztosítása által is a városi hitelügynek kielégítését lehetővé tegye, a kormány kebelében igen mélyreható és igen alapos tanácskozás tárgyát képezték. Meg kellett azonban állajütanunk azt, hogy az ország közgazdasági érdeke és közgazdaságunk egyenletes fejlődése érdekében nem helyesen járnánk el, ha egyes hiteligénylők igényeinek kielégítése érdekében bizonyos olyan törvényhozási intézkedéseket tennénk, melyek kétségtelenül maguk után vonnák azt, hogy azok a hiteligények nagyobb mértékben lennének kielégíthetők, mint ma, de amelyeknek kielégítése azzal a következménynyel járhat, hogy más jogos hiteligények azután kielégíthetők nem lennének. Mert tisztában kell lennünk azzal, hogy bizonyos tőke áll a világpiaczon a magyar közgazdaság rendelkezésére. Egészen természetes, hogy ha én egyes hiteligényeknek kielégítésére akár legyenek azok városi, akár más hiteligények, olyan instrumentumokat teremtek, melyek kedvezővé teszik annak a hitelnyújtónak ezen hiteligényeknek kielégítését, akkor ezek a hiteligémájus 6-án, Szerdán. S97 nyék elsősorban kielégítve lesznek ugyan, de a többi hiteligények rovására. Ez pedig nézetem szerint helytelen közgazdasági politika. Igyekezni kell a városok hiteligényeit lehetőleg kielégíteni, de ugy, hogy e mellett más hiteligények, így a mezőgazdaságnak jogos hiteligényei, a magánéjntkezési iparnak jogos hiteligényei, a vizszabályozó társulatoknak, a községeknek hiteligényei — hogy csak néhány ilyen hiteligényre utaljak rá — az adott viszonyok által megengedett mértékben szintén kielégíthetők legyenek. Ennélfogva hibás politika lenne minden olyan intézkedés, amely kedvezményben részesítené az egyik hiteligényt a többi rovására. Épen ezért, bármilyen nagy súlyt helyezek én is és a kormány minden tagja is arra, hogy a városok hiteligényei lehetőleg kielégíttessenek, ettől a megoldástól el kellett tekintenünk. Sikerült azonban épen a legutóbbi időben a községi és a városi hiteligények kielégítésével foglalkozó három nagy jiénzintézettel és a Magyar Altalános Hitelbankkal olyan megállapodást létesítenünk, amely lehetővé teszi, hogy az egyes városok momentán hiteligényei kielégítést nyerjenek, ha nem is olyan nagy mértékben, mint az illető városi körök kívánták, de mindenesetre kellő mértékben, ugy hogy a városi beruházási munkálatok az idén nemcsak hogy megakadni nem fognak, de nagyobb mértékben lesznek folytathatók, mint röviddel ezelőtt. (Élénk helyeslés.) Miután reflektáltam mindazokra a kérdésekre, amelyek felvettettek, méltóztassék megengedni, hogy egész röviden még egy olyan kérdést említsek fel, amely ugyan itt e házban felemlítve nem lett, amelylyel azonban a legutóbbi két-három nap folyamán a sajtóban sokszor találkoztunk. Arról a kérdésről akarok beszélni, amelyet szintén felhasználtak és pedig annak vizsgálata nélkül, vájjon igaz-e vagy nem, ami állíttatik arra, hogy megnehezítsék a kormány és a többség helyzetét és hogy hangulatot keltsenek a kormány és a kormány politikája ellen az adózó közönség körében. Azt hiszem, méltóztatnak tudni, miről van szó: a budapesti III. osztályú kereseti adó kivetéséről. Egész rövid leszek. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, az igazság annál pregnánsabb, mennél rövidebb. Azt mondják, hogy exorbitáns adóemeléseket tervezünk; 200—300 százalékos adóemelésről beszélnek, mondván, hogy ez azért szükséges, mert a budgetben mutatkozó 40 milliós többletet csak ezen az utón lehet behozni. Nem is akarok kiterjeszkedni arra, hogy ez az állítás micsoda óriási tájékozatlanságra vall, (Felkiáltások : Rosszhiszeműség!) de a helyzet az, hogy a budapesti III. oszt. kereseti adó, mely a kivető-bizottságok utján vettetik ki, az 1913. évben 6,400.000 korona volt. Azt hiszem, még azok a t. urak is, akik olyan nagyon bíznak az én adóvégrehajtói talentumomban, (Derültség.)