Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

53fi. országos ülés 19 Pi- május 6-án, szerdán. 367 hogy a katonai pálya az ifjak számára keresett és kívánatos pálya legyen. (Helyeslés.) A zárszámadási bizottság jelentésében már két év óta mindig hangsúlyozza azt, hogy a katonai nyugdíj törvény és az özvegyek ellátásáról szóló törvény elavult és nem felel meg a mai kor kívánalmainak ; agyon van foltozva legfelsőbb kegyelmi tényekkel, ugy hogy úgyszólván alig van nyugdíjas, aki a rendes törvényen alapuló nyugdiját élvezhetné. (Igazi Ugy van

I) A bizottság fel is hivta a honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy amint a körülmények megengedik: gondoskodjék uj, modern nyugdíjtörvény benyújtásáról. Ha ez is megtörténik, akkor, azt hiszem, elértük azt, hogy minden tekintetben befejezhetjük azt a munkát, amelyet hadseregünkkel szemben teljesítenünk kell. (Tetszés.) A társadalmon van most már a sor, hogy ő is odahasson a maga törekvéseivel, hogy a publikum széles rétegeiben, különösen pedig az ifjúsággal és a szülőkkel megkedveltesse a katonai pályát. (Helyeslés.) Erre nézve többféle eszköz áll rendelkezésre, amelyek mindegyikét meg kell ragadnom, mert egy eszköz sem elég csekély arra, hogy azt a szimpátiát, amely annyira szükséges a katonaság és a polgári társadalom között, vele helyreállítsuk és kihasználjuk. A t. honvédelmi minister ur már tegnapi beszédében alludált arra, hogy az ifjúságot katonai nevelésben és kiképzésben kell részesíteni és ezt minél szélesebb alapokra kell fektetni; ugyancsak ő említette, hogy ma már 18.000 középiskolai tanuló van, aki katonai kiképzésben részesül, ifjúsági zászlóaljakban, katonai czéllövő egyesületekben és más hasonló néven szereplő katona szervezettel biró ifjúsági egyesületekben ; ezeknek fejlesztése nagyon kívánatos. Fel kell azonkívül karolni az u. n. cserkész-mozgalmat is, mert ott már a legkisebb korú gyermekek is katonai felfogást, tartást, szabad sportokat, mozgást stb. nyernek és szoknak meg, amit a későbbi katonai kiképzésnél nagy haszonnal értékesíthetnek. Ami a szülők megnyerését illeti, arra nézve első kötelességnek tartom, hogy minél szélesebb körben propagáljuk a katonai alapítványi helyek létezését. A legtöbb szülő nem is tudja, hogy gyermekét úgyszólván ingyen kinevelteti tisztté az állam. A középiskolában felolvassák ugyan az alapítványi helyekre vonatkozó tudnivalókat, a gyerekek azonban nem mennek azzal haza, hogy': »Apám, adj engem katonai pályára, mert ott ingyen kinevelnek*. Ez az intés a gyermek egyik fülén bemegy, a másikon kimegy ; s csak ha van kedve a katonai j)ályához, nem az, hogy ingyen fogják kinevelni, hanem hajlandósága viszi őt e pályára. Mindenesetre a szülőnek a felvilágosítása alapos fegyver lenne arra, hogy az érdeklődést a katonaság iránt elérjük. (Helyeslés.) Azonkívül a katonai szakirodalom fejlesztése is hatalmas fegyver volna e téren. Nemcsak olyan komoly munka kell, amilyen az akadémiának hadtörténelmi kiadványai, amelyet — elég helytelenül — de alig olvas valaki, hanem a publikum életéhez jobban idomuló katonai szakirodalom táplálása és propagálása szükséges. (Helyeslés.) Ki kellene használni azonkívül a publikum azon gyengéjét, hogy mindenféle egyesületekbe tömörül és áldoz bizonyos czélokért. Ez alkalommal a Vörös Kereszt Egyesületet ajánlanám az igen tisztelt honvédelmi minister ur figyelmébe, amely a költségvetés tanúsága szerint bizonyos összeggel támogatva a költségvetésben, mert láttuk, hogy a Vörös Kereszt Egyletet csak társadalmi hozzájárulással fentartani nem lehet. Azonkívül más társadalmi egyesületet is lehetne támogatni. Érdekes példával szolgálhatok e tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) A napokban kaptam egy felhívást, amely igen komoly oldalról több, a katonaság iránt érdeklődő egyénhez lett intézve és vonatkozik egy országos katonai közmivelődési egyesület megalakítására. Igen szép szavakkal ecseteli a felhívás, hogy mik lennének ennek az egyesülésnek czéljai. Azt mondja többek között, hogy az egyesület feladatának tekinti, hogy megismertesse a társadalommal a hadsereg rendeltetését és hasznos voltát; oda törekszik, hogy a hadsereget a polg körében népszerűsítse és így az esetenként tapasztalt közönyt a megbecsülés és a rokonszenv váltsa fel. Elmondja, hogy internátusok létesitését tervezi, amelyekben a katonatiszteknek a polgári pályára készülő gyermekeit volna hajlandó az egyesület ellátni és a szükséges anyagi eszközökkel támogatni; segélyezné a póttartalékosok családjait, azután a katonai könyvtáraknak könyvekkel való ellátását tűzi ki czélul, és egyáltalában mindazt, ami alkalmas a katonaság és a polgárság közti jó viszony fokozására. Ha tudunk egy Dunántúli, Északmagyarországi, Erdélyi Közmivelődési Egyesületet alkotni, meg tudjuk és meg is kell ezt is csinálni (Helyeslés.) és ha kellő tapintattal fogjuk meg a kérdést, ez is jelentékenyen hozzá fog j áruim ahhoz, hogy mind szélesebb körben kedveltetvén meg a katonai pályát a szülőkkel, végre elérjük, hogy gyermekeiket nagyobb számmal adják a katonai pályára. (Helyeslés.) Ezeket előadva, azt hiszem, hogy mindnyájan, akik nem vagyunk kénytelenek fegyverrel kezünkben az ország biztonságára ügyelni és szolgálatban állani, apostolai kell hogy legyünk ez eszmének és ezen apostolok szétmenvén az országban, üdvös eredménye a mozgalomnak nem maradhat el és akkor szép reményn5~el nézhetünk a jövő elébe. Ezen feltevésben és ezen bizalomnál fogva, amelylyel az igen t. honvédelmi miniszter ur és az összkormány iránt viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző: Karátson Lajos! Karátson Lajos államtitkár: T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy csak néhány pillanatra vegyem igénybe a t. ház szives türelmét és ha rekedtségemnél fogva kissé halkabban be-