Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-536
536. országos ülés 19lí május b-án, szerdán. 365 feliilmuíja mindenesetre a férő helyek számát, de a kvalitásuk olyan, hogy csak egy példával illusztráljam, hogy a hadapródiskoláknál 232 pályázó közül több mint 50%-ot vissza kellett utasítani, mert nem feleltek meg; részben a tanulmányi előmenetelük volt gyenge és részben testi alkalmatlanságuk miatt, részben társadalmi állásuk miatt nem lehetett pályázatukat figyelembe venni. T. képviselőház ! Ezekből láthatjuk, hegy a közös katonai nevelőintézeteknél igazán bőven gondoskodik az állam arról, hogy ellássa a gyermekeket, kiket katonai nevelésbe adnak és meg ne terheltessenek a szülők nevelésükkel. Ugyanígy vagyunk a honvédségnél is, ahol, mint méltóztatnak tudni, a honvéd Ludovika akadémia, a sopron katonai főreáliskola és két hadapródiskola van hivatva az ország jövő honvédtisztjeit nevelni. Itt is sajnálattal konstatálhattuk a honvédelmi minister ur jelentéséből, hogy ezekben a honvédintézetekben sem jelentkezett kellő számú alkalmas növendék. A honvéd Ludovika-akadémiában a törvény az első évfolyamnak létszámát 100-ban állapította meg. Az első évfolyamban évek óta meg lehetett közelíteni ezt a számot, mert ez évben 99, tavaly 91 volt a növendékek száma ; de itt is érdekes momentum az, hogy úgyszólván mind vagy állami vagy magánalapítványi helyeken vannak a növendékek, ugy hogy a Ludovikaakadémiában összesen egy növendék volt tavaly, ki fizetett. A honvéd főreál iskolánál, hol a törvény az első évfolyam létszámát 50-ben állapította meg, a létszámot be tudtuk tölteni. Egyáltalában érdekes szimptorna, hogy a reáliskolákba legszívesebben jönnek a növendékek. Különösen tapasztaljuk ezt az alreáliskoláknál, hol mindig elegendő számú jelentkező van, sőt olyan nehéz oda bejutni, hogy legritkább esetek közé tartozik, midőn nem katonatiszt vagy állami tisztviselő gyermeke a katonai alreáliskolába bejuthat. Ha ezeket a momentumokat figyelembe veszszük, mindjárt rájövünk arra, amire beszédem során konkludálni is akarok, hogy a reáliskolák a mai nevelési viszonyoknak sokkal jobban megfelelnek, mint a hadapródiskolák. Látjuk, hogy már a hadvezetőség is rájött erre, mert ujabban örömmel tapasztaljuk, hogy négy hadapródiskolát a múlt évben már átalakított főreáliskolavá. De természetes is ez, mert elsősorban a reáliskolák tantervüknél fogva sokkal jobban simulnak a polgári intézetek tanrendjéhez, (Igaz ! Ugy van !) másodszor sokkal magasabb kvalitású és nivóju tisztikart képesek nevelni, mert hiszen sokkal komolyabban, sokkal több ideig foglalkoznak velük és lehetővé teszik ezáltal azt, hogy ha talán későbbi időben annak a katonatisztnek valami baja történik, hogy szolgálatképtelen lesz és kénytelen otthagyni a katonai pályát, könnyebben tud előtanulmányaival a polgári életben is érvényesülni és ezáltal könnyebben tudja biztosítani a megélhetését. T. képviselőház! Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni és igen kérem a t. honvédelmi minister urat, méltóztassék ezen a nyomon tovább is haladni és odahatni, hogy ezek a honvéd- és a közös reáliskolák is a hadapródiskolák rovására fejlesztessenek és különösen oda méltóztassék hatni, hogy a publikumnak módja nyíljék arra, hogy ezekben a közös alreáliskolákban mennél nagyobb számban küldhesse el fiait. (Helyetlés.) Nagyon fontosnak tartanám és a katonai nevelés szempontjából nagyon üdvösnek, ha honvédségünket is katonai alreáliskolával látnók el, mert igaz, hogy ez alreáliskolában nevelkedett ifjaknak kiképzése a katonai kincstárnak lényegesen több pénzébe kerül, de az előnye ennek az, hogy jobban képzett tisztikart kapunk, emellett biztosabban pótolhatjuk a tisztikarban mutatkozó hiányt. Talán nem lesz érdektelen, ha hivatkozom arra a kis statisztikai kimutatásra, amelyet arról készítettem, hogy mennyibe kerül az államnak egy ifjú, ha reáliskolát és akadémiát végez és mennvibe kerül akkor, ha kadetiskolában képzik ki. (Halljuh!) Császári és királyi alreáliskolában egy növendék ellátása a kincstárnak évenkint 1264 K-jába kerül, ami négy óv alatt 5056 K-t tesz ki. A császári ós királyi főreáliskolának egy-egy növendéke a kincstárnak évenkint 1651 K-jába kerül, szóval a három év elvégzése után 5953 K-ba. Ezután kerül a növendék az akadémiába, ahol évenkint a kincstárnak belekerül 2265,K-jába. ami három év alatt 6795 K-t jelent a kincstárra nézve. Szóval, egy-egy ifjú, amig az alreáliskolát, a főreáliskolát és az akadémiát elvégzi és hadnagy lesz, 17.804 K-ba kerül az államnak. így van ez a honvédségnél is, hiszen az ellátási költségek egyenlők a közös hadseregnél és a honvédségnél. Vegyük most azt, hogy mibe kerül az a növendék, akit a kadetiskolában mustrálnak ki. A kadetiskolának egy-egy növendéke belekerül a kincstárnak évenkint 1480 koronájába, szóval négy év alatt 5920 K-jába. A különbség tehát 5920 korona és 17.804 korona között igen lényeges. Ez mindenesetre fontos szempont és tekintettel arra, hogy állambudgetünk úgyis alaposan megvan terhelve katonai terhekkel, ma talán leküzdhetetlen akadályokba ütköznék ennek a reformnak ilyetén keresztülvitele, de én a jövőben ezt jelölném meg követendő eljárásnak, mert ez arra fog vezetni, hogy kvalitative is értékesebb tisztikart kapunk. Annyival is inkább szükséges ez, mert amint a delegáczióknak benyújtott jelentésekből kitűnik, körülbelül a tisztikarnak 5%-a az, amely állandóan hiányzik. Ennek a hiánynak pótlására sürgős szükség van és keresnünk kell az okokat és módokat, amelyekkel a hiányon segíthetünk. Többféle okot lehet felhozni arra nézve, hogy a közönség miért kerüli el a katonai pályát. Hogy a társadalomban van a hiba, azt már voltam bátor jelezni, hiszen az állam megteszi kötelességét, az állam úgyszólván ingyen nevelteti az ifjakat. Egyszóval, a társadalomban kell a hibának lennie, én is ott keresem az okokat.
