Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-535

322 535. országos ülés l'Jlí május 5-én. kedden. iiáramlott, miután ő volt az egyetlen állami közeg a megyében. A belügyminister úrral folytatott megbeszélés alapján azt tervezzük, hogy adminisztrativ szempontból a jövőben az iskolai ügyek szorosabb kapcsolatba juthatnak egyrészt a megyei, másrészt a járási hatóságokkal, viszont azonban a felügyeletre tanügyi szempontból külön közegek lesznek a járásokban, az iskolalátogatók, a megyékben a tanfelügyelők, a központban a főtanfelügyelök, akik innen kimenve, a tanfelügyelők munkáját kell, hogy ellenőrizzék, (Általános helyeslés.) Ily módon remélünk eredményt elérni és ily módon lehetséges lesz az adminisztratív ügyeket deczentralizálni a ministeriumból és kiutalni a megyékhez, (Alialános élénk helyeslés.) mert akkor az összes adminisztratív ügyek a megye székhelyén lesznek elintézve, ami meglehetősen tehermentesíteni fogja a kultuszministeriumot, ahol tényleg olyan ügyek fordulnak meg, amilyenek sehol másutt a nyugati művelt államokban ott elő nem fordulnak. Minthogy ilyen módon azt hiszem, sikerülni fog az ujabb közigazgatási törvényekkel egymáshoz közelebb hozni a felekezeti iskolát és állami iskolát is az egyházi hatóságok közreműködése mellett, remélem, el fog tűnni a lényeges elvi különbség, amely eddig volt felekezeti és állami iskola között. (Elénk helyeslés.) Báró Eötvös József, nagjiievü elődöm is eredetileg egy iskolát, községi iskolát tervezett, amely nem volt megvalósítható, mert nem volt minden községben annyi intelligenczia, amennyi erre szükséges lett volna. Ennélfogva a fejlődés két irányban alakult ki: egyrészt a felekezeti iskolák, másrészt az állami iskolák szaporodtak. Ha közj^ontositott adminisztráczió és felügyelet révén már most a kettőt egymáshoz közelebb hozzuk, akkor lehetővé teszszük, hogy a népoktatás állami felügyelet mellett is egységes legyen. (Elénk helyeslés.) Miután ilymódon a jövőben ezt teljesen biztosítva látom, ennélfogva nem forog fenn indok többé arra nézve, hogy az állami iskolák különállását továbbra is fentartsuk. Ez a szempont indított arra, hogy a napokban egy rendeletet bocsátottam ki, amely megengedi, hogy az állami iskolákban a hitoktatás a tanuló anyanyelvén történhessék, miáltal ugy a nemzetiségi érzékenység, mint a vallásoktatás ügyének szempontja is ki van elégítve. (Altalános helyeslés.) De ennél tovább megyek. Kívánatosnak tartom, hogy a jövőben az idegenajkuak az állami iskolában is tanuljanak irni-olvasni anyanyelvükön. (Helyeslés. Mozgás.) Ezt annál is inkább megvalósíthatónak tartom, mert minden elemi iskolában az oktatás két részből áll: az egyik a mechanikai rész, mely csak irás- és olvasásból áll, a másik a beszéd- és értelem-gyakorlat. Szerintem leginkább a beszéd- és értelemgyakorlatok kapcsán lehet fejleszteni a magyar nyelvnek ismeretét és tudását is. (Elénk helyeslés.) Viszont az nem jár semmi nehézséggel és nem ütközik semmi akadályba, hogy az irás és olvasás oktatásnál a tanító segítségül használja az illető vidéknek anyanyelvét. Az csak megkönnyíti e mechanikus munkának elsajátítását, amely eddig a közvetlen módszer alapján lett elérve azáltal, hogy a gyermeknek magyarázat czéljából sokféle értelmező mozgást is kellett véghez vinniök. Ez azonban igen sok időt vesz igénybe, amig egyrészt megtanulják a szót, másrészt a mozgást, amely a fogalomhoz tartozik. A közvetlen oktatás tehát eredményesebb és gyorsabb lesz, amennyiben időt takarítunk meg az előbbi eljárással szemben s ezáltal elérhetjük azt, hogy egyrészt megfelelünk a törvény által kikötött követelményeknek, hogy a tanuló a negyedik osztályban kellőleg, érthetően tudja kifejezni gondolatait írásban és szóban magyar nyelven s a másik czélt is elérhetjük, hogy anyanyelvén is tudjon irni és olvasni. (Helyeslés. Mozgás.) Azt hiszem, ez abszolúte nem áll ellentétben a magyar nemzeti szemponttal. Minél többet tud valaki, annál nagyobb haszna van belőle magának az egyénnek, de egyúttal az államnak is, ha alattvalói, polgárai műveltek. Ennek folytán a nemzeti szempont felfogásom szerint nem is lehet ellentétben a kulturszemponttal és pieclig ezen esetben annál kevésbbé, mert hiszen a nemzetiségi kérdés nemcsak a nyelvet foglalja magában. Hiszen sok nagy központosított államban különböző nyelven beszélnek az állampolgárok ma is, századokon keresztül ugy beszéltek és azért ott soha kétségbe nem vonták az illető állam egységét és fenmaradását. A nyelv csak igen kis részét teszi a nemzeti kultúrának, ennek az összekötő kapocsnak, amely bennünket mint államot összetart. Itt elsősorban döntő meggyőződésem szerint a geográfiai fekvés, anyagi érdek, történelmi hagyomány, mind megannyi igen fontos tényezők, amelyek döntő szerepet játszanak a kérdésben és amelyek úgy mint eddig, több mint ezer éven keresztül, a jövőre is biztosítják az egységes magyar nemzeti állameszme fenmaradását. (Elénk helyeslés.) Ezt annál is inkább vagyok bátor hangoztatni, mert az a meggyőződésem, hogy ha egyáltalában van nemzetiségi kérdés, amely Eötvös szavai szerint csak akkor szokott előtérbe jutni, hogyha nem törekszünk megérteni a nemzetiségek sajátos- felfogását, mondom, ha van ilyen nemzetiségi kérdés, ezt az elemi iskolában megoldani egyáltalában nem lehet. Annál fontosabb azonban a helyzet és annál nagyobb súlyt kell fektetni e tekintetben a középiskolákra. A középiskola az, ahol már méltán megkövetelhetjük minden állampolgártól, hogy megtanulja az állam nyelvét, (Ugy van! Ugy van!) megtanulja egyrészt a saját anyagi érdekében, amely által részt vehet a közigazgatásban és miáltal hivatali szempontból is fokozhatja értékét.