Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

,529. országos ülés Wik április 23-án, csütörtökön. 25 szűk, a másiknak túltág az a keret, amelybe bekényszeritették. Ez a hiba mindig fenn fog állani, amig országosan, egységesen nem fog rendeztetni e kérdés és kötelezőleg nem fog megállapittatni nem külön vármegyénként, hanem országosan, átlagosan kel! alkalmazriok a községeknek. Ennek a községek számára államilag az a rend, amelyet felügyeleti, ellenőrzési áttekinthetőségi szempontokból való előnyeire részletesen talán felesleges is kiterjeszkednem. Az az egy bizonyos, hogy csak egységes rendezéssel nyerhet a kormányzat a községi háztartások feleit olyan áttekintést, amelynek tanulságait levonva, azokat értékesítheti, de mindez csak akkor lesz lehetséges, hogyha ez az egységes rendezés országszerte keresztül lesz vive. Igen sok községnél a haladó kor, sőt évtizedek alig hagynak nyomot a háztartás költségeinek összeállításában; csak a végösszegek jellemzik a kort és a fejlődő igényeket, a részletek mindig távolabb és távolabb állanak a való állapottól, az igaz élettől, a valóságtól. Ezt, ha nem is teljesen az ellenőrzés hiányának, de mindenesetre az ellenőrzés lazaságának kell tulaj donitanunk. A törvényhozás, vagy a törvényhatósági közgyűlés képtelen mélyebben beletekinteni a községi háztartások rendjébe és az a hosszadalmasság, amely ezzel a proczedurával jár, csak hátrányára szolgál a községi háztartásnak. (Ugy van!) Egy-két érdekes statisztikai adatot leszek bátor felemliteni, amelyeknél — bár ez bizonyos ellentétnek látszik, mert hiszen a mi statisztikai hivatalunk, amely annyira kiemelkedik a maga jártasságával, ügyességével és szaktudásával, a rendelkezésére álló adatokat és az anyagot mindenkor a legrövidebb időn belül szokta feldolgozni — amelyeknél, mondom, azt látjuk, hogy az 1908. évi községi háztartások rendjét és számadásait a statisztikai hivatal csak 1913-ban adta közre, szóval körülbelül öt évre volt szüksége, amig ezt az óriási nagy anyaghalmazt össze tudta állítani. Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy itt sem a statisztikai hivatalban kell a hibát keresni, hanem a községek számadásában. Erre bátor vagyok néhány példát is felhozni, amelyek állításomat kétségen felül igazolni, bizonyítani fogják. (Halljuk!) Az 1908. évi községi számadások közül az 1910. é\' végéig még mindig törvényhatósági felülvizsgálat alatt állott 1219, egyáltalában nem készült el 18 ; az 1911. év végéig még törvényhatósági felülvizsgálat alatt állott 248 és nem készült el 2. A számadások több évre visszamenőleg nem voltak meg 33 községben, a legújabbak elvesztek 77 községben, a régiek pedig 105 községben. Ezekből is méltóztatnak tehát látni, hogy a hibákat a felügyeletnek és az ellenőrzésnek lazasága okozta, s ilyen körülmények között valóban csak a legmelegebben üdvözölhetjük a kormánynyilatkozatból megtudott azt a reformtervezetét a mélyen tisztelt belügyminister urnak, amely a községi háztartások felülvizsgálatának rendjét és ellenőrzését a törvényhatósági közgyűlés hatásKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. köréből kivéve, egy újonnan alkotandó fórum, nevezetesen a járási bizottságok, vagy járási tanácsok elé kívánja utalni. T. ház ! Hiányossága ennek a törvénynek, amelyet kritikám tárgyává teszek, hogy a felsorolt ügyágazatokat, a községi ügy kereteibe utalja ugyan, de annak a minimális határnak megállapítása nélkül, ameddig minden község egy bizonyos teljesítményre kötelezendő. Súlyos hátrányként nehezedik a községi háztartásra az is, hogy a községek kötelességei, amint bátor voltam már felsorolni, a törvénytárban nem egy törvényben, hanem különböző helyeken, szétszórtan vannak részletezve, holott az egységesítésre nagy szükség volna ott, ahol a háztartás rendje szabályozva van s ahol a községek által igénybevehető segédeszközök maximális mértéke is meg van jelölve. A községi jogok és kötelességek, a jövedelmek és terhek szembeállításának hiánya, oka a községi háztartás nem egy fogyatékosságának. Bizonyos következetlenségek épen abból erednek, hogy a községekkel szemben támasztott kívánalmak s a község rendelkezésére bocsátott anyagi erők nem együtt s nem egyszerre mérlegeitettek. A községi reformnak a jelenlegi törvény ezen hiányait feltétlenül pótolnia kell. Ezek után az általános kifogásaim után méltóztassanak megengedni, hogy most a ténylegesen, szorosan vett községi háztartásokkal foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem további folyamán kiterjeszkedni kívánok a községi pótadózásra, a községi bevételekre és kiadásokra, a községi alapokra és ezzel kapcsolatosan a községelmek különösen közjótékonysági működésére, a községi vagyonra és adósságokra és legvégül csak érinteni kívánom a közbirtokossági vagyon kérdését. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezekre rátérnék, tájékoztatásul egy-két rövid számadatot kell előrebocsájtanom arról, hogy Magyarországon hány kis- és hány nagyközség van és hogy ezek a községek lélekszámkategória szerint miképen csoportosulnak. (Halljuk !) Magyarországon van 2100 nagyközség és 10.318 kisközség. A nagyközségek 80%-ának 1—5000-ig terjed a lakossága, egyharmadának pedig 1—2000-ig. Ezen országos átlagok a következő szélsőségeket takarják. A minimum a nagyközségeknél a lélekszámot illetőleg 3—500-ig, a maximum, amelyet Békéscsaba képvisel, 42.000 lakoson felül van. Kisközségeink egyharmad részének 500-nál kevesebb lakossága van, háromnegyed részének pedig 1000-nél kevesebb a lakossága. A minimum itt százon alul van, a a maximum 10.000-en felül. Szükséges volt ez adatokat megemlítenem azért, mert beszédem további folyamán az átlagokat országosan fogom felemliteni és némely vonatkozásban különbséget kívánok tenni a nagyés kisközségek között, ugy hogy ezen adatok említésénél a t. háznak meglegyen a kellő tájé4