Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

,529. országos ülés Wik április 23-án, csütörtökön. 25 szűk, a másiknak túltág az a keret, amelybe be­kényszeritették. Ez a hiba mindig fenn fog állani, amig országosan, egységesen nem fog rendeztetni e kérdés és kötelezőleg nem fog megállapittatni nem külön vármegyénként, hanem országosan, át­lagosan kel! alkalmazriok a községeknek. Ennek a községek számára államilag az a rend, amelyet felügyeleti, ellenőrzési áttekinthetőségi szempon­tokból való előnyeire részletesen talán felesleges is kiterjeszkednem. Az az egy bizonyos, hogy csak egységes rendezéssel nyerhet a kormányzat a községi háztartások feleit olyan áttekintést, amely­nek tanulságait levonva, azokat értékesítheti, de mindez csak akkor lesz lehetséges, hogyha ez az egységes rendezés országszerte keresztül lesz vive. Igen sok községnél a haladó kor, sőt évtize­dek alig hagynak nyomot a háztartás költségeinek összeállításában; csak a végösszegek jellemzik a kort és a fejlődő igényeket, a részletek mindig távolabb és távolabb állanak a való állapottól, az igaz élettől, a valóságtól. Ezt, ha nem is teljesen az ellenőrzés hiányának, de mindenesetre az ellen­őrzés lazaságának kell tulaj donitanunk. A törvény­hozás, vagy a törvényhatósági közgyűlés képtelen mélyebben beletekinteni a községi háztartások rendjébe és az a hosszadalmasság, amely ezzel a proczedurával jár, csak hátrányára szolgál a községi háztartásnak. (Ugy van!) Egy-két érdekes statisztikai adatot leszek bátor felemliteni, amelyeknél — bár ez bizonyos ellentétnek látszik, mert hiszen a mi statisztikai hivatalunk, amely annyira kiemelkedik a maga jártasságával, ügyességével és szaktudásával, a rendelkezésére álló adatokat és az anyagot min­denkor a legrövidebb időn belül szokta feldolgozni — amelyeknél, mondom, azt látjuk, hogy az 1908. évi községi háztartások rendjét és számadásait a statisztikai hivatal csak 1913-ban adta közre, szóval körülbelül öt évre volt szüksége, amig ezt az óriási nagy anyaghalmazt össze tudta állí­tani. Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy itt sem a statisztikai hivatalban kell a hibát keresni, hanem a községek számadásában. Erre bátor vagyok néhány példát is felhozni, amelyek állítá­somat kétségen felül igazolni, bizonyítani fogják. (Halljuk!) Az 1908. évi községi számadások közül az 1910. é\' végéig még mindig törvényhatósági felül­vizsgálat alatt állott 1219, egyáltalában nem ké­szült el 18 ; az 1911. év végéig még törvényhatósági felülvizsgálat alatt állott 248 és nem készült el 2. A számadások több évre visszamenőleg nem vol­tak meg 33 községben, a legújabbak elvesztek 77 községben, a régiek pedig 105 községben. Ezekből is méltóztatnak tehát látni, hogy a hibákat a felügyeletnek és az ellenőrzésnek laza­sága okozta, s ilyen körülmények között valóban csak a legmelegebben üdvözölhetjük a kormány­nyilatkozatból megtudott azt a reformtervezetét a mélyen tisztelt belügyminister urnak, amely a községi háztartások felülvizsgálatának rendjét és ellenőrzését a törvényhatósági közgyűlés hatás­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. köréből kivéve, egy újonnan alkotandó fórum, nevezetesen a járási bizottságok, vagy járási taná­csok elé kívánja utalni. T. ház ! Hiányossága ennek a törvénynek, amelyet kritikám tárgyává teszek, hogy a fel­sorolt ügyágazatokat, a községi ügy kereteibe utalja ugyan, de annak a minimális határnak megállapítása nélkül, ameddig minden község egy bizonyos teljesítményre kötelezendő. Súlyos hátrányként nehezedik a községi ház­tartásra az is, hogy a községek kötelességei, amint bátor voltam már felsorolni, a törvénytárban nem egy törvényben, hanem különböző helyeken, szét­szórtan vannak részletezve, holott az egységesí­tésre nagy szükség volna ott, ahol a háztartás rendje szabályozva van s ahol a községek által igénybevehető segédeszközök maximális mértéke is meg van jelölve. A községi jogok és kötelessé­gek, a jövedelmek és terhek szembeállításának hiánya, oka a községi háztartás nem egy fogya­tékosságának. Bizonyos következetlenségek épen abból erednek, hogy a községekkel szemben támasztott kívánalmak s a község rendelkezésére bocsátott anyagi erők nem együtt s nem egyszerre mér­legeitettek. A községi reformnak a jelenlegi törvény ezen hiányait feltétlenül pótolnia kell. Ezek után az általános kifogásaim után méltóztassanak megengedni, hogy most a tény­legesen, szorosan vett községi háztartásokkal foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem további folyamán kiterjeszkedni kívánok a köz­ségi pótadózásra, a községi bevételekre és ki­adásokra, a községi alapokra és ezzel kapcsola­tosan a községelmek különösen közjótékonysági működésére, a községi vagyonra és adósságokra és legvégül csak érinteni kívánom a közbirto­kossági vagyon kérdését. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezekre rátérnék, tájékoztatásul egy-két rövid számadatot kell előrebocsájtanom arról, hogy Magyarországon hány kis- és hány nagy­község van és hogy ezek a községek lélekszám­kategória szerint miképen csoportosulnak. (Hall­juk !) Magyarországon van 2100 nagyközség és 10.318 kisközség. A nagyközségek 80%-ának 1—5000-ig terjed a lakossága, egyharmadának pedig 1—2000-ig. Ezen országos átlagok a kö­vetkező szélsőségeket takarják. A minimum a nagyközségeknél a lélekszámot illetőleg 3—500-ig, a maximum, amelyet Békéscsaba képvisel, 42.000 lakoson felül van. Kisközségeink egyharmad részének 500-nál kevesebb lakossága van, három­negyed részének pedig 1000-nél kevesebb a lakossága. A minimum itt százon alul van, a a maximum 10.000-en felül. Szükséges volt ez adatokat megemlítenem azért, mert beszédem további folyamán az átla­gokat országosan fogom felemliteni és némely vonatkozásban különbséget kívánok tenni a nagy­és kisközségek között, ugy hogy ezen adatok említésénél a t. háznak meglegyen a kellő tájé­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom