Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

222 5J3. országos ülés 191í május 1-én, pénteken. ezenkívül ott olyan referense a közgazdasági ügyeknek, rnint a minő referens a tanügyek tekintetében a tanfelügyelő, vagy az utügyek tekintetében az államépitészeti hivatal főnöke. És amig azt látjuk, kogy az utügyek és a tanügyek referensei tekintélyes, a VI. és VII. fizetési osztályban levő állami alkalmazottak, addig 22 vármegyében a gazdasági ügyek referense a X. fizetési osztályban van és ha ő szabadságon van vagy beteg, akkor egy fizetéstelen gyakornok vagy fizetéstelen segódfeíügyelő az, aki ott szavazati joggal bir, aki ott a vármegye közgazdasági életét reprezentálja. Ha meggondoljuk, hogy ezeknek a gazdasági felügyelőknek érintkezniük kell az adminisztráezió többi alkalmazottaival, minden esetre bizonyos különös helyzetbe kerülnek akkor, amikor esetleg azoknak az általános közgazdasági szempontokba ütköző eljárását kell kontrakarirozniok, — mert hiszen sok esetben ez a hivatásuk ; mindenesetre furcsa az, hogy ilyen egészen alacsony fizetési osztályban levő alárendelt tisztviselő képviselje a helyes gazdasági felfogást a többi előkelő tisztviselővel, esetleg a vármegye vezetőivel szemben. De ettől eltekintve, ezeknek a gazdasági felügyelőknek a kezén százezrekre menő összegek folynak át apaállatok beszerzése czéljából, amely százezrek helyes és korrupcziómentes felhasználása tisztán tőlük függ. Ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy ezek hivatása nem lehet az, hogy bürokratikusán aktákat intézzenek, hogy egyszerűen jelentéseket tegyenek a földmivelésügyi minister urnak, hanem mindenesetre az is, hogy állandóan figyeljék azt a gazdasági lüktető életet, amely az illető törvényhatóságban található, hogy nekik invencziókkal kell birniok, beláthatjuk azt, hogy az ilyen poziczióba csak olyan embereket lehet állítani és csak olyanoktól lehet helyes és megfelelő munkát elvárni, akik a saját exisztencziájukat biztosítottnak látják, akik tudják azt, hogy ezen r a pályán tényleg boldogulásukat találják. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Hogy ennek az osztálynak az érdekében felszólaltam, ezt indokoltam azzal, hogy szükségesnek tartom ezen osztály honorálását. Azonban felszólalásomnak még egy indoka van. Nevezetesen a minister urak is, mi egyszerű képviselők is nagyon jól tudjuk azt, hogy az állami alkalmazottak közül sokan nem csupán memorandumoznak és deputáczióznak, de sokszor olyan eszközöket is használnak a saját anyagi exisztencziájuk javítására, amelyek bennünket fájdalmasan érintenek, amelyek használatát helyesnek el nem ismerhetjük. A gazdasági felügyelői kar tagjai tudtommal nem memorandumoztak, nem deputáczióztak, nem panaszkodtak, sőt még talán kérelmet sem terjesztettek elő, legalább mi, akik a ministeriumon kivüi állunk, ilyenről nem hallottunk, én tehát helyesnek és indokoltnak tartőm, hogy itt a törvényhozás termében egy képviselő hangsúlyozza és kérje a minister urat, hogy ezeknek is méltóztassék megadni mindazt, amit az ő anyagi boldogulásuk érdekében helyesnek, igazságosnak és méltányosnak méltóztatnak találni, (Helyeslés.) Azon politikai bizalomnál fogva, amelylyel a földmivelésügyi kormány és a minister ur személye iránt viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Szinyei-Klerse Félix jegyző: Juriga Nándor! Juriga Nándor: T. képviselőház! (Halljuk.) Mindenekelőtt szívesen csatlakozom az előttem szólott igen tisztelt képviselő urnak azon véleményéhez, amelyben megadta a választ igen tisztelt Baross János képviselő urnak fejtegetésére, s amelynek tulajdonképen az az értelme, hogy aki erélyes, aki munkás, az maradjon fenn, aki pedig nem érti meg a kor szavát, aki nem akar dolgozni, tanulni, hanem továbbra is mintegy mesterkélt injekcziókkal akarja magát fentartani azon a birtokon, amelyet ő már szellemi elaggottságnál fogva nem tud megtartani, nem lévén a korba való, az adjon helyet a frissebbnek, erélyesebbnek és a kornak megfelelőbbnek. Mert, t. h elmélet, amelyet Baross képviselő ur fejtegetett, épen ellenkezőleg, megrontója minden nemzetnek és minden államnak, mert degenerálásra vezet az, .hogyha individuumokat és családokat tartunk fenn mesterséges eszközökkel bizonyos birtokokon, akik nem képesek a megfelelő kamatot produkálni, a megfelelő eredményt felmutatni. Ezek elcsenevészesednek már testileg is, szellemileg is, elcsenevészesednek anyagilag, és igy kifejlődik egy nemzet testében a megölő méreg, amely tulajdonképen az élhetetlenségnek, a mesterkéltség utján való fentartásából származik. Ha már nem bizik az önerejében, öntehetségében — mint Széchenyi mondta, — hanem bizik a fideicommissumos törvényekben, azon mesterkélt mankókban, amelyeket hóna alá adtak, akkor a nemzet testében egyre szaporodik az az anyag, amely képtelen a produkczióra és képtelen haladni a korral. Ez csak hátráltatja egy nemzet haladását, annál is inkább, mert elfoglalja azoknak a helyét, akik esetleg tehetséggel, munkával alkalmasak arra. hogy az ő helyüket elfoglalván, az államnak produkczióját, általában a közéleti tevékenységet előmozdítsák. Ez a körülmény azonkívül bámulatosan megakasztja az anyagcserét az országban. Hiszen a modern gazdasági életnek egyik föelve a szabad anyagcsere, a forgalom, hogy igy egyre jobban érvényesülhessen mindaz, ami törtető, ami életképes, az élhetetlenség pedig pusztuljon, mert nincs nagyobb betegsége és igazán sorvadása egy nemzetnek, mintha ilyen élhetetlenség! szellem beleveszi magát bármelyik osztályba.