Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
533. országos ülés ÍOik ott van Olaszország óriási nagy példája: nem kellene a kötelező biztosítást behozni Magyarországon, csak állami biztosítást kellene létesitni (Igaz! Ugy van!) és öt év múlva, anélkül hogy kötelező volna a biztosítás, mindenki megcsinálná ezt a biztosítást és ez óriási jövedelmet hozna az államnak, amely jövedelmet ismét mezőgazdasági ingó-hitel czéljaira lehetne fordítani és meg vagyok róla győződve, hogy két évtized alatt ez az ország Németország termelési átlagát feltétlenül felülmúlná. (Igaz! Ugy van!) A t. ház elnézését kérem, hogy ily hosszú időre vettem igénybe türelmét. Méltóztassanak jóindulatú meggondolás tárgyává tenni azokat, amiket előadtam. Higyjék el, hogy nem vezetett semmi más, mint az aggodalom az iránt, amit magam körül láttam, a pusztulás képe, amelyet Erdélyben láttam, és az a szükségesség, hogy azokon az embereken segíteni kell bármilyen módon, bármilyen eszközökkel. Mert hiába adnak erőszakosan könyöradományokot, hiába segítik igy a gazdát, hiába adnak állami támogatást, az elvész, t. képviselőház. Annak, amit az állam pénzbeli állami támogatásképen ad, annak nem térül meg 10°/o-a sem. De igenis, azon a módon, hogy nem ajándékot adunk, hanem lehetősédet nyújtunk, hogy az ember keressen, hogy munkájával érvényesüljön, — azzal nagygyá lehet tenni az országot, exisztencziákat, munkabíró, munkaképes, becsületesen gondolkozó embereket lehet nevelni. A. költségvetést elfogadom. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra? Kostyál Miklós jegyző: Magyar Károly! Magyar Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) -Nagy élvezettel hallgattam előttem szólt t. képviselőtársam érdekes fejtegetéseit és részemről abban, amiben beszéde tulajdonképen kulminál, feltétlenül egyetértek vele, hogy t. i. Magyarországon az első és főkérdés a többtermelés kérdésének helyes megoldása. (Ugy van!) És erre nézve köszönettel vettem tudomásul épen a földmivelésügyi minister urnak a vitát bevezető beszédében tett ama kijelentését, hogy épen e részben teljesen magáévá teszi a közvetlen elődjének, gróf Serényi Béla földmivelésügyi minister urnak épen a többtermelésre vonatkozólag tett nyilatkozatait és ő is minden téren és minden tekintetben igyekezni fog a földmivelésügyi ministerium ügykörében erre vonatkozólag a szükséges intézkedéseket megtenni, ami tulajdonképen elsősorban hivatalos kötelessége is volna a földmivelésügyi kormánynak. (Helyeslés.) Hogy tényleg mennyire vagyunk hátra a külföldi termeléssel szemben és hogy a magyar föld tényleg mennyivel termel kevesebbet, mint nemcsak közvetlen szomszédaink, de még különösen a Németországon tul fekvő kisebb államájus 1-én, pénteken. 211 mok, mint Belgium, Dánia és Németalföld, erre vonatkozólag szomorú .bizonyítékokat szolgáltat a földmivelésügyi ministerium által évenként kiadni szokott statisztika a világtermésről, mely mutatja, hogy kétszer annyit is teremhet a t föld, mint amennyit nálunk Magyarországon terem. (Igaz! Ugy van!) Erre vonatkozólag féltétlenül szükséges volna, hogy a földmivelésügyi ministerium nyújtson segédkezet arra, hogy kellő szakértelemmel és kellő befektetéssel legyen módja a gazdáknak ezen többtermelést tényleg elérni, (Helyeslés.) még pedig nemcsak a szakértelem fejlesztése, hanem a befektetéshez szükséges anyagi eszközök megszerzésének megkönnyítése révén is. Ez tulajdonképen a földmivelésügyi költségvetés keretében történik hivatalosan és épen ez az oka annak, hogy részemről keveslem a mostani milliárdos költségvetés keretében a földmivelésügyi tárczára szánt összeget. Latinovits Pál: Valamennyien keveseljük. Magyar Károly: A földmivelésügyi ministerium 82 millió K-át kitevő rendes kiadásainak legnagyobb része tulajdonképen a kincstár gazdasági üzemeinek rendes költségeire szükséges, s a legnagyobb tétel, mely 22 milliót tesz ki, a kincstári erdők évi rendes kiadásának fedezésére szolgál. Én a kincstári erdőknek nemzetgazdasági és nemzeti szempontból való nagy hivatását feleslegesnek tartom fejtegetni, ezekről délelőtt Bujanovics Gyula t. képviselőtársam eléggé megemlékezett; csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy bárcsak az összes kötött birtokok mind erdőbirtokok és az összes erdők kötött birtokok lennének; (Helyeslés.) ez mindenesetre közgazdasági szempontból legmegfelelőbb volna. De emellett ezen kincstári erdők elég szép jövedelmet is hoznak, amennyiben a mostani költségvetésben is 31 millión felül van felvéve a rendes bevétel, ami a 22 millió kiadás levonásával a 215 millió érték mellett több mint 4%-os kamatozásnak felel meg. Sajnos, ugyanezt a kincstár által kezelt mezőgazdasági birtokokra már nem lehet mondani, amennyiben ugy az idei költségvetésből, mint inkább az 1912. évi zárszámadásból azt látjuk, hogy tulajdonkéjien csak Mezőhegyes hoz tényleg jövedelmet, míg a többieknél ugyan költségvetés szerint valamelyes plusz mutatkozik, de a zárszámadás szerint többnyire minuszszal záródik a számadásuk, daczára annak, hogy a ménesbirtokon elhelyezett ménesek költségei nincsenek beleértve, mert az állami lótenyészintézetek tételénél vannak elszámolva, amelyekre a második legnagyobb tételben hoz áldozatot a kormány. Részemről ebben a tekintetben „csak épen azt kifogásolnám, hogy ezen nagy összeg mellett a népies köztenyésztés ós a hidegvérű lovak tenyésztésének előmozdítására egyedül a versenyfogadások megadóztatásából származó totalizatőr* 27*
