Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés lülí május 1-én, pénteken. 199 melyet a földmivelésügyi minister ur rÖTÍden érinteni méltóztatott. Ezen főiskola létesítésének időpontját azért mondom tényleg a legutolsó időnek, mert a közigazgatás államosításával egyidejűleg ezt a kérdést tovább ellialasztani igazán már nem lehetne. Hiszen egész közigazgatásunk telítve van mezőgazdasági és általában véve közgazdasági vonatkozásokkal és bár nagyon tisztelem ott a jogi képzettségű közigazgatási tisztviselőket, de az életből tudóin, hogy amint kikerülnek pozieziójukba, hacsak hazulról nem hoztak oda, vagy egyébként nem birnak gazdasági ismeretekkel, mikor már elfoglalják felelősségteljes állásukat, akkor kénytelenek a mezőgazdaság érdekeivel foglalkozni, mezőgazdasági tudást és ismereteket szerezni, hogy közigazgatási feladatuknak helyesen megfelelni tudjanak. Ezért szükséges, hogy minősítési törvényünknek megváltoztatásával, ezen a gondolom most már egyetemi fokú létesítendő gazdasági főiskolán olyan diplomát nyerjenek az ott végzettek, mely őket minden közigazgatási állásnak betöltésére is képesíteni fogja. Hiszen látjuk ma, hogy míg a jogi diploma minden közszolgálati ágnál minden ajtót kinyit az illetőknek, és a mérnöki, az erdészeti főiskolát, az állatorvosi főiskolát végzettek a maguk szakmakörében szintén minden közpályán nyitott ajtókra találnak, addig a mezőgazdasági iskolákat, jelenleg mondjuk az akadémiát végzett egyének egyáltalában tisztán csak az ekéhez vannak szorítva, csak a mezőgazdasági szakfoglalkozás körében működhetnek, és igen kevés az olyan mezőgazdasági szakképzettséggel bíró egyén, ki berendeltetvén a ministeriumba, a maga kiváló egyéniségével azután mégis fel tudja magát küzdeni a mezőgazdasági közigazgatás terén magasabb poziczióba. Épen ezért a legnagyobb örömmel üdvözlöm a földmivelésügyi minister urnak a mezőgazdasági főiskolának gondolom a pozsonyi egyetem körében leendő létesítésére vonatkozó bejelentését. (Helyeslés.) De teljesen igazat adok a földmivelésügyi minister urnak abban is, midőn azt mondja, hogy a mezőgazdasági tudásnak nemcsak a magasabb fokozatokon, hanem főkép a nép körében való lehető legmesszebbmenő elterjesztése szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés intenzivitása általánossá tétessék. A földmivesiskolák, melyek hivatva voltak a nép gazdasági oktatását szolgálni, sajnos, régi rendszerükkel azt lehet mondani csődöt mondtak, mert ott bizony nem földműveseket és nem gazdasági előmunkásokat neveltek, mint az hivatásuk lett volna, hanem neveltek félig urakat, félig földműveseket, kik azután sem a földművesek körébe, sem pedig a magasabb gazdaság körébe beleilleszkedni nem tudtak, sem itt, sem ott meg nem feleltek (Igaz! Ugy van.!) és ennek következtében ezen intézetek iránt a közönség bizalmát teljesen lerontották. E földmivesiskolák pótlására ujabb időben felmerült a polgári iskolák bizonyos mértékű mezőgazdaságivá tételének gondolata. Különösen a mezőgazdasági termeléssel nagy mértékben foglalkozó alföldi városok sürgették, igy Kecskemét, Csaba, Kíkinda, Orosháza, hogy a polgári iskolákat alakítsák át ugy, hogy e városokban lakó mezőgazdák és birtokosok fiai mezőgazdasági oktatásban is és középfokú nevelésben is részesülvén, betölthessék hivatásukat, hogyha bekerülnek apjuk gazdaságába, jól megfeleljenek a rájuk váró feladatoknak. Amint tudom, a kultuszminister ur két iskolának ilyen átalakítását rendelte el próbakéjjen és mint hallom, a próba sikerrel kecsegtet, bár óva intem a kultuszminister urat attól, hogy e kísérletezés alatt álló tervből átmenjen arra, amiről hallottam s amit a polgári iskolai tanárok testülete sürget legjobban, hogy t. i. megtartván a polgári iskolák eddigi négy osztályának tantervét, e négy osztály fölé hároméves gazdasági tanfolyamot helyezzen. Ennek az intézkedésnek az volna az eredménye, hogy a polgári iskolák gazdatisztet nevelő iskolákká válnának és igy csak növelnék azt az óriási gazdatiszti proletariátust, amely ma megvan. E helyett inkább a j>olgári iskolák négy osztályát mezőgazdasági szakoktatással kellene szaturálni és ezenkívül a gazdasági tudás tökéletesitésére egy-két éves tanfolyamot kellene rendezni, mert igy lehetne mezőgazdaságilag képzett polgárokat nevelni. Előbb azonban be kell várni annak a kísérletnek eredményét, amely abban a két iskolában folyik. Ennél sokkal fontosabb kérdés azonban az, melyet a földmivelésügyi minister ur is megemlített beszédében, t. i. a gazdasági szakoktatásnak az ismétlő népiskolákba való bevitele. Erre nézve a kultuszminister urnak igen becses előmunkálat áll rendelkezésére, sőt egy kész törvényjavaslat is, mely a kérdés megoldását teljes mértékben biztosítja. Én azt gondolom, a földmivelésügyi minister urnak a legnagyobb erólylyel kellene fellépni a kultusminister úrral szemben, hogy a gazdasági ismétlő népiskolák kérdése végre-valahára megoldást nyerjen. Nézetem szerint legczólszerübb volna a földmivelésügyi minister ur hatáskörében csinálni meg ezeket az ismétlő népiskolákat. Ma is a földmivelésügyi minister ur neveli az ismétlő iskolák részére a tanítókat, a komáromi földmivesiskola megszűnte óta abban az intézetben a legszebb eredménynyel folyik a tanítóknak gazdasági tanerőkkel való kiképzése. Volt alkalmam személyesen is meggyőződni arról, hogy ezeknél a tanítói oklevéllel odakerült és minden esetre kiválogatott néptanítóknál milyen szép eredményeket értek el. Ennek az oktatásnak kiterjesztése, az ott nevelt néptanítók felhasználása gazdasági népiskolákban mindenesetre igen nagy lökést van