Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-532
J48 532. országos ülés 19U SÖpkéz Sándor : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A kereskedelmi tárcza költségvetésének legnagyobb tételéhez, az államvasutakhoz óhajtok hozzászólni, (Halljuk ! Halljuk !) tekintettel különösen annak, ugy látszik, most a megvalósulás stádiumában levő reorganizácziójára. Ez a körülmény, t. i. hogy felszólalásomat erre a térre szoritom, szolgáljon mentségéül annak, ha igen t. képviselőtársaimnak most elhangzott igen érdekes fejtegetéseire, amelyek más téren mozogtak, nem reflektálok. Az államvasutak reorganizácziója igen régen, talán 15 esztendeje van napirenden, eleinte inkább azzal a czélzattal, hogy az államvasutak feladataikat az őszi nagy forgalom idején is jobban, tökéletesebben teljesíthessék. Az utóbbi időben mindinkább hozzájárult ehhez az a második momentum, hogy az államvasutak üzleti eredménye, illetőleg üzleti feleslege, államháztartásunk e rendkívül lényeges, legnagyobb bevételi forrásának jövedelme a lehetőségig fokoztassék. Ebből a régen készülő reorganizáczióból eddig nem láttunk még semmit, illetőleg tulajdonképen csak annyit láttunk, hogy — ha nem csalódom, Beőthy László igen t. képviselőtársam ministersége alatt — elkezdették az üzletvezetőségek számának szaporítását és ezt a szaporítást a jelenlegi kereskedelemügyi minister ur is folytatja. Azonkívül az államvasutak vezetésében a legutóbbi hetekben változás történt. Az államvasutak uj elnöke azután beköszöntőjében kiemelte, hogy az államvasutak vezetésében és üzletvitelében a kereskedelmi, az üzleti szellemet óhajtja meghonosítani, amit különben ismételten kijelentett a kereskedelemügyi minister ur is és hangsúlyozta igen nagy nyomatékkal a tárcza igen t. előadója is e tárcza bevezetése alkalmával mondott beszédében. Én igen nagy tisztelettel vagyok az államvasutak uj elnöke iránt, hiszen köztudomású a szakkörökben, hogy ő igen nagy tudású, széles látókörű, kiváló szakember, akit nemcsak kiváló egyénisége, de nagy népszerűsége a magyar vasutas társadalomban is mintegy predesztinálnak ennek a nagy intézménynek a vezetésére. És mindennek daczára méltóztassanak megengedni, hogy annak az aggodalmamnak adjak kifejezést, hogy az uj elnöknek az üzleti, a kereskedelmi szellem bevezetésére irányuló legjobb törekvéseit is aligha fogja az államvasutak mai organizácziója mellett a kivánt siker koronázni. Leszek bátor a továbbiakban a Máv. mai szervezetét egy kissé bővebben, kissé részletesebben ismertetni, amiből méltóztatnak talán majd azt az impressziót meríteni, hogy ez az aggodalmam talán nem egészen alaptalan. (Halljuk ! Halljuk!) De mielőtt erre rátérnénk, legyen szabad a már eddig megtörtént reorganizácziónak második részével, amint emiitettem: az üzletvezetőségek számának szaporításával foglalkozni. iprilis 3U-án, csütörtökön. Én szeretem hinni azt, hogy az üzletvezetőségek számának szaporítása annak a készülő nagy organizácziónak csak egy kis része és pedig, sajnálatomra, ez épen olyan része, amelytől üzleti eredményeket, illetőleg az államvasutak pénzügyi helyzetének javulását várni alig lehet. Sőt, szeretnék rossz próféta lenni, de azt hiszem, hogy az üzletvezetőségek számának szaporítása, egyéb mélyreható szervezeti változtatások nélkül, a személyzeti és egyéb üzleti költségek növelésével fog járni. Ha az üzletvezetőségek számának szaporításától egyúttal a pénzügyi eredmények kedvezőbb alakulását is várjuk, akkor az üzletvezetőségek számának szaporításával egyidejűleg meg kellene növelni ezeknek az üzletvezetőségeknek a pouvoirját, a hatáskörét, ezeket, amint t. előttem szólott barátom is emiitette, olyan igazi kis üzletigazgatóságokká kellene avanzsiroztatni, amivel természetesen karöltve jár a központi igazgatóság hatáskörének, működési körének — lefelé — igen lényeges mértékben való csökkentése, karöltve ezzel természetesen személyzetének és költségeinek csökkentése is és viszont ezzel együtt jár a ministerium államvasuti osztálya, valamint az államvasutak központi igazgatósága viszonyának, hatáskörének rendezése, amint erre majd a továbbiakban leszek bátor kiterjeszkedni. De különben is, t. ház, nemcsak az államvasutak pénzügyi helyzetének javítása, hanem az államvasút folyton fokozódó és nehezedő feladatainak jobb és tökéletesebb teljesithetése feltétlenül megkívánja azt, hogy az államvasutaknak ez a régi, ez a ma már teljesen elavult szervezete, amely még abból az időből maradt reánk, mikor az államvasút mindössze pár ezer kilométer vonalhoszszal bíró kisvasút volt, gyökeres reorganizálást nyerjen. A szervezet mélyreható változtatása nélkül, én azt hiszem, hiába költenénk a leghasznosabb beruházásokra még igen-igen sok milliót; amint a legutolsó évek tapasztalásai mutatják, az üzleti eredményben valami lényeges változásokat a nélkül nem várhatunk. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Hiszen köztudomású és nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a legjobban megépített, a legtökéletesebben berendezett és felszerelt vasút egymagában még csak egy milliókat lekötő holt tőke. Mozgást, életet a berendezéseknek ebbe a ma már közel három milliárd értékű komplexusába az ember visz, az a szellem, amely kiindul a vezetésből és áthatja ennek a nagy organizmusnak minden tagját, az a rendszer, amely ennek a nagy organizmusnak minden tagját a közös czól szolgálatába állítja és az az intelligenczia, amely azt a nagy apparátust a nemzet igazi nagy érdekeivel harmóniába hozza. (Igaz! Ugy van!) Az államvasutaknak ma az ideiglenes alkalmazottak beszámításával mintegy 127.000
