Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

ím 532. országos ülés 191b április 30-án, csütörtökön. pontoknak a fő vonalakkal való összekötését értem. Ismételten voltam bátor hangsúlyozni a viziutak nagy jelentőségét épen a tömegáruforgalom lebonyolítása szempontjából. Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy a költségvetési előirányzat, bizonyára a rendelkezésre álló fedezet korlátolt volta miatt, ebben a két irányban jelentékenyebb haladást nem mutat, de ezzel szemben örömmel állapítom meg, hogy igenis jelentékeny lejtéseket tesz a meglevő fővonalak teljesítőképességének fokozása érdekében. A költségvetési előirányzat jelentékeny összegeket, milliókat szán második sinpárak építésére, állomások és uj kitérők létesítésére, uj kocsik és mozdonyok beszerzésére, zúzott kőágyazatra, vonalblokk-berendezésre és mint örvendetes tünet emelendő ki, hogy a költségvetési előirányzat előbbrevisz

: a budapesti u. n. északi rendezőpályaudvar megépítésének tei vét, ami lehetővé fogjatenni azt, hogy a Budapesten összefutó vonalaknak forgalma sokkal könnyebb, gyorsabb ós akadálytalanabb lesz. Nagyon örvendetes tünet, hogy a budapesti kereskedelmi kikötő építése igazán hosszú évek keserves várakozása után végre a mostani költségvetési előirányzat keretében megvalósul. A Csepelsziget északi sarkának kisajátítása folyamatban van, ezenkívül a költségvetés 600.000 K-t szán, mint első tételt, a budapesti kereskedelmi kikötő építésének tényleges megkezdésére, amivel körülbelül 3 kilóméter hosszú, 112 katasztrális hold nagyságú rakodóterület fog a ki- és berakás czéljaira rendelkezésre állni. En ezt a tényt, hogy a kereskedelmi miniszter ur hosszú évek várakozása után végre felvette programmjába a kereskedelmi kikötő megépítését, a magam részéről nagy melegséggel üdvözlöm. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Sajnálatos tünet az államvasutak üzleti eredményének rosszabbodása. Teleszky János j)énzügyminiszter ur a múlt év őszén mondott beszédében rámutatott arra, hogy az államvasutak üzleti eredménye a két izben történt tarifaemelés és az évek óta folyó nagy beruházások ellenére az 1906. évi mögé szállott alá. . Akkor sokan a balkáni zavarokkal vélték a rosszabbodást megokolni, az azóta elmúlt idő azonban a mai napig sem hozta meg a mindnyájunk által várva várt javulást. Az államvasutak üzleti eredményeinek rosszabbodása igénytelen nézetem szerint összefügg azzal a ténynyel, hogy a szállítási viteldíj nincs megfelelő arányban a szállítani kivánt áru jelentékeny részének értékével. A tarifaemeléssel igyekeztük helyreállítani az arányt a szállítási viteldíj és a vasutakban fekvő és az ujabb beruházások folytán jelentékeny mértékben megnövekedett vasúti tőke nagysága között, de ezzel megzavartuk az arányt, a szállítási viteldíj és a szállításra váró áru jelentékeny részének értéke között és így szorul le a tömegáru, amely a drága vasúti tarifákat alig birja, a vasútról és minthogy máskép mobillá nem válhatik, a maga mozdulatlanságával bénítja az ipar és kereskedelem fejlődését, amelyek hivatva volnának ellátni a vasutat olyan czikkek szállításával, amelyek a vasutakban fekvő tőke nagyságával arányban álló mai magasabb tarifákat elbírják. Az 1902. év folyamán nagy vita folyt a Mérnök- és Épitész-Bgyletben a hazai közlekedési kérdésekről. A vita központjában Hieronymi Károly állott. Az összes felszólalók megegyeztek abban, hogy Magyarország jövő gazdasági boldogulásának alapja az, ha mozgósítani tudjuk a tömegárut. Ezt Hieronymi és vele együtt a felszólalók tulyomó része a viziutak nagyarányú felkarolásával, a Duna—Tisza-, a Duna—Szávacsatorna megteremtésével vélték elérhetőnek, míg ezzel szemben mások ugyanezen czél érdekében a vasúti tarifák leszállítását javasolták. Azóta 12 év múlt el és az eredmény az, hogy viziutaink fejlesztésére aránylag kevés gondot fordítottunk, és emellett felemeltük a vasúti tarifákat. Ezzel nem akarom azt mondani, mintha helyes volna és magam részéről is ajánlani merném a vasúti tarifák leszállítását. Belátom, hogy erre ma, a történt nagyszabású beruházások folytán, igazán gondolni sem lehet. Azonban nagyon kérem a mélyen t. kereskedelemügyi minister urat, a kit nagy tehetségéért és igazán fáradhatatlan ügybuzgalmáérfc nagyrabecsülök és aki a kereskedelmi kikötő építésének megkezdésével is igazolta, hogy méltányolja a viziutak jelentőségét. (Ugy •van!) méltóztassék programmjába venni a viziutak nagyarányú felkarolását és ezzel megvetni alapját Magyarország egy jobb és szebb gazdasági j övő jenek. (Helyeslés.) Az előttünk fekvő költségvetési előirányzatot egyébként a kormány iránti bizalmamnál fogva elfogadom, (Élénk lielyvslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Grátz Gusztáv ! GrátZ Gusztáv: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Bármennyire csábitana az alkalom, hogy a magam részéről rátérjek azokra az igen jelentős jirobléinákat érintő és rendkívül érdekes fejtegetésekre, melyekkel az igen t. előttem szóló képviselőtársam a kereskedelmi költségvetés egyes tételeit kisérte, mégis a t. ház elnézését kérem, ha ezt nem teszem meg és ha jelen felszólalásomban egy kérdésre akarom konczentrálni magamat : egy oly kérdésre, melyre az igen t,, előadó ur és később Kálmán Gusztáv igen t. képviselőtársam is alludált, amelynek azonban, azt hiszem, beható megvitatása itt szükséges épen most, amikor ebben a kérdésben igen komoly reformmunkálatok folynak. Értem ezalatt a munkásbíztositás kérdését (Helyeslés.) és a munkásbíztositás ügyének reformját. (Helyeslés.) Nem árulok el titkot, — azt hiszem, hogy nincs az országban már senki sem, aki ne tudná azt •— hogy ezen intézmény j elenlegi működése mindenütt elégedetlenséget vált ki. Előre akarom bocsátani azonban azt is, hogy ez az elégedetlenség