Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
531. országos ülés Í9íí vényhozás elé, ugy ahogy azt az 1908. évi tervezet kontemplálta, amely szintén még boldogult Hieronymi Károly kezdeményezésére vezethető vissza. Én azt hiszem, hogy itt a t. minister ur helyes utón jár, mert noha egy egységes kódex megalkotása kétségtelenül emelné az iparjog egész anyagának áttekinthetőségét, viszont igen fontos szempontok szólanak amellett, hogy itt a parcziális törvényalkotás terére lépjünk. Ugyanis egészen más itt a helyzet, mint mondjuk, a magánjog kodifikácziójánál. Ott egy meglevő, megszokott, a közmeggyőződésben élő joganyag összefoglalásáról és alkalmazásáról van szó. Itt azonban lépten-nyomon reformtörekvésekkel találkozunk a feldolgozandó anyagban, amelyek mindegyike a törvényhozás részéről konczentrált figyelmet, tevékenységet, az itt megnyilatkozó érdekeknek és ellenérdekeknek beható mérlegelését kivánja. Itt erős osztályérdekek lépnek egymással szemben sorompóba, bizonyos termelési ágak fejlődését kell mindenik alkotásnál figyelembe venni, ugy hogy egy ilyen nagy kódexnek, amely tele van ujabb és ujabb reformtörekvésekkel, parlamenti tárgyalása majdnem lehetetlenné válik — nem ugyan fizikai értelemben, mert hiszen, hála Istennek, a parlament ma munkaképes, de mindenesetre a parlament imponderábiliái szempontjából, ahol mégis az országban megnyilatkozó minden jogos törekvés visszhangra kell hogy találjon. (Tetszés és helyeslés.) így tehát a parcziális reformok terére lép a t. kormány, amit az anyag szerkezete tökéletesen megenged, mert hiszen azok a szocziális kódexbe tartozó egyes kérdések, mint a magántisztviselők viszonyainak rendezése, a munkaidő rendezése, a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény: mind olyan kérdések, melyekkel a törvényhozás foglalkozhatik anélkül, hogy a kódex egyetemét maga előtt látná. A tulajdonképeni iparjog fog azután a kisipar érdekeivel számolni és fogja lehetővé tenni a kisipar szervezkedését és tovább fejlődését, (Helyeslés.) aminek jelentősége épen nálunk, ahol a gyáripar még nincs kifejlődve, ahol számtalan czikk van, amelynél, mint az előadó ur igen helyesen kimutatta, az egyéni Ízlésre, az illető termelési körnek közvetlen szükségleteire kell gondolnunk, korántsem tűnt el még egészen, hanem azt mint egy istápolandó, megóvandó, támogatandó jelentékeny és értékes termelési tényezőt kell ma is tekintenünk. (Helyeslés és tetszés r .) És itt, t. képviselőház, legyen szabad rámutatnom arra is, hogy épen ennek a kisiparnak talán a mai válságban is gyenge pontja volt a hitele és azt hiszem, hogy a kormány, amikor az Országos Központi Hitelszövetkezetet ebben a mai helyzetben ennél az akcziónál cserben nem hagyja, ezzel kifejezést ad annak, hogy a kisiparnak ilyen jelentékeny intézménynyel való támogatását a maga részéről továbbra április 25-én, szombaton. 127 is kívánatosnak és az ország érdekében állónak tartja. (Helyeslés.) T. ház ! Amikor igy lehető rövidséggel az iparjogi kérdésekről és az ipari fejlődés lehetőségeiről beszámoltam, legyen szabad röviden rámutatnom itt, e tárczánál ezen érdekkörök szempontjából is valamire, amire az igazságügyminister ur ma délelőtt czélzott, t. i. hiteljogi törvényhozásunk revíziójára és ennek során a kereskedelmi törvény reformjára. (Halljuk !) Kereskedelmi törvényünk J 875-ben még a gazdasági szabadság jegyében született és az akkori idők szellemének megfefelőleg befogadta tulajdonképen a német jogot. Azóta Nyugaton bekövetkezett a gazdasági törvényhozásnak egy bizonyos szoczializálódása, mi azonban ezzel lépést nem tartottunk. A külföldön már mindenütt más szövetkezeti jog, más részvénytársasági jog van, más szabályozás van a biztosítási ügyletre és a biztosítótársaságokra vonatkozólag. Mi ezzel lépést nem tartottunk, attól az egy igen jelentéktelen kísérlettől eltekintve, amely a 98-iki szövetkezeti törvényben történt. Ma már a polgári törvénykönyvek elkészültével azok az előfeltételek is, amelyek mellett a kereskedelmi törvény életbelépett, jelentékenyen megváltoztak ; igy tehát a kereskedelmi jog revíziójával kétségtelenül foglalkoznunk kell. És itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy épen iparfejlődésünk jövője szempontjából, amelynek életében a részvénytársaságok ofyan jelentékeny szerepet játszanak, a részvényjog revíziója egyike a legégetőbb feladatoknak, (ügy van! Ugy van!) nemcsak a felügyelet, nemcsak az igazgatósági tagok felelőssége szempontjából, de van egy kérdés, amelynek égető voltát épen a most lefolyt válság erősen ' előtérbe állította és ez a nem készpénzben szolgáltatandó betétek, az apportok kérdése. A nem készpénzbeli betéttel valamely részvénytársaság alapításához történő hozzájárulás ma a szerződési szabadságnak van alávetve, annak értéke semmi ellenőrzésnek alávetve nincs és igy a részvénytársaságba olyan jelentékeny nem készpénzbeli betétek jönnek és olyan határtalanul optimisztikus becslés szerint vétetnek át, hogy akkor, amikor részvénytársaság működni készül, észreveszi, hogy tulajdonképen forgótőkéje, pénze nincs és a nehézségek, amelyekkel egyes iparvállalatok küzdenek, arra vezethetők vissza, hogy egyes iparvállalatok már az alapításkor nem a kellő tőkével mentek a gazdasági versenybe. (Ugy van!) Ezért azt hiszem, hogy ennek a bajnak szanálása az alkotandó rész vény jognak egyik legégetőbb feladata lesz. (Helyeslés.) Még egy momentumra bátorkodom rámutatni, amely szintén a polgári törvénykönyv keretén belül hiteltörvényhozásunkat érdekelni fogja ; az a kartell kérdése. A polgári törvénykönyvjavaslata 742. §-ban azt mondja, hogy a közrendbe ütköző szerződés semmis és az indokolás szerint ez a kartellre és a trösztök kinövéseire vonatkozik. Én már a bizottságban voltam bátor
