Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
102 531. országos ülés 19íh- április 25-én, szömbaion. vesz részt, kik itt körülbelül három hetet töltve, az ujabb jogszabályoknak, a modern fejlődés — akár technikai, akár gazdasági, akár szocziális — ismertetésében, az intézmények megtekintésében és azután a tanfolyam eredményéhez képest egy vaskos kötetben, melyet utólag kézhez kapnak, olyan anyagot kapnak a továbbképzésre és haladásra, hogy azt a reményt tápláljuk, hogy a magyar birói kar, mely felfogásom szerint ezen ország szervezeteinek egyik legkiválóbbja és legbecsesebbje, a jövő nagy feladatainak szintén teljes mértékben meg fog felelni. (Élénk helyeslés !) Befejezem beszédemet, t. ház, a következő előterjesztéssel. (Halljuk! Halljuk!) Ha az ember igy a múlt és jövő határmesgyéjén áll, bizonyos skepszissel és lemondással kénytelen belenyugodni abba, hogy azok a nagy eszmények, melyeket nagy elődök, pl. a 40-es évek nagy államférfiai bizonyos intézmények, elvek keresztülviteléhez, bizonyos reformok megvalósításához fűztek volt, nem váltak valóra (Igaz! TJgy van!) és kénytelen megállapítani, hogy az emberi eszményeknek már az a sorsa és végzete, hogy mihelyt a megvalósulás stádiumába lépnek, épen megszűnnek eszmények lenni és a gyakorlati megvalósulásban fogyatkozásukat annyira éreztetik, hogy csak addig csillognak szinte kápráztató fényben, amig csak vágyaink gyanánt lebegnek előttünk, de mihelyt átléptek az életbe, az élet könyörtelen keze lemossa a varázst és egyszerű gyarló emberi intézmény lesz belőlük. így lesz talán egy utókor is, mely a mi alkotásainkat az akkori idők szempontjából fogja vizsgálni és megállapítja fogyatkozásaikat. De másrészt egy vigasztaló optimizmussal kell lezárni ezen töredékes fejtegetéseimet és jsedig azzal, hogy amint egészen egyetértek igen t. barátommal, a belügyminister úrral, kinek tegnapi nagyszabású és igazán megkajjó beszéde az ő nobilis egyéniségének egy olyan megnyilatkozása volt, mely mindenesetre nagyon nehézzé tette reám nézve, hogy a következő napon utána felszólaljak, mondom, amint egyetértek vele abban, amit oly szépen kifejtett, hogy a mi nemzeti nagy intézményeinket meg kell tartanunk és igy a vármegyét is kegyelettel kell tekintenünk, másrészről a haladás örvendetes jelenségét látom abban, hogy uj intézmények, amelyek az alkotmány visszaállítása után keletkeztek, mekkora fejlődést, mekkora gyarapodást, mekkora örvendetes haladást mutatnak akkor is, amikor azoknak magyar talajon nem volt mindig gyökerük. Hiszen pl. a királyi ügyészség intézménye, amelyet a francziáktól vettünk át, amely tulajdonképen a franczia procureur du roi recipált változata, olyan kiválóésnagy konczepczióju férfiúnak égisze alatt lévén bevezetve, mint amilyen Kozma Sándor volt, fényes fejlődést vett. A magyar kir. bíróságok, amelyeket ixtővégre is csak 1871-ben szerveztek, ennek az országnak egyik legbecsesebb intézménye. Magisztratuális szervezetünk fejlődése uj nagy erővel gyarapította a nemzet etikai és intellektuális erőinek eddig is jelentékeny tömegét. Ha visszatekintünk azokra az időkre, amelyeket egyikünk-másiKúnk megélt, amikor a rendi alkotmány intézménye után, illetve az alkotmány visszaállítása után a múltnak még bizonyos reminiszczencziái voltak itt, jobban mondva, a rendi alkotmány megszüntetése után tulajdonképen teljesen rendezetlen, szinte chaotikus állam volt: örömmel és hálával konstatálhatjuk, hogy ez az ország az igazságszolgáltatás terén is, habár pártküzdelmek és nehéz parlamenti viszonyok nem engedték elvégeznie mindazt a munkát, amelyet elvégeznie kellett volna, habár az állam financziális helyzete mindazt a beruházást, amelyre szükség lett volna, nem engedte meg, mégis olyan örvendetes, állandó, fokozatos, soha nem szűnő haladást tesz előre, amely bizonyára jobb s kedvezőbb helyzetben a későbbi kormányok és utódainknak még inkább meg fogja erősíteni azt a reményét, hogy szünet nélkül dolgozva a haladásért és a fejlődésért, de nyugodtan tűrve mindenféle szemrehányást és gáncsot, amelyek csak elfogultságból vagy mellékes szempontokból emelkedhetnek, kétségtelenül biztositható lesz ennek az országnak az a nagy erkölcsi és intellektuális tőkéje, amelyet a nagy államok a maguk fejlődött igazságszolgáltatási szervezetükben s ennek a nagy gépezetnek kifogástalan működésében — szerencsésebb államok lévén — évszázadokon keresztül gyűjtöttek. Ebben a hitben, ebben a reményben és ebben a bizodalomban, kérve egyúttal a t. ház szíves támogatását és bizalmát azokhoz az előkészítő munkálatokhoz, ahhoz a munkatervhez, melyeket vázoltam, vagyok bátor a költségvetést elfogadásra ajánlani. (Hosszantartó elérik helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Minthogy szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem a t. házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és minthogy az előadó ur bejelentette, hogy szólási jogával ezúttal szintén nem kíván élni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a tárgyalás alatt álló tételt, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a tételt megszavazza. Következik a 2. rovat Kostyál Miklős jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások: 199.400 K. Elnök: Megszavaztatik. Kostyál Miklós jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Igazságügyi orvosi tanács véleményeinek kiadási költsége 5.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Kostyál Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. Hozzájárulás a büntetéspénzek országos alapjához 1,117.850 K.
