Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

ÍÖÓ 531. országos ülés 19Ú megszüntetése az elitéltekre nézve, — mondom, mig ez ott már törvényhozásilag van szabályozva, s egy nem bosszú törvényhozási fejlődés alapján bárom különböző alakban fejlődött ki, addig mi a modern követelményeknek megfelelő ezen törvényt még nem alkottuk meg. Pedig ezt az ujabb büntetőjogi irányoknak egyik feltétlen helyes alapelve is szükségessé teszi, t. i. az, hogy amilyen kíméletlen erélylyel és vaskézzel kell a törvényhozásnak a közveszélyes és hivatásszerű bűntettesekkel szemben megvédeni a tisztességes társadalmat, épen ugy kötelessége minden modern törvényhozásnak a kezdő és alkalmi bűntettest lehetőleg kímélni, illetőleg módot találni arra, hogy ha azok a tisztességes munka útjára vissza akarnak térni, ne szoríttassanak, ne kényszeríttessenek arra, hogy az előbbi bűntettes életmódot folytassák. (Elérik helyeslés.) Anélkül, hogy most a részletekbe belebocsátkoznám, jelenthetem a t. háznak, hogy ezen törvényjavaslat alapgondolata az, hogy az illető nem pusztán az idők multával, nem pusztán bizonyos időszak egyszerű leteltével fogja visszanyerni mindazon jogokat, amelyektől őt a büntető ítélet megfosztotta, hanem önmaga fogja magát rehabilitálni abban az esetben, ha a büntetés kiállásától vagy a királyi kegyelmezéstől számított bizonyos időszak alatt megfelelő munkás, rendes, kitartóan tisztességes életmódot folytat, ha továbbá azt a kárt, melyet a büneselekménynyel okozott, megtérítette vagy megtéríteni- igyekezett. Eszerint mód van adva a franezia jogban jól ismert rehabilitation judiciaire utján a bíróságnak arra, hogy az elitélt kérelmére, az eset egyéni körülményeit is megfontolva és megvizsgálva, akkor, amikor azt tapasztalja a bíró, hogy az illető csakugyan visszatérni óhajt a tisztességes élet útjára és önmagát rehabilitálta, ezt a következményt a biró adott esetben itéletileg megállapítja és akkor az elitélésnek következményei megszűnnek. (Helyeslés és tetszés.) Jelenthetem továbbá a t. háznak, hogy nemcsak az eddig tárgyalt részeiben a büntetőjogi törvényhozásnak, hanem egyéb más ágakban is még több javaslat vár előkészítésre, illetőleg áll közvetlenül benyújtás előtt. S itt szoritko.zom egyedül — mert a múltkor, deczemberben inkább részletesen — az országos képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslat felemlitésére, amelyet természetesen t. barátommal, a belügyminister úrral egyetértőleg kell majd itt előterjesztenem, s amelynek az én felfogásom szerint szintén még ezen az országgyűlésen kell megalkottatnia, minthogy ezt a választójogi törvény reformja szükségessé teszi. Ennek a javaslatnak előadói tervezete már készen van, hónapok hosszú sora óta közöltetett az érdekelt társministeriumokkal és szákkörökkel is, de nem fogom azt publikálni addig, amig a kormány-kebelében annak minden pontjára április 25-én, szombaton. nézve a szolidáris megállapodás nem létesül, ami ' egy szolidáris kormánynál magától értetődik, s arra fogok törekedni, hogy ez a törvényjavaslat mindenesetre oly időpontban hozassák ugy a t. ház minden tagjának, mint általában a közvéleménynek tudomására, hogy a közvéleménynek hivatott rétegei, különösen pedig az igen t. háznak minden tagja azt hónapokon keresztül nyugodtan tanulmányozhassa és afelől ezen előleges tanulmányozás akijpján nyilatkozhassak. (Helyeslés.) Kégségtelenül e kényes és jelentős materiának van számos olyan részlete, amelyeknél a legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy azon jiárt, amelyhez tartozni szerencsém van, barátságos és bizalmas megbeszélésekben is a maga véleményét és óhaját kifejezhesse, hogy általában itt a ház kebelén és — természetesen — a párt kebelén belül a vélemények kellőleg kialakulhassanak, mert abszolúte nem akarok meglepetésekkel dolgozni, hanem hosszú megfontolás alapján, nyugodtan, minden érdekelt tényező véleményének meghallgatása alapján kívánok törvényt alkotni. Hátra volna még, hogy kötelességemhez képest egypár szót szóljak az igazságügyi igazgatás néhány tennivalójáról, illetőleg a bíróságok munkájáról, működéséről és bizonyos szervezeti kérdésekről. Néni tagadom, t. ház, hogy felfogásom szerint, amint az országnak legnagyobb baja az a súlyos gazdasági válság, amelyben vagyunk, ép ugy a magyar igazságszolgáltatás legnagyobb hátránya és nehézsége az a munkatorlódás, amely részben a most emiitett gazdasági válság szerencsétlen hatása alatt épen a legutolsó időkben kifejlődött, s amely elsősorban a székesfővárosi bíróságoknál, de számos vidéki bíróságnál is, amelyeknek működését kötelességemhez képest felügyeleti hatáskörömben állandóan figyelemmel kisérem, jelentkezik. Csak a budapesti viszonyokat említve, itt a múlt évben 39, a most folyó év tavaszán — márcziusban, gondolom — ismét 110 uj munkaerővel szaporítottam a bíróságok létszámát; mindamellett azon létszámszaporitás keretében, amelyet t. barátom, az előadó ur tüzetesen ismertetett, ismét igen jelentékeny, és pedig ugy tanácselnöki, mint bírói, kezelői stb. létszámszaporitás lesz szükséges a székesfővárosban. A vidékre nézve ugy tervezem a dolgot, hogy lehetőleg a polgári perrendtartás hatályba léptetését már hónapokkal megelőzőleg, mihelyt arra a tárgyalás alatt levő költségvetés módot nyújt, megteszem a magam élőterjesztéseit a bűntetőbirák kinevezésére, és azon helyeken, ahol a táblai elnök urak jelentéséből, akik leghivatottabbak megítélni a viszonyokat, és azokból a hivatalos egyéb adatokból, amelyeket kötelességemhez képest mindig figyelemmel kisérek, leginkább szükségesnek tartom, a megfelelő számban fogom, még pedig 60 tanácselnök, 90 uj bíró, azután nagyszámú, 75 jegyző és 80