Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
91 5 23. országos ülés 19H márczias 18-án, szerdán. sorban megállapíthatjuk, hogy e diskussziók ozélzata nem az volt, hogy ezáltal az u. n. nemzetiségi képviselőket a ministerelnök ur a maga és a saját pártja részére megnyerje. (Helyeslés a jobboldalon.) Harmadszor nem bizonyult valónak, mintha a ministerelnök ur ezen előterjesztése alkalmas lett volna arra, hogy a magyar állam jogi szerkezetén és a magyar egységes nemzeti állam eszmén csorbát ejtsen. Ellenkezőleg, én ugy látom, mintha kidomborodott volna a magyar közjogi dogma, az a közjogi dogma, amely szerint ebben az országban csak egy politikai nemzet van és ez a magyar, csak egy államnyelv van és ez a magyar, és csak egy nemzeti politika van, és ez az, amely alkalmas arra, hogy a magyar nemzeti állam ezen felépüljön. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ebbe a jogi keretbe kell e haza minden polgárának beleilleszkednie, faji, nemzetiségi és vallási különbség nélkül. Ebbe kell beleilleszkednie minden társadalmi osztálynak és mindenkinek, aki ezen a földön él. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) így értelmezik és igy értelmezzük mi az egységes magyar nemzeti állam fogalmát ott az ország nyugati határszélén és ehhez az egységes nemzeti államhoz való feltétlen és törhetetlen ragaszkodásról kívánok én hitvallást tenni a t. ház előtt a Nyugat-Magyarországon élő németajkú lakosság részéről. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ez az a nép, amely mélységes hálával és örömmel vette tudomásul ezen nehéz kérdés ilyetén való megoldását, amely megoldás alkalmas arra, hogy kiküszöbölje azon ütközőpontokat, amelyek egyes lelketlen izgatók kezében már-már alkalmas fegyvernek látszottak arra, hogy ezt a népet is megrendítsék a magyar állameszme iránti tántoríthatatlan hűségében és bennük a faji elnyomás érzetét felkeltsék. Nem akarom a t. házat a közismert, csak a közelmúltban történt események felsorolásával untatni, amelyek igazolják, hogy akadnak, bár nem azon vidékről származó, de a Délvidékről odajött izgatók, akik a népnyugalmát ott is meg akarják zavarni. Azonban állitom és büszkén hirdetem, hogy ezen problémáknak ilyen módon való megoldása után semmi néven nevezendő kísérlet talán nem is fog történni és ha történik, sikertelen lesz abban az irányban, hogy ezt a népet a magyar nemzeti állam iránt való tántoríthatatlan hűségtől eltérítsék. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Amidőn kijelentem, hogy a ministerelnök urnak Bujanovics Gyula képviselőtársam interpellácziójára adott válaszát tudomásul veszem, egyben elfogadom Jakabffy t. képvselőtársam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Pál Alfréd jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Egy vallomással kell kezdenem. (Halljuk! Halljuk!) Érzem, hogy olyan nagy feladat megoldására kell vállalkoznom, amelynél, különösen a mostam egészségi állapotom mellett félek, hogy nem leszek képes megfelelni a hozzáfűzött várakozásoknak. Annak, hogy egy ilyen lehetetlen feladat előtt állok, politikai és egyéb okaim "s vannak. Az egyik az, hogy mi ennél a nagy, a nemzet jövendőjét kétségtelenül lényegében érintő kérdésnél egy parlamentaliter teljesen paradox helyzetben állunk. Parlamentaliter paradox ez a helyzet elsősorban azért, mert olyan anyaghalmaz áll a szónok előtt, aki pl. feladatául tűzi ki azt, hogy az eddig lefolytatott vitának, amely hovatovább a végéhez közeledik, mérlegét vonja meg és pedig a követelés és tartozik rovat szerint, annak a szónoknak számolnia kell azzal a ténynyel, hogy maga a t. ministerelnök ur öt nagy beszédet tartott, én a nagy beszédet főleg a beszéd hosszuságára értem ; (Zaj a jobboldalon.) lehet e tekintetben köztünk véleményeltérés, én csak arra értem. Azonkívül a parlamenti helyzet kötelességemmé teszi, hogy az ellentétes szónokokkal igy specialiter és különösen a magukat nemzeti pártnak valló t. képviselő urakkal és beszédeikkel foglalkozzam. És ehhez, t. képviselőház, még hozzájárul az is, hogy itt most tulajdonképen törvényhozási szubsztrátum nélkül, csupán egy u. n. általánosságra terjedő vitában kell a kérdéssel foglalkoznom, (Ugy van! balfelöl.) holott a felvetett kérdések mindegyike egyenként véve a legnagyobb mértékben indokolná, hogy azt az egy kérdést magát külön általános és részletes vitában vitassuk meg. (Ugy van ! balfelől.) Már most, t. képviselőház, ha egy szónoknak igy kell ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia, annak biztos tudatával, hogy konkrét javaslat hiányában részletes rendelkezésekről, törvényhozási intézkedésekről egyáltalán szó sem lehet, (Ugy van! balfelől.) akkor méltóztatnak látni, hogy mekkora ennek a feladatnak háládatlan volta, és másrészt, mekkora a terjedelme. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De még ezzel sincs befejezve a kérdés, mert ezen felül — parlamentaliter értve — egy teljesen paradox helyzetben áll a képviselőház. Honnan származott ez a helyzet ? Onnan, hogy teljesen fejtetőre állítva az egész nemzetiségi kérdés vitatása, ugy ahogy az előttünk fekszik. Mert mi történt ? A ministerelnökhöz egy interpelláczió intéztetett. (Félkiáltások balfelől: Megrendelve!) Kérem, az szokás, azt nem diffikultálom. Előre tudva volt a dolog. A paradox helyzet másból áll elő. Egy interpslláczió intéztetik a ministerelnökhöz előre azzal a szándékkal, hogy a válasz tudomásul ne vétessék és. meg is történt, hogy a képviselőház a ministerelnök óhajtásához képest a választ nem vette tudomásul. Farkas Pál : Kitűzte vita tárgyául! Polónyi Géza: Nem vette tudomásul a választ ! Kérem, másként nem lehet napirendre tűzni. Annak a határozatnak a lényege az, hogy a ház nem vette tudomásul a választ. Tessék a házszabályokban egy kissé lapozgatni és talán hasznát fogja venni a képviselő ur. Id. Erdélyi Sándor; Felfüggesztette!